Mindig elfelejtek írni Domi kis barátairól, olyan természetes, hogy jönnek-mennek nálunk a gyerekek.
Ma azonban egy kedves kis vendég érkezett Júlia, akivel együtt született, együtt feküdtek a kékfény alatt.
Domka annyira eleven volt, alig ismertem rá. Nem sokat törödtek egymással, néha megvizsgálták a másikat aztán szaladtak tovább. Ki jobbra, ki balra.