Két örökmozgó mindennapjai

Lefekvés előtt szokásos tám-tám hallgatásra voltam ítélve, de most valami csoda történt (lehet már ő is megunta), de ideült a géphez, és a "quck-quack"-ot kérte, vagyis a five little duck című angol gyerekdalt. Mondogatta, hogy "kvák-kvák", de persze ezt is 4x kellett meghallgatni egymás után. Próbálkoztam a majmossal is, meg is jegyezte amikor ugráltak a majmok, hogy "gyí-gyí" aztán újra kvák-kvák, és mutogatta a monitort. Mikor mondtam, hogy tente, akkor természetesen a válasz a"Neeem!" volt, és hisztiben tört ki, sírás közben is mondogatta, hogy kvák-kvák, abban egyeztünk meg, hogy amíg elalszik addig ezt fogom énekelni.

Dominiknek szombat óta megy a hasa. Vannak napszakok, hogy akár óránként telerak egy pelust, éjjel rosszul alszik (már meg sem lepődöm) és reggel addig sír, forgolódik, míg nem kakil. Iszonyúan moroga  hasa, már utálja a pelenkzást. Kérdezem, hogy "van kaka?", akkor mondja, hogy "a kaka, a kaka" vagy "ván káká" és menekül. Ma előjött a 2 felső fogacska, de mivel körülöttünk többen szenvednek egy vírustól ami hasonló tüneteket produkál, ezért erre is gyanakszom.

Ma még csak 2x volt hasmenése, azóta csak a Hipp OSS-t itta, és főtt krumplit evett. Remélem csak a fogzás az oka.

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűs ujjam hazavitte,
Kicsi ujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle.

Ez elment vadászni,
Ez meglőtte,
Ez hazavitte,
Ez megsütötte,
Ez az icike-picike mind megette.
Kerekecske-dombocska,
Itt szalad a nyulacska!

 Őszi mondóka

Gomba, gomba, gomba,  (összeütögetjük az öklünket)
nincsen semmi gondja,   (forgatjuk a tenyerünket, jelezve, hogy "nincs")
ha az eső esik rája,        (egyik kezünk ujjaival a másikra "cseppentjük" a szemerkélő esőcseppeket)
nagyra nő a karimája.    (nagy félkört rajzolunk a levegőben magunk előtt)
Az esőt csak neveti,       (szájunkra mutogatunk)
van kalapja, teheti.        (fejünket ütögetjük)

Dombon áll egy házikó,  (kezünkkel háztetőt mutatunk)
házikóban ládikó,   (négyzetet mutatunk)
ládikóban kerek tálca,  ( kört rajzolunk)
kerek tálcán öt pogácsa.  (kinyitott tenyerünkkel mutatjuk öt ujjunkat)
Arra járt az egérke,   (mutató és középső ujjunkkal az "egér járását" imitáljuk)
mind megette ebédre!
Hammmm!    ("megeszegetjük" a kicsi kézfejét, karját)

Én kis kertet kertettem, (két tenyerünkkel kört rajzolunk a levegőbe)
bazsarózsát ültettem,   (ujjainkat összezárjuk, lefelé mozgatva olyan mozdulatokat teszünk, mintha a földbe dugdoznánk valamit)
Szél, szél fújdogálja,   (magasba tartva karunkat hajladozunk a szélben)
Eső, eső veregeti,  (két kinyújtott mutatóujjunkat lefele fordított tenyérrel egymásnak ütögetjük)
Huss!    (levegőbe "röptetjük" két tenyerünket)

Hadd nézzek kis tenyeredbe,  (tenyerünkbe fogjuk a baba tenyerét)
Kukukk, kukukk mi van benne? (fel-le mozgatjuk a tenyerét, hogy "jobban lássuk")
Kerekecske, dombocska,  (mutatóujjunkkal kis köröket rajzolunk a tenyerébe)
Messze fut a nyulacska.  (ujjunk "felszalad" a baba karjára, majd a következő sorokra végigcsiklandozhatja a mellkasát, pocakját, másik karját, ahogy a baba szereti)
Erre, erre, zöld mezőre,  
Jó forrásra legelőre
Itt megbúvik,
Itt elbújik,
Itt nem látja meg a kuvik,
Kuvik, kuvik, vik, vik, vik.

Töröm, töröm a mákot,  (összeütögetjük két öklünket)
Sütök neked kalácsot.   (vízszintesen összelapítgatjuk két tenyerünket)
Édes mézzel megkenem,  (egyik kinyújtott tenyerünket végigsimítgatjuk a másikkal)
A sütőbe beteszem,   (előre nyújtjuk két tenyerünket)
Felvágom, vendégeim kínálom.  (egyik tenyerünket a másikkal "felszeleteljük", a szeletet a baba felé nyújtjuk)

Jáspis, kerekes,   (egymás felé fordított tenyerünkkel köröket írunk le)
Útifüves, leveles,   (végigsimítjuk a baba karjait)
Bíbola, bíbola,   (végigsimítjuk a baba arcát egyik, majd másik oldalról is)
Paccs, paccs, paccs.    (tapsolunk - halkan, nehogy megijesszük)

Egyszer volt egy kemence,   (karunkkal félkört rajzolunk a levegőbe)
Belebújt a kis Bence.    (összetesszük tenyerünket, előrenyújtjuk őket)
Kormos volt a kemence,   (levegőben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna)
Fekete lett kis Bence.   (kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat)
Ránézett a mamája,    (szemöldökükhöz tartjuk kezünket, kukucskálunk)
Nem ismert a fiára.    (rázzuk a fejünket, kezünket)
Becsukta a kemencét,   (egyik kezünkkel "becsukjuk" az ajtaját)
Jól megszidta kis Bencét.   (felemelt mutatóujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk)

Sim-sum fúj a szél,   (felemelt karral hajlongunk)
Ez a kis fa jaj de fél.    (összehúzzuk magunkat)
Minden ága megremeg,  (karjainkat remegtetjük)
A levele lepereg.    (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)
Ej-haj semmi baj,    (fejünket rázzuk)
Újra zöldül majd a gally.   (karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk)

Ujjaimat tornáztatom,

közben vígan mondogatom:

nyitom

zárom

szorítom

le-föl le-föl fordítom

zongorázom

furulyázom

ujjaimat összrázom

elfáradt már a kezem,

a tornát befejezem :)

Domi baby próbálkozik az egyedül evéssel, így  egyfolytában mosok, takarítok. De nem baj, valahol el kell kezdeni. Mostanában levest, és másodikat is eszik délben, a levesnél még segítek, de a húst, krumplit szépen felszúrja a villájára, és beleteszi a szájába. Vagy mellé. Bekap hozzá egy falat savanyúságot, és újra a villával próbálkozik. Mint a nagyok. A főzeléket is szépen kanalazza, bár néha üresen marad a kanál, és csodálkozik, hogy miért nincs semmi a szájában. Este olyan nagyfiúsan megette a krumplifőzeléket, harapott hozzá egy kis húst, és egy kis zsemlét. Nem is kellett segítenem, mert ugye a krumplifőzelék jó sűrű és megáll a kanálon. De  ami utána körülötte van. Húúúúú!

Anyuval főzünk a konyhában Dominik a szobájában békésen játszik. Nagy a csend, ez gyanús! Benézek, Dominik sehol. Ég a villany a fürdőben, biztos ott pakol. Nincs. Látom, hogy nyitva van résnyire a bejárati ajtó. Kinézek, hát a Csöppség egy emelettel, feljebbről vigyorog rám.

Imád lépcsőzni, és most próbálkozik az állva feljutással, a négykézlábas helyett. Ahogy láttam sikerült, szépen a korlát mellett felsétálnia. Majdnem szívrohmot kaptam.

Dominiknek mostanában buli az élet. Mindig sokat vagyunk gyerekekkel ,de az elmúlt napokban egyfolytában jövünk-megyünk, vagy  a kis barátai jönnek hozzánk. A délután ébredés után, mindig Dominikról szól, oda nem férkőzhet semmiféle házimunka, vagy egyéb hivatalos elfoglaltság. Ha mégis becsúszik valami akkor azt is játékosan próbálom megoldalni.

De ez nem elegendő az én is telhetetlenemnek, mert délelőttre  is 100%-os figyelmet igényel. Minek főzni,mosni takarítani, ő úgyis szereti az üveges kaját, a pizzát, a maszatos bodyt, és a porcicákat, amik kiszaladnak néha  az ágy alól. Szóval anya ne csináljon semmit délelőtt sem, csak játszon. Délután, hogy eszembe se jusson ilyesmi, legtöbször kimozdulunk, vagy Domka kis barátait hívjuk hozzánk.

Mivel mostanában minden nap zsúfolt volt, és mindenkinél megkinálják a fiatalembert valami finomsággal, így most össze-vissza rágcsálhatott, a vacsora többször el is maradt, egymás után vette a kistálból a kukit, ropit, és minden hasonló értelmes kaját. Rohangálhatott, és rosszalkodhatott kedvére, mert ami itthon a "nem szabad!" kategória, az másnál a "De aranyos!"

Sajnálom, hogy képeket nem tudok mindig csinálni, de olyan nagy a nyüzsgés. Az elkövetkezendő napokra egy kis nyugalmat tervezek.

Mindig azt mondom, hogy olyan nagyfiús! De most tényleg nagyfiú, vagyis abszolút nem babás, megváltoztak a testarányai (úgy szoktam mondani: hozzánőtt a teste a fejéhez)

Nem hiányzik napközben a felnőtt társaság mert nagyon jól elbeszélgetünk. Ha kérek valamit idehozza(néha ki is használom), kidobja a szemetet a kukába, ha valamit nem talál, akkor széttárja a karjait. Kifejezi, ha valami tetszik neki, mondja, hogy hiiiii, vagy húúúú, most napközben órákig képes az ablakon bámulni a havas tájat, és mondja, hogy hóóóóó!

Ha valaki jön hozzánk megmutatja, hogy hol a brüm-brüm, és engem is kérlel, hogy vegyem elő a brüm-brümöt (porszívó, turmix)

Imádja, a hangzavart, a zenét, napjában 30x hallgatjuk a tám-tám-ot, zörög, csörög, és egyszerre 3 zenélő játékot bekapcsol.

Annyira apás, hogy én ilyen gyereket még nem láttam, egész nap ismételgeti, hogy "ápá pápá, ápá pápá!"

Ma feküdtünk le, mondtam, hogy apa elment mi meg feküdjünk le aludni. Ezt ő lefordította: "Ápá pápá tente"

Ha valami nem sikerül elsőre nagyon mérges, és üvölt.

Az evés változó, ugyanúgy, mint az alvás, bár az elmúlt napokban mindkettő kifogástalan.kop-kop! Mindenevő, kap tejet is, imádja. Ezen kívül mindenféle zöldséget, gyümölcsöt, tésztát, húst. Este még tápszert. Sokszor nagyfiúsan étkezik,2-3 fogást, mindenből egy keveset, a kanalat egyre gyakrabban fogja, engedi, hogy segítsek, és együtt emeljük a szájához.

Mostanában szereti ha cipelem, nem tudom hány kiló(kb.12), de a hátamat eléggé megviseli. Ha meglátja a mei tai-t, akkor elfelejt járni, leül, és nyújtja a kezét, hogy akkor ő most beleülne az erszénybe:)

2 hét és 15 hónapos, mehetünk oltásra:(

Dominik az elmúlt hetekben rengeteget változott. Sokat beszél, egyértelműen kifejezi mit szertne, kér enni, inni, kéri a kiválasztott játékot, tárgyat, viccelődik, meg akar minket nevettetni, utánozza a mozdulataimat, sok-sok puszit ad, szeretget, ölelget, kezdeményezi a közös játékot.

Formabedobóba egyedül beletalál, egyszerűbb montessori tornyot összerak, firkálgat, játékokat talál ki magának.

Felismeri a tárgyak funkcióját. Pl. Kidobtam a kukába a karfiol levelét, ami ugye hasonlít a salátalevélre. Azt én egy műanyag szűrőben szoktam mosni. Mikor meglátta, hogy a karfiol levelet a kukába dobom, előkereste az edényeknél a szűrőt, beletette a leveleket, ahogy tőlem látta a salátamosást.

Anának nevez, apát apunak, ha meglátja örömmel kiabálja, hogy "Apu!"

Kapotta mamától és a papától egy új járgányt, nagyon ügyesen hajtja a lábával.

Ha vendégünk érkezik, vagy az utcán valakinek fel akarja hívni a figyelmét, akkor odadobja a cumiját.

Ma Csilla volt a "vendégünk"! Ahogy megérkezett, (cumi kidob, futkározás, halandzsa szöveg) majd gyorsan előszette a kedvenc játékait, az új bébitaxit és a járássegítőt is elé tolta. Mindezt 1perc alatt. Látszik rajta, hogy felismeri a családtagokat, barátokat, szereti a gyerekeket, és mindenkit aki hozzánk bekopog.

Sokat ellenkezik, a nem szó percenként elhagyja a száját. Mostanában nem igazán eszik, lehet, hogy még a betegség miatt, de gyanítom, hogy taktikázik, néha követeli a kekszet. Ha meglátja az ismerős csomagolásokat (Győri Édes, túró rudi) akkor teli szájjal vigyorog.

Nagyfiúsan mozog, állva próbál menni a lépcsőn, de még nagyon bizonytalan. Mindenen egy perc alatt fent van, ügyesen szalad, de még babás a mozgása.

Naponta 20x követeli a tám-tám-támot, és azt feltételezi, hogy akinek számítógépe van, ott van tám-tám, vagyis Ricsi Bohóc!

 Mostanában Dominik egy fokozatot megint felkapcsolt, egész nap intézkedik, 1 perc semmittevés is unalmas számára, követeli a változatosságot, és a közös játékot. Ez egyre ritkábban nyilvánul meg finommotoros fejlesztő játékokban, általában a hátamon ül és mászni kell vele, vagy fogócskázni, földön fetrengeni, ágyon ugrálni, birkózni.

Ma telefonáltam addig visított, mikor letettem, némán formabedobózott.

Újabban a főzés sem köti le, vagy este előkészítem, vagy ő eszik üvegeset én meg 2-3 körül jutok kajához amikor alszik.

Iszonyú türelmetlen. Tám-tám-támot azonnal hallgatni kell ahogy kitalálja.

Valamit mindig csócsál, hurcol, kivezs, betesz, hajmeresztő ötletei vannak.

Új szavak:

Márti=Áti

Márkó=Ákó

Orrszívó(sziszi)= a ziszi

cici=sziszi

iszi=izi

add ide=adidi

Dédi=Dede/Dedi(ez már régebben is ment, de most újra sikerül kimondani)

Rossz!= Egészséges

Egész nap rohangál, mindenre felmászik!= Megfelelő a mozgásfejlődése

Egész nap kiabál!= Jól kommunikál

Visít utánam!=Érzelmileg kötődik hozzám

Nem alszik egyedül, ölel, bújik, rugdos!=Rengeteg érzelem

Mindent kipakol, kiborít, kukázik!=Érdeklődő

Maszatol, keni az ételt, követeli a kanalat!= Próbálkozik az önállósággal

Ha kibontom a pelust lepisil és kiröhög!= Tudatosan ürít, első lépés a szobatisztasághoz

Megharap!= Én akartam, hogy legyen foga, nem?

Válogat!= Tiszta anyja!

Mikor kiborulok kiröhög!= Tiszta apja

Reggel jókedvűen ébredtünk, Domi bedobta a telefonom az ágy mellé, és boldogan közölte, hogy "Ejtete!" Mondtam, is hogy nem ejtetted, hanem dobtad, szándékosan, nem ugyanaz! Szégyelheted magad! Olyan huncutul vigyorgott.

Délelőtt csokit főztünk. (Játékból) A kicsi lábosaiba kevergettük a Kinder kockákat, Dominik úgy gondolta tesz hozzá pár építőkockát is. Egész jól elvolt, csak negyed óránként ne kellett volna bekapni egy kiskanál Ferrum Phosphoricumot, orrot szívni és befújni az orrsprayt.

Semmit nem segítettek megint a homeopátiás szerek (kivéve az orrspray), fel is szökött a láza 38,8-ra.

Ebéd után még bunkit építettünk plédből, ahol elbújva szabad volt kukit csócsálni.

De nem lett volna szabad, ha előbb megtalálom a kislábast amiben délelőtt főztünk. A kockák benne, a csoki sehol:) Pedig én egész délelőtt vele játszottam, egy percig sem érdekelt a házimunka(ez látszik is), és valahogy mégis eltünt a csoki. Én naív, azért bekukkantottam az ágy alá, hátha csak beszórta, de nem . Az összes kis falatkát megette. Nem baj, azért ebédelt is rendesen.

Az orrszívónk épp eltörött, Apával hozattam porszívósat, hát kiborított. Nem is szív jobban, mint a kézi, és hangos, a gyerek sokkot kapott, most kerülgethetem a porszívót.

Ha csak annyi baja lenne, hogy Domka földhöz vágta és a két letörött pöcök miatt  a szívófejet kéne pótolni ,csak 2000 Ft lenne, de a motor csere (mert nem szív) 5000Ft 6999 egy új! Az elefaniban -10%. Vehetünk egyet, de nem baj, nagyon hasznos.

 3-tól rendel a doktornénink, igyekszem időpontot szerezni, akkor általában csak 1 óra a várakozás.

Mindig elfelejtek írni Domi kis barátairól, olyan természetes, hogy jönnek-mennek nálunk a gyerekek.

Ma azonban egy kedves kis vendég érkezett Júlia, akivel együtt született, együtt feküdtek a kékfény alatt.

Domka annyira eleven volt, alig ismertem rá. Nem sokat törödtek egymással, néha megvizsgálták a másikat aztán szaladtak tovább. Ki jobbra, ki balra.

Szombaton kezdtük egy kis orfolyással, másnap ez minimálisra csökkent, ma meg hőemelkedése is volt. Remélem csak a foga, nem valami komolyabb betegség kezdete. Elég nyűgös, sírós.

Azért ha nem javul felkeressük a doktornénit.

Végre leülhetek a géphez pár percre, megpróbálok pár gondolatot "papírra" vetni.

Történt péntek este, hogy Apa nem ért haza lefekvésre, én próbálkoztam a lehetetlennel.

Ahogy ágyba bújtunk Dominik elkezdett kifelé mutogatni, és kereste apukáját.

-Áppá-áppá!

-Apa nincs, dolgozik, elment brüm-brümmel.

-Ápá brüm-brüm. Apa pápá, Pápá Appa! (és ez ment fél órán keresztül, mire végre elfogadta, hogy ma Apa nélkül kell lefeküdnünk.

Elszundított már megnyugodtam, amikor egyszer csak hangos ordításba tört ki, felült és mutogatta a szobaajtót.

Megint elmagyaráztam, hogy hol van Apa és mit csinál, mivel ment, és miért, nagy nehezen elszundikált.

Apa reggel korán indult, 6-7 óra között készülődött, és világított a lámpa. Kopogásra ébredtem. Domi dörömböl a szobaajtón, és kiabál, hogy Áppá-áppá!

"Ápá" bejött kicsit megszetgetni a kicsi fiát, majd jött a szokásos magyarázat, hogy feküdjön vissza, apa elmegy dolgozni.

El is fogadta, és visszaludt. 8.15-kor ébredtem, Dominik sehol. Kiugrodtam az ágyból, és keresni kezdtem. A nappaliban találtam meg a kanapén apa ágyneműjében feküdt. (Apa ide költözik, ha nagy a hiszti éjszaka)

Mikor beléptem, felült, a kezével simogatni kezdte a takarót és azt mondta: Ápá pápá!

Istenem! Megzabálom!

Esik a hó, térdig ér már.
Hóból épült hófehér vár.
Benne lakik egy hóember,
hócsatázni velünk nem mer.

Csináljunk egy igazán jót!
Hozzuk elő a kis szánkót!
Egyik húzza, másik tolja,
csússzunk le a domboldalba!

Elkezdtem ott az altatásról szóló beszámolómat pár napja, hogy sikít és lemászik. De hogyy is telik nálunk az az idegölő fél egy óra mire Dominik álomra szenderül.

Kezdődik fürdés után a cumi kereséssel, és a brüm-brümmel (ami a banán turmixolását, a tápszer készítését jelenti) Eddig még nincs is gond. Aztán jelezzük felé, hogy talán az ágy felé kéne venni az irányt, besötétítünk, ennek láttán ő már sikít. A banános tápszert örömmel fogyasztja, a 3dl-ből egy csepp sem marad az üveg alján.

Mikor teli a pocak, akkor elindul kifelé a szobából, és vigyorogva teginget vissza, hogy mit szólok.Ekkor még semmit, visszacipelem, lefektetem , ő sikít, én énkelni kezdek, erre ő abbahagyja a visítást, csendben figyel.

Ha elhangzik a dalban egy ismerős szó, akkor már fel is pattan, és kezdődik a műsor.

(Ilyenek a Micimackóban a tény-tény-tény ezt ő is tudja, a Hull a hó,hull a hóban az Á betűk "ágon", "nyáron")

Visszacipelés, tente, próbálkozom a mesével. Ez általában szintén addig érdekli, míg nincs benne egy paci, vagy kutyus, mert akkor már rám is pattan, és meglovagol. Vigyázni kell mit mondok, ha oroszlán, vagy farkas hangzik el, akkor ordítani kezdi, hogy vá-vááá-váááá! Így jópár mese kiesik a szórásból.

Ezután már álmosodik, újra megpróbál elmenekülni, de csak az ajtóig jut, általában megbotlik, neki megy valaminek, és üvölt. Én újra dallal vigasztalom, akkor már fekszik, és csendben szívja a cumit. Mikor már biztos vagyok benne, hogy alszik, akkor ránézek az arcára, és látom, hogy a szemei nyitva, kuncog, felhúzza az orrát, és a korábban említett ördög arccal szórakoztat. Elnevetem magam, akár mennyire is igyekszem uralkodni, ezt nem lehet kibírni. Ekkor már majdnem aludt, fél órája küzdünk, meghallja, hogy nevetek, vagy elég csak éreznie, hogy mozog a mellkasom, akkor elkezd hangosan kacagni, felpattan, mint aki előtte nem volt álmos, és átrohan apához, aki ilyenkor még jóval nyugodtabb, mint én. Akkor már ő is mellénk bújik, és eljátszuk, hogy "nagyon alszik" a család. Dominik még kicsit megütögeti a fejünket, ránkmászik, kinyomja a szemünket, aztán én kiabálni kezdek, hogy " Mostmár aztán tessék aludni, mert...."Jóól megijed, nyomkodja a szemgolyómat tovább. Ilyenkor általában a 10-15. dalnál, mesénél tartok, majd szét robbanok. Felülök, és az ölembe veszem, dúdolni kezdek, és kicsit ringatom. Pár perc alatt el is alszik, és végetér az esti műsor. Ugyanez délben, rövidített változatban.

Kádra rajzoló krétát kaptunk a Nagy Ámerikából. Alkot  a művész úr.

Esti lazulás a TV előtt

Mamánál a szennyesben

Végre újra esett a hó. A két cumis szánkóra pattant.

Hátul Lőrinc, Elől Dominik

Mindent kidobál az etetőszékből, és hallotta,, hogy mondom, hogy Leejtetted, erre azt mondja: tetete, letetete.

Meg akartam mutatni Anyunak, és kérem, hogyDominik mondd:Leejtette!

Erre ő: bumm:)

Mutatom a könyvben a tehenet, mondom: "tehén!"

D.: Teén, Ten

Cici=Titi

Mije van az autónak?: "Kekeke"

Hány éves vagy(ez már régi) de ma megkérdeztem hány fogad van? "Ek"

Végre egyre többet olvasunk, már nem rendezi le 2 perc alatt a könyveket, eddig belelapozott, tudta milyen állat van benne, elmondta, hogy huhu, kkk, és eldobta. Most már aprólékosabban megnézi a képeket, és mutogat, hogy melyik micsoda.

Amikor le akarom fektetni. A délutáni alvás egy harc.

Ettől is kivagyok. Reggel változó, hogy mikor kel, de általában felébresztem 8-ig, mert ha tovább alszik akkor még 2-kor sem akar déli szunyára menni.Ilyenkor besötétítek, és elindulunk a szobája felé, ekkor elkezdi a sikítást, és nem fejezi be, amíg álomba nem sírja  magát. Nem akarom kínozni, ha valóban nem álmos, de az nem lehet, hogy egy 1 éves ne feküdjön le délben aludni, és estig pörögjön. Legalább 1 órácskát aludjon, már ez is valami. Este aztán kezdődik megint, megszökik, akkor visszahurcolom, és így tovább. Minden nap egyre később feküdne. De ma kiszúrtam vele, fél 8-kor a tegnap esti fél 10-es lefekvés után riadót fújtam. Nem volt túl aktív, de aztán belemerült a játékba. El is aludt 1-kor, és este sem kellett ringatni. A fogzás körüli napokban az evés sem nagyon ment (nappal), de ma bepótoltuk. Lecsúszott 2,5 dl főzelék, egy Kinder Pingui, és este a 2 tojásból készült sonkás rántotta. Ha ma éjjel azt meri mondani, amit tegnap 3.45 perckor, hogy "Haaam!" Akkor lesz hamm, mert én megharapom.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem felsorolni a rosszaságokat. Dominikem, még mindig huncutkodik, vagy vicsorog nem is tudom hogy jellemezzem ezt a nézést, ami csak annak a szeme előtt van, aki személyesen ismeri. Szavakban kifejezni, vagy lefényképezni nem lehet, ezt látni kell. Összehúzza a szemeit, kivillantja az ínyét, és mondja, hogy vávává. Tipikus ördög nézés, és röhög is hozzá. Minden nap próbálom megörökíteni, hogy ezt az is láthassa aki nem találkozik vele. Egyszer talán sikerül.

Szóval kicsi fiam mostanában jobban pakol mint valaha. Az, hogy a múltkor  a ketchupos üveget betette a ruhás szekrényembe, és az összes zoknimat átrakta apa pulcsijaihoz ezen már nem lepődtem meg. De pár napja mindent kidob a kukába, és ha nem veszem észre időben, akkor szépen leviszem a szeméttel. Ma kiverte a biztosítékot nálam, hogy a poharát beledobta a WC-be. Szerencsére nem volt benne fertőtlenítő, de akkor is, hát fúúj!

Jön-megy rohangál, kipakol, bepakol. Este zokni nélkül rohangálhat kicsit a szőnyegen, és a  parkettán mezítláb. Na ilyenkor felkapcsol egy fordulatot, és kerülgeti a bútorokat. Aztán fürdésnél mégjobban felpörög, utána úgy kell ágyhoz kötözni:)

De van a másik énje  amikor teljes komolysággal nézi a tv-t, vagy bütyköl egy játékot, ilyenkor nem akarom zavarni, de úgy összepuszilgatnám.

Az ördög arc valami ilyesmi. Mi gonosz manónak is hívjuk.

Ez az első fog kibújás előtti napon készült, azért ilyen vörös az ínye.

Újév napján járt nálunk a Fogtündér és meghozta a majdnem 14 hónapos fiamnak az első fogacskáját. Felső jobb metszőfoga bújt ki. (remélem így hívják). A mellette lévő is nagyon készül, és az egész inye dagadt, lesz itt még több napokon belül.

Még mindig kedvenc Ricsi Bohóc száma a Kis Indián. Most,hogy már megvan az egész (köszi Ricsi Bohi:o) még többször kell meghallgatni egy nap.

Néha csak úgy eszébe jut, és tám-tám-ozva sétálgat, de egymás után 4x-5x is meg kell hallgatni. Hihetetlen. Ma,miután apával 4x meghallgatták, Dominik közölte, hogy "Ezt tám-tám" !

Mikor este végre lefeküdtünk, és nagy küzdelem árán sikerült drága egyévesemet az ágyban tartani 5 percig, gondoltam énekelek valamit. Még mindig a téli, karácsonyi dalok vannak a fejemben, így elkezdtem, hogy "Csendes este, téli este, halkan hull a hó..."Erre Dominik megszólal: tám-tám-tám.

Persze, hogy nevetnem kellett, ki lehet ezt bírni? Több sem kellett, már fel is pattant, és "támtámozva" hagyta el a szobát.

Ricsi Bohi anno, Marci 7. szülinapján.

Minden kedves olvasónknak Szeretetben és Gyerekkacajban gazdag,  Boldog Új Évet Kívánunk!

                                                  Domi, Laci, Dóri

Tegnap kicsi fiam eszembe juttatta a Madagaszkár című rajzfilmet, amikor is a két jó barát Alex az oroszlán és Marty a zebra kapcsolata megfordult, és Alex a nagy éhezésben "megkívánta" barátja ízletes húsát.

Nálunk is hasonló sztori játszódott le. Dominik Mikulás napra kapott a mamától egy Milka mikit, ami kint volt a  konyhában, néha elkérte és játszott vele. Sétáltatta, ölelgette, és ha le is esett mivel jó kemény csoki, eddig mindig életben maradt.

Tegnap, mivel nem volt itthon semmi csoki, gondoltam kezdjük meg a csokimikit. Domka már azon csodálkozott, hogy a borítást le lehet venni róla, de ő még így is a kezébe vette és szeretgette. Szeretgette-szeretgette, egyszer csak adott neki egy puszit, aztán mégegyet, majd egyre hooszabra nyúltak a puszik, tovább tartotta  a szájánál. Meg is nyalogatta kicsit. "Barátom Te ehető vagy!"...hmm...és győzött a ragadozó ösztön leharapott egy darabot a Mikulásból:):)

Megemlítem, mert ilyen is volt. Nálunk nem fér bele az ünnep 3 napba. Vasárnap összejött a család apraja nagyja. Mi kicsit késve a terített asztalhoz érkeztünk. Micsoda véletlen, bár 3 napi kajálás után már dugig voltunk. Domikám is tolta a sütiket egymás után az ünnepek alatt, tegnapra telítődött. Azért a mama levese lecsúszott, a másodikkal már kergetnem kellett. Annyi info, annyi ember és mindenféle játék, hogy eszébe sem volt enni. Mindig a nagyokhoz csapódik, a Bence lett a kedvenc. Este mikor lefekszünk mese helyett megbeszéljük a nap történéseit, kivel, hol voltunk, stb. Mikor szóba hoztam  a Bencét akkor próbálta mondani "Ende, Ecce, Ect" de nem jött össze. Azóta ha megkérdezem, hogy a "Bence a barátod? " Bólogat. Mit tudja ő mit kérdezek csak a hangsúly és a név ismerős:)

Szokásos csendes jövés-menésben volt, néha vágott egy "gonosz manó" pofit, vagy fütyült közkívánatra, de nem nagyon zavarta, a minden négyzetméterre jutó unokatesó:):)

Hát eltelt az első Karácsonyunk. Na, jó 2. de az elsőn még csak 6 hetes volt, és végig ordította.

Remélem átérzett az ünnepi hangulatból valamit, és nem az ajándék fog a Karácsonyról eszébe jutni.

Gondoltam én, hogy nem kivánkozik 18éves koráig az anyja mellé egy gyerek, csak türelem kell hozzá. 7 hónapos kora óta először, a -mostmár nagyfiússá alakított- ágyában szunyál. Igaz, hogy ez még csak a délutáni alvás, de már egy lépés a nyugodt éjszakák felé. Azért izgulok. Mennyit alszik, nem esik-e le, megijed-e ha felébred?! Mindig benézek, de alszik, mint  a bunda. Lehet, hogy csak túlaggódom, már annyira megszoktam, hogy mellettem van, hogy nem tudok tőle elszakadni. Azt szoktam mondani, hogy kevés volt az egy év, hogy megszokjam, hogy ő már nem az én részem, hanem egy önálló emberke. Mikor 10hónapos volt, meg is jegyeztem, hogy már többet volt kint, mint bent:):):)

Ha újból kezdeném nem aggódnék a nem alvó gyereken, hónapokig küzdöttem, hogy ne aludjon velem, mert mások szerint ez milyen rossz (kinek?), előbb-utóbb úgysem igényli már. Gondolom ha hozza majd a csajokat haza buli után, akkor nem mellém fog lefeküdni:) És nem a tápszert fogja éjjel vedelni.:):)

Ez a Karácsonyra kapott asztalka. Pont Domi mérete, ma volt először igazán időnk kipróbálni.

A kép akkor készült amikor megkapta, épp a farmmal játszik, de elsősorban gyurmázni és rajzolni fogunk rajta. Mindig is érdekelték a kreatív dolgok, amit a konyhában gyakoroltunk EDDIG!

Ma már rajzoltunk, szépen ül és figyel, aztán ráfirkál ő is a lapra. Ha én lassan húzom a ceruzát, akkor látom, hogy nézi a kezemet, és utánozni próbál. Ha csigabigát rajzolok akkor ő is gyorsabban firkál.

Főztem gyurmát, gondoltam ha ezt megeszi, nem olyan nagy gond, mintha a boltival tenné ugyanezt. Azért betömtem a száját cumival, biztos ami biztos. De esze ágában nem volt megenni, gyurtuk, és nyújtottuk, amikor formáztam valamit, akkor ő azt kommentálta, mint pl. mondom, hogy "nézd, ez egy labda." Erre megfogta, eldobta, és mondta, hogy "Hoppá!" Azért a sláger még mindig az autó, busz, vonat, és többi fiús játék.

Házi gyurma recept:

30dkg liszt

10dkg só

2kk citromsav

1ek olaj

3dl víz

Ezt kell összefőzni jó sűrűre, amikor elválik az edény falától akkor már jól gyurható állapotban van. Kicsit csomós az nem baj, majd a kezünkkel eldolgozzuk. Nagyon jó állagú gyurma, ételfestékkel, vagy temperával színezhető, vagy utólag kifesthető.

Megfejtettem, a kisfiam értékrendjét, amit kaja téren felállított. Az anyatej fúj, a tápszer csak ha nagyon éhes. Az ízesített tápszer jöhet, gyümölccsel mégjobb.

A bébiételek finomak, de nem az igazi. A házi koszt, a fűszerek EZ KELL NEKI!

Karácsonykor 100x elmondtam: "Most biztos beteg lesz, most biztos elrontotta  gyomrát." De nem! A fasírtot, a halászlevet, a hagymás krumpisalátát, és mindent evett 2 pofára, semmitől semmi baja. A legjobb hogy a kacsazsírt kennyérrel tolta be ma reggel. A fasírtot úgy ette, hogy mindkét kezében fogott egyet, hol ide harapott, hol oda. Most ebédre megint fasírtot nyomatot, mert kiteszem a husikat tálra, és kérdezem, hogy melyiket kéri. Mindig ezt választja. Így szokja a gyerek a jó kis magyar konyhát.

imikimi - sharing creativity

2 dologról írtam tegnap. 1. nem alszik, 2. szépen viselkedik vendégségeben.

Ma erre természetesen olyan Dominikosan rácáfolt. Végigaludta az éjszakát, vendégségben kevésbé szépen viselkedett. Délelőtt annál a mamánál voltunk, aki nem anyu, és kevesebbet látja. Ezt jól megfogalmaztam. Amint belépünk, mindig ordít a kicsi fiam, plusz még utálja  a 40km-es utat, mert nem bír a seggén megülni. Már ideges voltam reggel, annak ellenére, hogy este 9-től reggel 6.30-ig nyomta a szunyát, kaja, víz, tea és egyéb segédanyagok:) nélkül. A megszokott hiszti elenére a kocsiban nyugis volt, elolvastunk pár könyvet, és buliztunk mindenféle gyerekslágerre. A mamát meglátva már görbült a szája, de hamar megbarátkozott. Fogalmam sincs miért fél, soha senkitől nem sír, pedig ismerek pár embert, akitől lenne miért:):) A mama nem ez a kategória. Talán a hangja, és nagyon nyomul, Dominik ezt nem szereti.

A kezdeti nehézségek és a korai kelés ellenére, elég jól elvolt jött ment és szívta a cumiját. Evett is rendesen, hazafelé jó nagyot aludt.

Apával ma megállapítottuk, hogy a gyerekbe GPS van építve. Bárhol lassíthat az autó, megállhat a piros lámpánál Domka békésen durmol. Ahogy a házunk elé érünk kipattan a szeme.

Délután barátokat látogattunk, ahol a lakás nem túl gyerekbarát, inkább egy múzeum és egy patyolat keresztezéséhez tudnám hasonlítani. Dominik itt sem volt túl rossz, csak afféle gyerek. Tapogatott, nézelődött, jött-ment, de nem pakolt, nem szaladgált. De egy nem gyerekbarát házban így is éreztem a tekinteteken, hogy rövidre kell fognom a pórázt. Az ölemben ette a sütit, amikor elkapta  a teletöltött forralt boros poharat, és lerántotta. Amerre néztem apa nadrágja, az asztal, és Domka könyékig forraltboros volt. Hát bemutatkoztunk, gyanítom pár évig még nem vállalnak saját gyereket a vendéglátóink.

Ha a ma éjszaka is békés lesz, akkor talán megérte próbálkoznom vagyis éheztetnem:):) De szerintem ez így normális, hogy egy 1éves 12 kg-os gyerek nem éjjel, hanem nappal eszik.

Egyre több fotóalbum kerül elő, Domka előszeretettel nézegeti őket. Ha az ölemben ül, minden képet megbeszélünk, hogy hol a mama, a papa, anya, apa és a többiek. Ma előkerültek az esküvői albumok. Az, hogy ott van anya, az kit érdekel, de van brüm-brüm és látszik a kereke.

Senki nem hiszi el, hogy Dominikkel gondok is vannak, mert ha vendégségben vagyunk játsza a kisangyalt, a mamánál néma csendben EGYEDÜL játszik, az én kisfiam aki itthon a nadrágomat rángatja, ha már csak egy percig nem vele foglalkozom.

Mostanában Egyetlenem újra éhes éjjel. Nyöszörgéssel indul, majd üvöltésbe megy át. Ha megetetem két dolog áll fent: Egész nap nem éhes, mert éjjel jól belakmározott, plusz fáj a pocija, forog, nyüglődik a sok tápszertől. Ezért meghoztam a következő döntést ami nem tűnik túl humánusnak, de NEM ADOK NEKI ENNI ÉJJEL! Mindent megkap minden értelemben, érte bármit megtennék, de úgy érzem, ha éjjel kedve szerint etetem, ártok vele, mert láthatóan fáj a pocija, és rosszul alszik. Ha nem adok neki, akkor csak pár napig (hétig) éhes, és leszokik róla. Ez már csak egy rossz megszokás, mert ha 1-kor engedek neki, akkor kér 3-kor, 5-kor és így tovább. Kimondottan a tápit kéri, mert ha csak inni kap elég mérges lesz  a tápszerből benyom 2 decit. 2 napja nem alszunk, mert nyafog a mammamáért, de mondom neki, hogy nincs tápi, aludjál, majd reggel eszünk. Egyik reggel totál kivoltam, felvettem, kivittem az etetőszékbe 5.15-kor és adtam neki vajas kenyeret. Vigyorgott, tetszett neki, hogy anya kiborult, vagy inkább megőrült. 2-3 falatot evett, és visszabattyogtunk az ágyba, aludtunk 8.30-ig. Na, ennyit arról, hogy éhes. Imádja a banános tápszert és egy rossz megszokás lett az éjszakai evés. 3. napja próbálkozunk, de már javult a helyzet, beérte egy kis teával. Nappal is sokszor mondogatom neki, hogy "Tudod most eszünk nappal, éjjel nincs tápi, nincs tápi!" Talán elérem a célom. Mostanában miért jött rá ez megint? Már jó ideje nem evett éjjel. Talán most  a sok rohangálással több kalóriát éget, és nincs is ideje enni, annyi dolga van:) Tegnap éjjel nem evett, reggel reggelizett is szépen, mint régen. Meglátjuk...folyt. köv:)

10-14 fok volt ma december 25-én. Mindenki pulcsiban rohangált az utcán. Én veszettül keresgéltem Dominik tavaszi ruhái között, hogy mit vegyünk fel. Sértődős Marcival rollereztünk egy szál pulcsiban. Sértődős Marci ugyanis rollert kapott a Jézuskától, vérig sértődött, mert azt mondtam neki, ne emelgesse a Dominiket, mert ha leejti, jól elverem. Na, ez nem tetszett kamaszodó lelkének, pedig nem köptem be amiért százzal átszáguldott rollerrel egy bazi nagy tócsán. A maradék hóval még dobálóztunk is. Ilyet sem láttam még...pulcsiban Karácsonykor hógolyózni 10 fokban. Domikám ma elkezdte hajtani a kismotort, szép lassan megy vele, gyakorol, persze neki az aszfaltos út nem érdekes, bele szertett volna gurulni az árokba. Ezt Gonoszanyu nem engedte, ezért megint felvette a szokásos hisztipózt, ami abból áll, hogy eldobja magát, én meg húzom. Nem egyszerű!

Rájöttem, hogy az idén Karácsonykor még egy fotót sem készítettem, majd összevadászom a családtól. Így is el vagyok maradva képfeltöltéssel.

Eddig nem írtam az ajándékokról amiket Dominikkel készítettünk, nem akartam, hogy az illetékesek előre megtudják a meglepiket. Azért leírom, hátha valakinek ötletet adok jövő Karácsonyra.

Bonbon:

20 dkg étcsokit, 4ek tejszínnel, 1 tojássárgájával, 3dkg vajjal megfőztem, és hűtőbe tettem, mikor kemény lett, megkezdődött a bonbon gyártás.2 adagot csináltam. Lett marcipános, mandulába forgatva, likőrös, ami úgy készült, hogy először egy golyót a fagyasztóba tettem, kilyukasztottam a tetejét, beletöltöttem a likört, és betapasztottam, majd vissza a hűtőbe. Ezután csak csomagolni kellett (egyesével 30db-ot) De lehet bele meggyet rakni, mogyorót, és bármibe megforgatni. Én amit vettem fincsi mogyoró otthon kiderült, volt benne egy kukacka, ezért ment a szemétbe:):) Így mogyorós nem készült.

A maradék csokiba( na, ez  a kedvencem) tettem egy kis rumaromát, és mazsolát, beleforgattam diókat, és így ettük este a TV előtt. Annyira finom!

Rafaello golyó:

20dkg tejpor

3 dl víz

20 dkg pocukor

20 dkg kókusz

2 van cukor

ezt kell összegyúrni, 1 napig hűtőbe pihentetni, majd golyókat gyúrunk, és kókuszba forgatjuk. A közepébe lehet tenni mandulát. (Én nem tettem, mert elfelejtettem venni:)

Ezek a szép kis bonbonok kerültek fémdobozokba.

Mézes aszaltgyümölcs:

Mire jó a bébiételes üveg? Hát pontosan erre. Befestettem a tetejüket, az üvegeket megtöltöttem szép rétegekben dióval, aszalt gyümölcsökkel, és felöntöttem mézzel. Lezártam, és szalaggal átkötöttem, kötöttem rá mézes kalácsot.

Hűtőmágnes:

Az eredeti ötlet az volt, hogy  Domi kezét gyurmába nyomom, és ezt díszítjük, de nem volt az a mágnes ami elbírta volna a kiszáradt gyurmát, ezért jött a B verzió:

Hullámpapírra, ragasztottam kis méretű képet, és köre ragasztottam dekorációt. Lehet rá tenni gyöngyöt, vagy bármit ami Karácsonyi. A Müllerben minden kapható hozzá! Köszi Csilla:)

Tegnap este apával feldíszítettük a fát Domka reggel mikor felébredt és meglátta akkor az első reakció az volt, hogy Hmmmmmmmm! Állt a fa mellett és ezt 2-3x elmondta, kicsit megérintette, de nem bántotta. És akkor jött egy furcsa gondolata. Elsétált az erkély ajtóhoz, és kinézett, hogy ott van-e a fa, ami előző nap összekötve kint volt. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen eszébe jut, egy ilyen pici gyereknek. Utána még "hmmm-getett", és megfogta az egyik gömböt, közben mondta, nem-nem-nem! Tudja, hogy nem szabad, de azért kicsit megtapogata. Azóta itt játszunk a fa körül, eszébe sincs megfogni.

Ajándékosztás csak délután volt, mert egy jórészét az ajándékainak már előre megkapta. Mikor lefeküdt este összeszereltem a kisasztalt és székeket amit kapott a mamáéktól, nagyon aranyos, tegnap az üvegasztalon gyurmáztunk és gondoltam rá, hogy jó lenne egy saját kis asztalka. Hát, a Jézuska ezt meghalotta, és a mamáékkal elküldte.

Szent Estét a tesóméknál töltöttük, Domi szerintem-remélem mások szerint is-nagyon jól viselkedett, egész este hang nélkül játszott.

Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!

Dominik és családja

Legújabb hobbim a gyöngy hópehely készítése, ami majd a fánkat fogja díszíteni.

Nagyon egyszerű, és ha az izzók hátúlról világítják mutatósak is.

Az ötlet innen!

Elkészült az első mézeskalács adagunk, nagyon jó puha már a sütés után. Titka, hogy nem szabad vékonyra nyújtani, és sokáig sütni.

A recept:

60dkg liszt

20dkg porcukor

20dkg méz

2 kk. szódabikarbóna

2-3 kk. mézeskalács fűszerkeverék(ízlés szerint)

2ek. margarin

2 egész tojás

Ezeket kell jól összegyúrni, és 3mm-esre nyújtani. Kiszaggatni, és 5-8percig sütni. Azonnal puha, és nagyon finom. Má el is fogyott:)

Dominik mindig az a gyerek egy közösségben akit vernek, ő meg menekül és sír. De nem tudom miért. A kis barátja is rendszeresen megcibálja, megkarmolja, Dominik nem védi meg magát, nem üt vissza, csak menekül, és kéri, hogy vegyem fel.

Itthon tény, hogy nem lát agressziót, és én sem szoktam őt bántani, de azért ilyen eesetekben határozottabb lehetne. Már kicsi kora óta félős, a zajoktól mindig is megriadt, és a gyógytornász is az mondta, hogy ő lesz az, akit majd elvernek az oviban. Ez a bátortalanság, már látszott a jellemén akkor is, amikor a mozgásfejlődése stagnált. Ekkor azt mondták, hogy azok a gyakorlatok amik kicsit merészebbek, pörgősebbek ezt ki fogják küszöbölni. Hát én nem így látom, elég bátortalan szegénykém. Ennek ellenére idegeneknek is hamar megnyílik, mindenkinek beszélget, mosolyog, egyszer kétszer ismerősre bíztuk, elvolt, nem sírt. Hát, ő ilyen! Kis szájhős!

Dominik rájött néhány dologra!

1. a csokimikulás ehető:(

2. a túrórudi mindig ott lapul a hűtőben, a krémtúró mellett:(

3. abban a színes zacskóban szaloncukor van, ezt könnyű kibontani, és szintén ehető:(
4. a Kinder csoki nagyon jó, vacsora előtt után, és helyett is fogyasztható:(

5. a boltban van egy csomó ehető dolog, amit ha hangosan kérünk előbb megkapunk:(

Az én kisfiam aki eddig enm szerette az édességet, mostanában előszeretettel fogyasztaná, folyamatosan figyelni kell mit lop.
 

A mi alvási problémáinkat már mindenki ismeri a doktornénink csak mosolyog rajta, a védőnőnk inkább nem szól semmit, jártunk alvásvizsgálaton, végighallgattunk sok tapasztalt ismerőst, a helyzetünk azonban, még ha javul is, de mondhatni változatlan.

7 hónapig következetesen igyekeztem Dominikot a kiságyba szoktatni, születésétől ide tettük le aludni, aztán ordított 9-kor, meg 10-kor aztán 11-kor, aztán evett, és aludt, és ivott és ordított, így ment ez 7! teljes hónapig. Én átjártam, és a nagykönyvben megírtak szerint megnyugtattam, visszaaludt, majd egy óra múlva újra kezdte.

8 hónap után feladtam, és átvittem a hálószobánkba, ahol nem mondom, hogy tökéletes lett a helyzet, de sokat javult. Érezte, hogy ott vagyunk, biztonságban van, és azt mondhatom, hogy apával mi is megszerettük ezeket a Dominikhoz bújós éjszakákat. Mostmár semmi kifogásunk, hogy velünk van, mi úgyis csak éjfél körül megyünk be a hálóba.

1 évesen szokott le az éjszakai evésről, mostmár 8-kor megiszik 2,5 dl tápszert, fél banánnal, és reggelig max. vizet kap. Néha ordít, de azért bírja 6-ig.

Így vannak jobb és rosszabb éjszakáink, de a kezdeti állapottal össze sem hasonlítható. 1x-2x sír, de nem vészes.

Újabban azzan próbálkozik ,hogy nem csak velem aludna, hanem inkább rajtam. Remek! Van már nagypárnája, szopipárnája, de ez nem elégíti ki, akkor is felül, és rámhajtja a fejét, így alszik. Történt tegnap este, hogy kicsi sírást hallottam, de nem tudtam bemenni, mert a konyhában ügyködtem, mire beértem már aludt, és a következő kép fogadott:

Nem volt kire feküdjön, beérte a szopipárnával. Rengetegszer alszik ülve, szerintem ez nem normális, de én is művelek álmomban furcsaságokat, valakire ütött ez a gyerek. Egyszer csak leszokik róla, és azt mondja amit a Marcika, hogy "tök ciki, aki az anyukájával alszik!" Hát még rajta!

Reggel hulla fáradt voltam, éjfélig pakolásztam, neteztem, aztán 6.30-kor Dominik úgy döntött, hogy neki elég volt az alvás, inkább ugráljunk az ágyon. Nem bírtam még a szemeimet sem kinyitni, de egyszer csak hallottam egy ismerős zajt. Hólapát! Valaki havat lapátol!Havat? Felhúztam a redőnyt, és láttam, hogy minden hófehér! Kipattantam az ágyból, én gyerek korom óta nem örültem így a hónak, és Dominikkel ugrálni kezdtünk az ágyon. Most ez a legújabb, hogy fogom a hóna alatt, és ugrál.

Gyorsan megreggeliztünk, és már mentünk is le. Szánkónk még nincs,minden áruházat kifosztottak, de rajta vagyok az ügyön. Azért így is élveztük a havat, fetrengtünk, és hógolyóztunk, jól átfagytunk. De olyan jó volt.

Kicsi fiam egyre tökéletesebbre fejleszti a fütyülés tudományát.Valószínű annak köszönhető, hogy nincsen foga. Totyog jobbra-balra, és fütyürészik, ha még felhúzzuk a lábára az új tutyiját, és mellényt melegítővel, egy az egyben olyan mint egy kis öreg emberke. Megpróbáltam levideózni a fütyülést, bár nem egyszerű, mert ha meglátja  a fényképezőt, azonnal kéri, és soha nem áll meg egy percre sem.

Dominik szereti a Mónika showt. Hihetetlen, mert nekem borsózik tőle a hátam, az a műsor, amit egy percig sem tudok nézni. De ő szereti,tanul egy kis kultúrát.

Történt tegnap, hogy szinvonalas műsor, még színvonalasabb vendégei, vagyis Benkő és feleség jelöltjei a Mónika showban, Dominik felpattant a kanapéra, cumi be, és érdeklődve figyelte az eseményeket. Persze minden bevonuló hölgyet megtapsolt, és amikor az egyik kiesett jelentkező panaszkodott, Dominik hatalmasat sóhajtott. Átérezte a problémát. Aztán jött Benkő úr, és újdonsült felesége, heves csókolózásba(brrr) kezdtek. Dominik kivette a cumit, rámnézett, küldött egy cuppanós puszit, majd visszatette a cumit, és nézte tovább.

Hát meghaltam a röhögéstől!

Lemaradtam pár bejegyzéssel, de "essszt" mindenképp szertném feljegyezni az utókornak.

Dominiknál még mindig tombol a mutogatás, szerintem ez így is marad, még pár évig. Mindig mutogat, hgoy ö-ö, de hogy mit akar, csak nehezen tudom kitalálni. Mutogatom a tárgyakat, és kérdezem, hogy: "Ezt?" Ha nem arra gondol ami épp a kezemben van, akkor ellöki, de ha eltalálom, akkor mondja, hogy "Essszt!", és boldogan elveszi.

Szégyen, nem szégyen,de már annyit vagyok Dominikkel hogy teljesen természetessé válnak dolgok, például észre sem vettem, hogy már nem megy le 4kézlábra, hanem mindig jön utánam. Ezen ma gondolkodtam, és ha visszaemlékszem jó pár napja így van. Eddig is sokat járt egyedül, de ha sietett valahova vagy nem érezte magát biztonságban akkor mászott. Már ez elég ritka, és a kezét sem emeli előre, még egyensúlyoz vele, de nincs magastartásban. De még mindig csak rohanni tud, sétálni nem.

Ennek ellenére, ha ráadom az overált és a csizmát egyszerűen összerogyik szegénykém, az utcán is ha nem fogom a kezét rögtön leül. Pedig igyekszem neki kényelmes darabokat választani, és ne mis az a soványka a maga 11,5 kilójával, de valahogy mégsem bírja el.

Egyre ügyesebben mozog, kipakolja a szekrényt, és beül a pulóverek helyére. Teljesen természetesen mászik az ágyra, hátradöl és szemlélődik. Aztán rámvigyorog, megfordul és letolat.

Ma nem bírtam magammal. Kibontottuk a Karácsonyi ajándékát, a Fischer Price Hipp-Hopp Zebrát. Felül rá, és le is száll. Még nem jött rá hogyan kell ugrálni rajta, inkább leül vele szemben és nevet rajta.

Karácsonyra mindenféle kézműves dologgal készülök, Dominik nem segítség, inkább csak csodálója a dolgoknak. Ma hópelyheket vágtam sablon alapján, és Dominik szobája ajtaja feletti girlandra akasztottam párat. A maradék szerintem megy az ablakra.

Sablon, innen:

hópehely1

hópehely2

hópehely3

hópehely4

A dekoráción már túlvagyunk, most a fenyőfára készül ez-az, és persze hamarosan a bendőtöltők. Mézeskalács, szaloncukor stb. Az idén először próbálkozom házi szaloncukorral, és szaloncukor papírba csomagolt egyéb finomságokkal. Majd ahogy a főnököm engedi:)

Próbálkozunk a bilivel. Eddig nem sok sikerrel. Nagyon aranyos, mert nyomja a kakit, és nyőg, de nem jön semmi. Mindig máskor kell neki, és még nem szól, hogy pontosan mikor, mire a bilihez érünk már a pelusba kerül, amikor meg próbálkozunk, hiába erőlködik nem lesz termés. Mondogatja, hogy kakka-kakka, de akkor amikor már bekakilt.

Elmagyaráztam, hogy a bilibe kakilunk pisilünk. Ráültünk, és mondtam, hogy kakilj bele! Erölködött, felpattant belenézett a bilibe, visszaült, és újra nyomott. Tutira érti mit kell csinálni, de eddig még nem sikerült. Még ráérünk!