Tegnap kicsi fiam eszembe juttatta a Madagaszkár című rajzfilmet, amikor is a két jó barát Alex az oroszlán és Marty a zebra kapcsolata megfordult, és Alex a nagy éhezésben "megkívánta" barátja ízletes húsát.
Nálunk is hasonló sztori játszódott le. Dominik Mikulás napra kapott a mamától egy Milka mikit, ami kint volt a konyhában, néha elkérte és játszott vele. Sétáltatta, ölelgette, és ha le is esett mivel jó kemény csoki, eddig mindig életben maradt.
Tegnap, mivel nem volt itthon semmi csoki, gondoltam kezdjük meg a csokimikit. Domka már azon csodálkozott, hogy a borítást le lehet venni róla, de ő még így is a kezébe vette és szeretgette. Szeretgette-szeretgette, egyszer csak adott neki egy puszit, aztán mégegyet, majd egyre hooszabra nyúltak a puszik, tovább tartotta a szájánál. Meg is nyalogatta kicsit. "Barátom Te ehető vagy!"...hmm...és győzött a ragadozó ösztön leharapott egy darabot a Mikulásból:):)
