Dominik mindig az a gyerek egy közösségben akit vernek, ő meg menekül és sír. De nem tudom miért. A kis barátja is rendszeresen megcibálja, megkarmolja, Dominik nem védi meg magát, nem üt vissza, csak menekül, és kéri, hogy vegyem fel.
Itthon tény, hogy nem lát agressziót, és én sem szoktam őt bántani, de azért ilyen eesetekben határozottabb lehetne. Már kicsi kora óta félős, a zajoktól mindig is megriadt, és a gyógytornász is az mondta, hogy ő lesz az, akit majd elvernek az oviban. Ez a bátortalanság, már látszott a jellemén akkor is, amikor a mozgásfejlődése stagnált. Ekkor azt mondták, hogy azok a gyakorlatok amik kicsit merészebbek, pörgősebbek ezt ki fogják küszöbölni. Hát én nem így látom, elég bátortalan szegénykém. Ennek ellenére idegeneknek is hamar megnyílik, mindenkinek beszélget, mosolyog, egyszer kétszer ismerősre bíztuk, elvolt, nem sírt. Hát, ő ilyen! Kis szájhős!
