Dominik az elmúlt hetekben rengeteget változott. Sokat beszél, egyértelműen kifejezi mit szertne, kér enni, inni, kéri a kiválasztott játékot, tárgyat, viccelődik, meg akar minket nevettetni, utánozza a mozdulataimat, sok-sok puszit ad, szeretget, ölelget, kezdeményezi a közös játékot.
Formabedobóba egyedül beletalál, egyszerűbb montessori tornyot összerak, firkálgat, játékokat talál ki magának.
Felismeri a tárgyak funkcióját. Pl. Kidobtam a kukába a karfiol levelét, ami ugye hasonlít a salátalevélre. Azt én egy műanyag szűrőben szoktam mosni. Mikor meglátta, hogy a karfiol levelet a kukába dobom, előkereste az edényeknél a szűrőt, beletette a leveleket, ahogy tőlem látta a salátamosást.
Anának nevez, apát apunak, ha meglátja örömmel kiabálja, hogy "Apu!"
Kapotta mamától és a papától egy új járgányt, nagyon ügyesen hajtja a lábával.
Ha vendégünk érkezik, vagy az utcán valakinek fel akarja hívni a figyelmét, akkor odadobja a cumiját.
Ma Csilla volt a "vendégünk"! Ahogy megérkezett, (cumi kidob, futkározás, halandzsa szöveg) majd gyorsan előszette a kedvenc játékait, az új bébitaxit és a járássegítőt is elé tolta. Mindezt 1perc alatt. Látszik rajta, hogy felismeri a családtagokat, barátokat, szereti a gyerekeket, és mindenkit aki hozzánk bekopog.
Sokat ellenkezik, a nem szó percenként elhagyja a száját. Mostanában nem igazán eszik, lehet, hogy még a betegség miatt, de gyanítom, hogy taktikázik, néha követeli a kekszet. Ha meglátja az ismerős csomagolásokat (Győri Édes, túró rudi) akkor teli szájjal vigyorog.
Nagyfiúsan mozog, állva próbál menni a lépcsőn, de még nagyon bizonytalan. Mindenen egy perc alatt fent van, ügyesen szalad, de még babás a mozgása.
Naponta 20x követeli a tám-tám-támot, és azt feltételezi, hogy akinek számítógépe van, ott van tám-tám, vagyis Ricsi Bohóc!
