A mi alvási problémáinkat már mindenki ismeri a doktornénink csak mosolyog rajta, a védőnőnk inkább nem szól semmit, jártunk alvásvizsgálaton, végighallgattunk sok tapasztalt ismerőst, a helyzetünk azonban, még ha javul is, de mondhatni változatlan.
7 hónapig következetesen igyekeztem Dominikot a kiságyba szoktatni, születésétől ide tettük le aludni, aztán ordított 9-kor, meg 10-kor aztán 11-kor, aztán evett, és aludt, és ivott és ordított, így ment ez 7! teljes hónapig. Én átjártam, és a nagykönyvben megírtak szerint megnyugtattam, visszaaludt, majd egy óra múlva újra kezdte.
8 hónap után feladtam, és átvittem a hálószobánkba, ahol nem mondom, hogy tökéletes lett a helyzet, de sokat javult. Érezte, hogy ott vagyunk, biztonságban van, és azt mondhatom, hogy apával mi is megszerettük ezeket a Dominikhoz bújós éjszakákat. Mostmár semmi kifogásunk, hogy velünk van, mi úgyis csak éjfél körül megyünk be a hálóba.
1 évesen szokott le az éjszakai evésről, mostmár 8-kor megiszik 2,5 dl tápszert, fél banánnal, és reggelig max. vizet kap. Néha ordít, de azért bírja 6-ig.
Így vannak jobb és rosszabb éjszakáink, de a kezdeti állapottal össze sem hasonlítható. 1x-2x sír, de nem vészes.
Újabban azzan próbálkozik ,hogy nem csak velem aludna, hanem inkább rajtam. Remek! Van már nagypárnája, szopipárnája, de ez nem elégíti ki, akkor is felül, és rámhajtja a fejét, így alszik. Történt tegnap este, hogy kicsi sírást hallottam, de nem tudtam bemenni, mert a konyhában ügyködtem, mire beértem már aludt, és a következő kép fogadott:
Nem volt kire feküdjön, beérte a szopipárnával. Rengetegszer alszik ülve, szerintem ez nem normális, de én is művelek álmomban furcsaságokat, valakire ütött ez a gyerek. Egyszer csak leszokik róla, és azt mondja amit a Marcika, hogy "tök ciki, aki az anyukájával alszik!" Hát még rajta!
