Végre leülhetek a géphez pár percre, megpróbálok pár gondolatot "papírra" vetni.
Történt péntek este, hogy Apa nem ért haza lefekvésre, én próbálkoztam a lehetetlennel.
Ahogy ágyba bújtunk Dominik elkezdett kifelé mutogatni, és kereste apukáját.
-Áppá-áppá!
-Apa nincs, dolgozik, elment brüm-brümmel.
-Ápá brüm-brüm. Apa pápá, Pápá Appa! (és ez ment fél órán keresztül, mire végre elfogadta, hogy ma Apa nélkül kell lefeküdnünk.
Elszundított már megnyugodtam, amikor egyszer csak hangos ordításba tört ki, felült és mutogatta a szobaajtót.
Megint elmagyaráztam, hogy hol van Apa és mit csinál, mivel ment, és miért, nagy nehezen elszundikált.
Apa reggel korán indult, 6-7 óra között készülődött, és világított a lámpa. Kopogásra ébredtem. Domi dörömböl a szobaajtón, és kiabál, hogy Áppá-áppá!
"Ápá" bejött kicsit megszetgetni a kicsi fiát, majd jött a szokásos magyarázat, hogy feküdjön vissza, apa elmegy dolgozni.
El is fogadta, és visszaludt. 8.15-kor ébredtem, Dominik sehol. Kiugrodtam az ágyból, és keresni kezdtem. A nappaliban találtam meg a kanapén apa ágyneműjében feküdt. (Apa ide költözik, ha nagy a hiszti éjszaka)
Mikor beléptem, felült, a kezével simogatni kezdte a takarót és azt mondta: Ápá pápá!
Istenem! Megzabálom!
