2 dologról írtam tegnap. 1. nem alszik, 2. szépen viselkedik vendégségeben.
Ma erre természetesen olyan Dominikosan rácáfolt. Végigaludta az éjszakát, vendégségben kevésbé szépen viselkedett. Délelőtt annál a mamánál voltunk, aki nem anyu, és kevesebbet látja. Ezt jól megfogalmaztam. Amint belépünk, mindig ordít a kicsi fiam, plusz még utálja a 40km-es utat, mert nem bír a seggén megülni. Már ideges voltam reggel, annak ellenére, hogy este 9-től reggel 6.30-ig nyomta a szunyát, kaja, víz, tea és egyéb segédanyagok:) nélkül. A megszokott hiszti elenére a kocsiban nyugis volt, elolvastunk pár könyvet, és buliztunk mindenféle gyerekslágerre. A mamát meglátva már görbült a szája, de hamar megbarátkozott. Fogalmam sincs miért fél, soha senkitől nem sír, pedig ismerek pár embert, akitől lenne miért:):) A mama nem ez a kategória. Talán a hangja, és nagyon nyomul, Dominik ezt nem szereti.
A kezdeti nehézségek és a korai kelés ellenére, elég jól elvolt jött ment és szívta a cumiját. Evett is rendesen, hazafelé jó nagyot aludt.
Apával ma megállapítottuk, hogy a gyerekbe GPS van építve. Bárhol lassíthat az autó, megállhat a piros lámpánál Domka békésen durmol. Ahogy a házunk elé érünk kipattan a szeme.
Délután barátokat látogattunk, ahol a lakás nem túl gyerekbarát, inkább egy múzeum és egy patyolat keresztezéséhez tudnám hasonlítani. Dominik itt sem volt túl rossz, csak afféle gyerek. Tapogatott, nézelődött, jött-ment, de nem pakolt, nem szaladgált. De egy nem gyerekbarát házban így is éreztem a tekinteteken, hogy rövidre kell fognom a pórázt. Az ölemben ette a sütit, amikor elkapta a teletöltött forralt boros poharat, és lerántotta. Amerre néztem apa nadrágja, az asztal, és Domka könyékig forraltboros volt. Hát bemutatkoztunk, gyanítom pár évig még nem vállalnak saját gyereket a vendéglátóink.
Ha a ma éjszaka is békés lesz, akkor talán megérte próbálkoznom vagyis éheztetnem:):) De szerintem ez így normális, hogy egy 1éves 12 kg-os gyerek nem éjjel, hanem nappal eszik.
