Gondoltam én, hogy nem kivánkozik 18éves koráig az anyja mellé egy gyerek, csak türelem kell hozzá. 7 hónapos kora óta először, a -mostmár nagyfiússá alakított- ágyában szunyál. Igaz, hogy ez még csak a délutáni alvás, de már egy lépés a nyugodt éjszakák felé. Azért izgulok. Mennyit alszik, nem esik-e le, megijed-e ha felébred?! Mindig benézek, de alszik, mint a bunda. Lehet, hogy csak túlaggódom, már annyira megszoktam, hogy mellettem van, hogy nem tudok tőle elszakadni. Azt szoktam mondani, hogy kevés volt az egy év, hogy megszokjam, hogy ő már nem az én részem, hanem egy önálló emberke. Mikor 10hónapos volt, meg is jegyeztem, hogy már többet volt kint, mint bent:):):)
Ha újból kezdeném nem aggódnék a nem alvó gyereken, hónapokig küzdöttem, hogy ne aludjon velem, mert mások szerint ez milyen rossz (kinek?), előbb-utóbb úgysem igényli már. Gondolom ha hozza majd a csajokat haza buli után, akkor nem mellém fog lefeküdni:) És nem a tápszert fogja éjjel vedelni.:):)
