Két örökmozgó mindennapjai

Nem újdonság, de be nem áll a szája. Mindenhez van hozzáfűzni valója. Besszél evés közben, cumival a szájában, ha sír, ha lát valamit, ha mással beszélgetek, de még álmában is.

Tisztában van a kettő fogalmával, ez azt hiszem 2 éves korra követelmény.

Megszámolja a dolgokat, amit kérek, persze nem mindig helyesen. Volt lent 3 babakocsi mondtam, hogy számolja meg. Az egyiket kettőnek vette, de az ujjával mutatta, és mondta, hogy eeegy, kettooo, hájom, ééégy!

De annyira hisztis és állandóan ellenkezik velem...akaratos, mindenre Neeeeeem a válasz!

Domi annyira anyás mostanság, hogy minden lépésemet követi, senki nem veheti fel, nem marad nélkülem sehol. Bármi baja van, rögtön kiabálja, hogy Anya! Ha Apa valamit megtilt akkor is Anya a mentsvár. Ha bárki felvenné, tekeredik ki a kezéből és nyúl felém.

Részben ez jó, de másfelől megnehezíti a helyzetemet, ha esetleg elmennék valahova. Azért is alakulhatott így, mert velem van 24 órában, és talán ebben a korban is van. Plusz itt ez a dackorszak, több korlátot kellene felállítanom, de nagyon nehéz valakit fegyelmezni, aki szerelmes belém.

Már mondta 2x, hogy "Szere" hát én még jobban:)

Anya és fia náthás, köhög:( Orrot fújunk, szívunk, hársfa teát kortyolgatunk, mézet nyalogatunk, és próbáljuk átvészelni a napokat. Nekem iszonyú torokfájással kezdődött, remélem Domi nem ugyanezt érezte az elején, bár éjszaka elég nagy balhékat csap.

Eleinte nehéz volt rávenni Domit az alkotásra, nem tudta mit akarok, miért kenjen ő bármit is a kezére, vagy a papírra, de egyre jobban érdekli a dolog, miután látja, hogy a sok ecsetvonásból összeáll valami.

Amikor a dédinek ajándékba készítettem egy "tabló"képet rajta az unokákkal, Domi nem jött oda, nem is gondoltam, hogy figyel de amikor végeztem akkor odament az asztalhoz, ő is megfogta a vonalzót, és mért, rajzolt, firkált.

Firkálni már régóta szoktunk, de mióta a Gulliverben vettem egy kifestő könyvet, amihez csak víz kell és előjönnek a színek, azóta nagyon lelkes.

Ma 2 képet is kifestett, hozta  a kis tálkát, hogy adjak még vízet neki, mert hát jól el kell áztatni a papírt:)

Ujjfestéket is kapott, eleinte kiborultam, hogy a hasára keni, aztán kitaláltam hozzá különböző feladatokat.

Ezek készültek:

1. egy almafa( ha nem lenne felismerhető)

Színes papírból vágtam ki a lombkoronát, és rajzoltunk neki törzset. Domi kézlenyomata az ágak, és ő pöttyözött piros kis almákat.

2. Rajzoltam eg méhkaptárat, köré sárga Domi ujjlenyomatok kerültek, majd kiegyészítettem őket szárnyakkal és csíkokkal.

Ma van Domi dédijének az én nagymamámnak a 80. születésnapja. Éljen sokáig!!!

Péntek délután titokban összejött a család apraja-nagyja, hogy felköszöntsük a dédikét. Papa a gyerekeknek szervezett egy kicsit elfuserált bohócot, így ők tök jól elvoltak a lufijaikkal, és egyéb dolgaikkal.

Domi baby odafelé úton kibukott, mivel délben nem aludt. A mamánál húzta volna a lóbőrt estig, de felébresztetem, mert nem akartam, hogy éjfélkor lepkehálóval kelljen levadászni. Lett is egy síró ordító gyerekem, aki félt a bohóctól, kapaszkodott a nyakamba, és azt sírta "a bácsi, a bácsi, a bácsi!" És mutogatott a bohócra. Ha ő már nem volt ott, de én a bohóccal beszélgettem, megint rázendített, félt, hogy engem is bántani fog.

Mindemellett ismét jót ettünk, jót ittunk, és a dédit is sikerült lefárasztani meglepni. A nagyok fürödtek, Domka szerencsére nem, semmi kedvem nem volt bemenni a medencébe, de neki sem.

Ez még a betonon esés előtt készült, vagyis másnap ehhez csatlakozott a homlokán egy seb.

Busz indudunk!

Apa bici(Mert mondtam, hogy jó lenne ha apád haza tolná a biciklit)

Anya vissza! (Anya jöjjön vissza)

Menjél máá! A két szó között nagy szünetet tart.

Strand után:

Bíz!Bíz(víz, víz)

Már nincs víz, itthon vagyunk, már nem úszunk!

Hasra vágja magát és úszni kezd. Mondom úgy úszol, mint egy kutya!

Erre ő: Cica! És nyávogva folytatta az úszást:):)

Tegnap ugyanott ahol a motoros baleset történt, elesett. Akkorát puffant a feje, azt hittem betörik a homloka. Szerencsére csak zúzódás...

Nagyon szeretnék már Domival kreatív dolgokat csinálni, ő még nem vesz benne aktívan részt, de figyeli anya mit alkot.

Vettem neki ujjfestéket, én festettem a papírra, ő először a hasára, majd az ajtóra kente az egyébként lemosható festéket.

Gyurmázunk is, tetszenek neki amiket csinálok, de játszani szeretne a gyurmafigurákkal amik ettől szétesnek. Ő még csak kígyóval és csigabigával próbálkozik.

Reklám újságból vágtam ki képeket( kismotor, cica, túrórudi), és megengedtem, hogy ragasztgassa fehér lapra. Hajtogattam leporellót, erre is rasztottunk, így könyvecskeként nézegetheti.

Max 10 percre kötik le ezek a dolgok, de minél nagyobb annál több időt szeretnék tölteni ilyesmivel.

Ma próbáljuk ki azt  a kifestőt, aminél csak a vizes ecsetet kell húzni a lapon és színes lesz. Kiváncsi vagyok érdekli-e. Ha rajzolok azt mindig figyeli, és kicsit belefirkál.

Visszaolvastam a blogot, mert keresgéltem ezt-azt. Tök jó kis emlékek nyaralás, kirándulás, Domi kedves mondásai. Úgy fest, mint amikor más anyukák blogját olvasom, hogy milyen jó nekik, türelmesek, egész nap a gyerekkel foglalkoznak, közben a 3 fogásos ebéd gőzölög az asztalon, persze sehol egy maszat folt, vagy porcica.

Visszaolvasva valahogy én is így festek, mert nem szeretném, ha a kisfiam visszaolvasná a blogját és minden második bejegyzésemben sipákolnék, meg hát ez kit érdekel.

Imádom a gyerekemet, imádom az életemet, de néha tele a hócipőm. Szinte minden nap egyedül vagyok Domival estig, apa ha időben jön is sokszor hulla.  Enni sem árt valamit, az sem baj, ha egészséges, de ha nyügi vagyok, vagy Domi rosszul aludt, akkor van bébiétel és pizza:)

Néha abszolút nem bánom, hogy DVD-t néz, és ha cumizik, mert addig nem borogat, nem maszatol és csendben van. Reggel jó ideig nem bírok megszólalni, csak szemezek a kávés bögrémmel. Domi ha hozza  a mesekönyvet, még nem tudok olvasni ezért teszem a hülyét, mintha nem tudnám mit akar:):):)

Néha egész nap nem fésülködöm:):) és nem cserélem le a maszatos pólómat. Domiét sem:):) Inkább teszem a hülyét, hogy most ette le magát:):)

Szeretek olvasni neki, de néha eldugom a verseskönyvet, mert úgy érzem, ha még egyszer el kell mondanom a kukásautós verset akkor megőrülök. DVD-k is szoktak eltűnni pár napra.

Látom, hogy maszatos és poros minden de pár órát tud várni. És még holnapig is. Porcicák? Néha oroszlánná nőnek. A vasalnivaló  általában óriási torony, majd kivasalom amit épp fel akarok venni. Ennek az az előnye, hogy az alján lévő ruhák amikor előkerülnek olyan mintha új darabok lennének,mert már 2 hónapja nem hordtam őket.

Játékok mindehol, de annyira fáj a derekam, hogy ott is marad.

Sokszor vágyom a felnőtt társaságra, már bárkivel beszélgetek, csak ne két éven aluli legyen:)

Szoktam kiabálni, tehetetlennek érezni magam, és olyankor csak bőgök. És édességet zabálok.

Ha fáradt vagyok, inkább engedek Dominak ,csak ne hisztizzen. Igyekszem következetes lenni, de ritkán sikerül:):)

Ha van olyan anya, aki néha nem érzi így magát, az jelentkezzen:)

Vagy csak  nem szívesen beszélünk róla.

"EVVAN!"

Már akartam említeni, hogy Domi rákapott a motorozás ízére. Már nem váltott lábbal totyog a motoron ülve, hanem hajt és száguld. Láthatóan élvezi a lejtőket, az emelkedőt már kevésbé, de ott is küzd hősiesen. Villámsebességgel közlekedik, ezért szereztünk be egy kevésbé szép, de hasznos, szélesebb kerekű járgányt.

Van a házunknál egy kis lejtő, aminek a tetejéről jókat lehet gurulni. Ma egy kölcsön motorral tete ugyanezt. Az eredmény egy hatalmas esés lett. A száját és az orrát ütötte meg. A szája vérzett, feldagadt, az orra piros lett. Szerencsére a térdét csak kicsit nyúzta le, az a sok kék foltja mellett nem feltűnő. Nem vészes, de a szája feszül és fáj, mert fogdossa. Cumizni és beszélni tud, így nincs nagy vész:) Fürdésnél próbálatam fotózni, de sírt, mert még fürdeni sem volt kedve. Azért itt jól látszik a szájsérülés.

Gabcuska Domi 2. vagy 3- vagy mindegy is hányad:):) unokatesója 3 éves lett.

Boldog születésnapot Szöszi!

Tegnap köszöntöttük:

Nagyon nehéz estig fejben tartani a kedves kis szólásait, de azért igyekszem gyűjtögetni.

Nyaraláson:

Mi a játszószobában, a recepció mellett, ahova épp ebédet hoztak. Én rajzoltam:), Domi az ajtóban leskelődött. Visszalép hozzám: Aja! Bósó!(Anya, borsó) Néni!

Néztem bután!

Milyen borsó?? Néni borsót eszik???

Aja mányé! (Anya, menjél) VAgyis gyere, mert a kezemet húzta!

Kimegyek, kérdezem a recepciósokat-biztos nem néztek hülyének-, hogy evett-e valaki borsót. Azt mondták, nem de most hozták az ebédet. Kikövetkeztettem, hogy látott kistálat, amiben  ő a müzlit ette, ami nála borsó (pici, kerek). Szóval azt hitte azt esznek a lányok!

De olyan édes csillogó szemekkel magyaráz.

Bemegy a fürdőbe, becsapja az ajtót. Kérdezem, mit csinálsz ott??

Válasz: Pisiiiil! (persze már csak látnám)

Kiabál fel a Fanninak:

Paaaiiii! Tocsiiii! (Fanni kocsi) A Fanni hozza le a babakocsit, mert imádja tolni:)

Ma szuri kapott (3. prevenar) Azt kiabálta a rendelőben, hogy ajtó, ajtó!

Mit kaptál a doktornénitől?

Néni szujit! Mutatja, hogy bibi!

Ha nem ért valamit akkor áll, néz bambán, és azt mondja Jóóó! Jóóó!

VAnnak dolgok, mint pl. a telefontöltők, zsinórok, az a papáé. Találegyet, akkor ismételgeti, hogy papáé, papáé!

A férfi cipők, papucsok a Karcsié.

Ha valamit még nem látott itthon, újdonság neki, akkor az a nénié/bácsié! Így van ez az egyik bugyimmal is. Ha meglátja azt mondja, hogy nénié:):)

Ha valahova megyünk, akkor nem "-hoz", hanem vidékiesen, csak "-hó" Ákóhó, mamáhó:)

Uborka az ukuku, a pulyka pukka, a krumpli puppi, aztán van még cipo és okki(zokni), papi(papir) A szállodában ő szólt vacsora után, hogy papi, vagyis a papíron írjuk alá a fogyasztásunkat:):):)

Hazafelé Bánkról útba ejtettük Kismarost, mert itt van a Királyréti Kisvasút végállomása. Vonattal mentünk fel Királyrétre, ahol nagyot sétáltunk, játszótereztünk, patakban sétáltunk, és kipróbáltuk a hajtánypályát. Kb. 25-30 perces vonatozással lehet feljutni, ha nincs 40 fok és leszállunk Szokolyán akkor a Kacár Tanyát is meglátogathatjuk. Mi nem tettük, mert Domi már álmos volt és a meleget is rosszul bírtuk.

Itt inkább Domi fotók készültek, mert annyira élvezte a vonatozást, hogy egyfolytában fényképeztem a csillogó kék szemeit. A kedvence a hajtánypálya volt, apának már kevésbé, mivel ő tekert, mi utaztunk.:):):)

Nagyon szerettem volna elmenni ebbe a parkba, mert sok jót hallottam róla.

Vegyesek az érzelmeim, inkábbnem tudom hova rakni. Lehet a 40 fok is ront az ember megítélésén, de azért összességében pozitív emlékeim vannak.

Eldugott településen "seholszigeten" Nőtincsen van a kalandpark. Aranyos bejárat, függőhíddal, innen gyalogolni kell egy építkezés, elég nagy gaz, szántóföld, annak ellenére, hogy megvettük a jegyet, meg voltam győzödve, hogy rossz felé jövünk. Aztán elétrünk egy lovardához, mellette nagy rendetlenség, építkezés, építési törmelék.

Aztán ahogy tovább mentünk, akkor láttuk meg a sátorházakat, amiben gyerekek szoktak táborozni, nagyon jópofák, bár én már meghallnék ha ilyenbe kéne aludnom. (öregszem)

Ezután van egy nagy épület, kovácsműhely, kézműves rész, fagyizó, és egy hatalmas játszótér. A csúszda tűzforró volt, de belül kis labirintusban játszhattak a gyerekek. Állatsimogató is van, márha valaki szamarat, vagy egy mérges pulykát akar simogatni, netán utoléri a kecskéket.

Mindenért fizetni kell, volt egy táblázat, a belépőben  csak a kecskenézés, és a játszóterezés tartozik(600Ft) de ha lovaskocsokázni, vonatozni, vagy KÉZMŰVESKEDNI akar a gyerek ezekért mind fejenként 500 Ft-ot kell fizetni. Én nem szoktam kirándulásnál fukarkoni, ha már egyszer ott vagyunk, akkor nézzünk meg mindent, de ez egy 4 tagú családnál elég nagy rablás. Többet elköltenek, mint az állatkertben...hmmm..na azért ez húzós.

Ezt leszámítva, és mondom tényleg lehet, hogy csak a meleg ment az agyamra és azért lettem kötözködős, azért jól éreztük magunkat.

Erre mindenki kérdezi, hogy hoooool? Bánk a Börzsöny lábánál egy pici falu, gyönyörű tóval, egy szuper szállodával, és csodálatos kilátással.

Dominik nagyon élvezte, már reggel hétkor a fejünkön ugrált, hogy pancsizni szeretne. Örületes hangerővel ordította, hogy pancsi, pancsi, vagy a szoba ajtót verte, és mondta, hogy víz (bíz) Ebben a pár napban is rengeteget fejlődött a szókincse, mindennek tudja a nevét. És hihetetlen édesen magyaráz. Reggeltől estig fürdött, ugrált a medence széléről, és próbál úszni, mint egy kiskutya, dolgozott a lábaival, este nem kellett ringatni. Isteni finom kaja volt, Domi is  jókat evett (önmagához képest) Vacsorára mindig valami jó magyarosat választott féltem, hogy elrontja a gyomrát, de semmi baja nem volt egy kis marhapöritől:):) Próbáltunk pihenni, már amennyire egy 20 hónapos ezt engedi. Szuper hely, pihenésre és gyerekkel is mindenkinek ajánlom.

Kapott orvositáskát. Hallani sem akart róla, menekült,nehogy megvizsgáljam, mert utálja az orvosokat, de aztán hamar megbarátkozott vele. Egész nap ezzel játszik, Micimackót gyógyítja. Meghallgatja, megnézi a fülét, orrát.  Mondtam neki, hogy szerintem a macinak a feje fáj, akkor ott is meghallgatja.

Reggel már úgy kezdte, hogy brum-brum, és mutogatott a fejére. Kezdődött a következő műszak, a maci még mindig fejfájásra panaszkodott:):):)

Mindenféle bibit mutogat magán, hogy ott is meg kell őt vizsgálni.

A micimacinak reggelire uborkt adott, és minden falat után megsimogatta a fejét, mondta, hogy ooookoooo(s)

Egyébként rengeteget dumál. Egy srácra mondta, hogy bácsi, de látta, hogy fiatal, ezért kijavította, hogy fiú.

Minden állat nevét ismeri a könyvekben és olyan dolgokat, amit gőzöm nincs honnan tanult. Legújabb, hogy üvöltözik, kiabálja, hogy Paaaapaaaa, Apaaaa, Kaaaakaaaóóó, de ahogy a torkán kifér és gyakorolja vay 30x.

Mondom neki, mikor végeztünk az ebéddel,  ilyenkor azt kell mondani:"Egészségedre!

Erre ő: Hapci!

---------------------------------------

Én:Add vissza a Fanninak a babakocsit, és köszönd meg neki!

Domi: Szia!

Domi még mindig imádja a számolást, ma a boltban hallottam a babakocsiban számolgat. Este is megkértük rá fürdés közben. A gyóc az a biztos, a többi nem számít:):):)

szólj hozzá: "Gyóc"

A láz elmúlt aztán Dominik olyan hihetetlen orrhangokat "tortyogást", röfögést, horkolást hallat, hogy nem lehet mellette aludni. Sokszor már ő is ideges, nem piheni ki magát, és sírva dörzsöli a kis orrát. Hiába fújom át és porszívózom ki, semmi nem ürül.

Valószínű nagyon fent lehet valami sűrű váladék. Nagyon nem szeretném, ha arcüreg gyulladást kapna, ezért ma visszavittem, és kapott Nasivint, és Sinupretet.

Meg akartam kérdezni  egy fül-orr-gégészt, de mivel látom, hogy ettől javul, így nem feszegetném a dolgot.

Szedi a Supraxot is, azért írt antibiotikumot a doktornő, mert a laboreredmény szerint a baktérium kicsit több a vizeletében. Ilyenkor "normális" gyerek nem kapna, de a háziorvosunk nagyon félti a veséjét, és inkább ad, antibiotikumot, mint, hogy egy húgyuti fertőzés rendetlenkedjen valamit. Én már úgy fogom fel, mintha egészséges veséje lenne, de jobb az elővigyázatosság.

Hétfő délután miután észrevettem, hogy lázas, és hűtőfürdőztünk, estére fokozódott a helyzet. Kapott Nurofent, és elaludt egy perc alatt, negyed óra múlva megnéztem, nagyon gyorsan vette a levegőt. Megmértem a lázát, 39,2 volt. Gondoltam nem hat még a nurofen, vártam, hogy elteljen a fél óra. Ekkor 39,4-re emelkedett. Felhívtam az ügyeletet, hogy mitévő legyek, mélyen alszik, ébresszem-e hűtőfürdőzni, vagy adhatok neki más gyógyszert ilyen hamar. A doktornő azt mondta, hogy akkor kapjon Germicidet, fél óra múlva mérjem a lázát, ha nem csökken akkor ébresztés és fürdő. Nem csökkent, ébresztettem, beleültünk a kádba 22.30-kor. Ezt nagyon élvezte, és le is húzta 38,5-re.

Alig telt el pár óra megint 39 körül jártunk így éjjel alig vártuk, hogy elteljen 4 óra, és újra  kaphasson Germicidet. Reggel első utunk a kádba vezetett. Nagyon rosszul volt csak feküdt. Még a tegnap éjszakánk is hasonló volt, de már nem ment fel ennyire a láza.

Voltunk orvosnál, igazából nem látszik egy kis torok pirosságon kívül semmi. Duzzadt a nyirokcsomója. Ma vittünk pisit  a laborba, remélem ez kimutat valamit. Kértem erősebb lázcsillapítót, kaptunk Antipyreticumot és cataflam cseppeket. Lehet ezért nincs láza, mert lehúzta  a gyulladást.

Ma korán kelt egész délelőtt hisztis volt, de legalább láza nincs. 11 körül ebéd nélkül elaludt a TV előtt, így átvittem lefeküdni. Remélem már nem lesz láza.

Holnap mennénk, mentünk volna nyaralni, de Domi mára nagyon belázasodott. Ilyen betegnek még soha nem láttam. Elmentünk a Dechatlonba, ott még elmotorozgatott, de elég csendesen követett. Ő a tipikus példája, hogy ha  a gerek jó, akkor beteg. Felpróbáltattam vele egy úszó mellényt, ami fentartja a vízen (nem a mentő) és nagyon hisztizett  utána már csak kézben akart lenni. Ekkor éreztem, hogy meleg, de gondoltam csak  hisztitől.

Hazajöttünk, akkor már forró volt, 39 körüli lázat mértünk. Hűtőfürdő, Nurofen, láz lement, de estére visszatért. Fél 9-kor eldőlt a kanapén, úgy vitte apa a helyére,addigra már félig aludt. Kapott még egy adag Nurofent. Kérdeztem kér-e kakaót, és mondta, hogy nem.

Még soha nem láttam ilyen betegnek. Így eltolódik a nyaralás.

Tegnap nem volt lázas, ma viszont újra. Kutakodtam a szájában, és megtaláltam a 12.fogacskát, ami az alsó szemfoga. Most alul egymás mellet van 4 aztán szünet. Ez volt a láz oka, és folyamatosan megy a hasa is.

Domikám elrendezte a pofiját rendesen. Reggel a boltba menet, beesett a  bokorba. Nem tudom hogy sikerüt, csak azt láttam, hogy borul, és mondja, hogy Hoppá ci! (ci= hapci/virág)

Később vettem észre, hogy lett az arcán két piros csík.

Aztán a tesóméknál sikerült leesnie az ÖLEMBŐL, úgy, hogy lefejelte az asztal lábát. Épp, hogy nem a szeme...

Jöhet, eső, szél, vagy áradás, mi felkészültünk.

Most rendeltem Dominak ezt a szerkót a bébiboltból. Egy teherautós gumicsizma és egy kalózos esőkabát. Nagyon segítőkészek, már másnap megkaptam, így rajtuk nem múlik Domi sárdagasztása. Kicsit nagy, de majd belenövünk:):)

Rain rain go away
come again some other day
Little Domi
Wants to play
Rain rain go away

Gyereksziget

Alma Együttes koncert:

Úton odafelé

szólj hozzá: Alma koncerten fütyürésző

Alvása szokásos, éjjel 3-kor arra ébredtem, hogy "Anyázik", "Apázik" Lázas volt. Mérni nem tudtam, mert nem engedte, mire meg elaludt, a nurofen már hatott, amit szintén erőszakkal adtam be.

Remélem csak egy fogacska, és ennyi is volt. Még egy enyhe torokgyulladásra gondolok.

Ma mértem (ebéd után) 13,3.

Pár napja jól eszik. Kopp-kopp!

Nem vagyok az a "gyerek csak biot, semmi édesség" gondolkodású anyuka, sőt ha bárhol megkínálják édességgel, cukorral, szörppel megengedem neki, hogy elfogyassza, de amit én veszek, és  a hétköznapokban adok neki, azt szeretem megválogatni.

Kijárunk a piacra is friss zöldségért, gyümölcsért, és van nálunk egy kis biobolt, ahol nagyon jó cuccokra bukkantam. A DM-ben és az intersparban is vannak neki való dolgok, és ha az elejétől ezt kapja egy gyerek, szerintem nem fogja igényelni a szörpöket, csokikat.

Egyébként sem egy nagy evő, mi lenne ha még édességgel tömné magát...egy szerencsém van, hogy a zöldséget, gyümölcsöt nagyon szereti, és a barna kenyeret is.

Lehet kapni szendvicskrém port, a legfinomabb a zabkorpás, fűszerek vannak benne, margarinnal kikeverve kenyérre kenhető. Egy zacskó kb. 300Ft, és nagyon sokáig elég, krumplipürét is lehet ízesíteni vele, vagy a saláta öntetet.

Sűrítésre a kukoricakeményítőt, vagy a zabpelyliszt. Már lovak leszünk a sok zabtól:):)

Kakaó helyett kap Karob port, ami szentjánoskenyérmag alapú kakaó helyettesítő. Az íze nagyon hasonló, de nem azonos. Aki a bűnrossz tápszert megissza, szerintem annak ez is megfelel:):) Nincs benne cukor és koffein.

Nyírfacukorral édesítünk. Nem rontja a fogakat, nem hízlal és nem emeli drasztikusan a vércukorszintet. Az íze semmiben nem különbözik a cukorétól, csak kicsit drága. Ízesíteni kávéba, teába, Dominak édesíteni jó, de 250g 1000Ft körül van, így azért sütésre nem használom.

Domka általában vizet kap, de ha tea akkor gyerek gyümölcstea. Ez bio, és csipkebogyó, hibiszkusz, narancshéj, van benne. Nagyon finom. Ezt csak reggelire(ha reggelizett, vagyis sokáig tart egy doboz) A Hippet nem adom, mert tiszta cukor és túl piros...gyanítom valami színezőanyagtól, bár a honlapjukon azt olvastam, hogy nincs benne. Én elhiszem:)

Rágcsálni a kölesgolyó a sláger, de most rákapott a mazsolára. Kap pár szemet, és vagy fél órát rakosgatja, eszegeti. Lehet kipróbálok más aszaltgyümit is.

Délben gondoltunk egyet, és mivel Óbudán a múzeum kertjéban Alma Együttes koncert volt, elvittük Domit, aki nagy "Ama" rajongó.

Kedvence  a Nád a házam teteje, és  a szülinapos, de a helikofferre is tombol itthon, pláne mióta látott igazi helikoptert, a kezével hadonászika feje felett, mutatva, hogy hogyan száll fel.

Nagyot nézett, hogy élőben ott az együttes, akit eddig csak a youtubeon látott, fülig ért a szája, és fütyürészett, ugrált az Apja nyakában.

Utána átmentünk a Gyerekszigetre, sajnos kicsit későn érkeztünk, de Domi így is jól kirohangálta magát. Regeteg ugrálóvár van, pónilovaglás, körhinta, állatsimogató, színpadok, és mindenéle sátrak, ahol a gyerekek játszhatnak, előadásokat nézhetnek. Mi gyorsan bevágtunk egy lángost és kürtöskalácsot (persze Domi ilyenkor rossz evőből jóevő gyerekké vátozik). Simogattunk szamarat, lovat, bárányt, kecskét, és bocit.

Szerettem volna néhány infot fűzni az állatokhoz, de Domi csak odarohant, megsimogatta, vagy ütögette, mondta nekik, hogy "oko"(okos) aztán tovább rohant.

Van ilyen piciknek egy nagy játszósátor, itt is elidőztünk, majd mint 3 óvodás a kijáratig kergettünk egy lufit. Ahhoz képest, hogy csak a kocsiban odafelé aludt 40 percet, fél 10-kor még sírva ment aludni.

Képek hamarosan kipihent állapotomban...

Hozom ki a kádból nyakig betekerve. Be nem áll a szája, azt ismételgeti:

-Szia mama, szia anya, szia papa!

Lekerül a törölköző, megszólal boldogan:

-Szia Kuki!

Mondom az apjának:

-Laci, amíg felöltöztetem a gyereket, megcsinálod a  kakaót?

Domi kikiabál: "Aci kakaóóóó!"

Kb. ez jellemezné Domit röviden. Sok új szót mond:

cucu=cumi

ató=ajtó

pószi=porszívó

okki=zokni

cipo=cipő

szia

Szia Anya, Szia Apa! (fogjuk rá, hogy az első 2 szavas mondat:):):)

bubi=buborék

tand=strand

cica

vauvau (eddig csak ugatott)

béká=béka

bo=bohóc

Bármit mondok mondja utánam.

Csak az a bajom, hogy szó szerint semmit nem eszik. Turkálja, maszatolja, keni, de a szájába nem venné. Nem is tudná, mert a cumi van benne. Ha elveszem, akkor ordít. Néha napokig nem vesz magához szilárd kaját, a kakaón kívül egy kis gyümölcs pürét, almát, paradicsomot, sajtot eszik pár falatot, de az ebédet legtöbbször megkóstolni sem hajlandó. A vacsi az lecsúszik mindegy mi az, szerintem addigra kiéhezik. Utána megint kakaó, mert függő, aztán sokszor éjjel is balhézik, hogy éhes.

Tudom, hogy a kakaó a hibás, de nehogy már azért ne ebédeljen, mert regel 6-kor ivott 2 dl kakaót. Már elrontottam el sem lehet venni tőle, élete értelme a kakaó:):)

És annyira cumifüggő-ez is az én hibám-, hogy egy a szájában, és kettő a kezében. Reggeltől estig szívja, néha az utcán elkérem tőle, de aztán képes kipakolni a táskámat cucu után kutatva.

Gyerek elrontva!!! A sarkamra kell állnom!!!

Ki ne felejtsem ezt a bejegyzést...

Tegnap hagytuk először egy majdnem egész napra kismajmunkat a nagymamára.

Úgy jött ki, hogy csupa olyan dolgunk akadt, ami 40 fokban egy másfél évesnek dög unalmas lenne, ezért hoztam meg ezt a döntést, hogy hagyjuk a mamára. Domi egy cseppet sem bánta, fél10-től, délután fél 4-ig boldogított nagyszülőket, nagyon jól elvolt, nem is hiányoztam neki, még az sem érdekelte, hogy megérkeztünk. Aludt magától délben, ezért nem siettünk, és még egy kis vásárlást, ebédet, és fagyizást is beiktattunk az imádott Ápával. Azért nem kell mondanom ki volt végig a fő téma, de örülök, hogy így döntöttünk, mivel nekem orvoshoz is kellett mennem, azt hiszem nagyon megijedt volna, hogy őt hoztuk valami hülye vizsgálatra.

Csak az a cumi ne lenne...

A csábító:)

Mindenki panaszkodott  a rossz idő miatt. Tessék! Most itt van, lehet megfőni, hőgutát kapni, a gyerekeknek pancsolni, és meztelen fenékkel rohangálni.

Egyik nap még a babakocsira visszatettem a tető kiegészítését, bekészítettem az esővédőt ésegy plédet. Domira bokacipőt adtam és kötött pulcsit. Másnap már rövid gatyát és szandit.

Most meg már itt az igazi strandidő. Szombaton afiúk már fel is avatták a kagyló medencét a mamánál, ma pedig itthon is beüzemeltük a kismedencét, és Domi egész délelőtt pancsolt.

Délután szexi "izompólót" kapott, és így indultunk vásárolni. Csak egy bánatom van, semmiféle klapot nem tűr egy percig sem a fején. Már minden taktikát bevetettem: szabad választás, elterelő hadművelet, de sikertelen.

Domi lábára mindig kényesen ügyeltem, mégis befelé döl a bokája. Eddig is jó minőségű cipőket hordott, de lehet, hogy nem a neki megfelelő márkát választottuk, esetleg egyszerűen adottság, mert nekem is elég béna lábam van:):):)

Teljesen puhatalpú cipőkben kedett el totyogni, majd elefanten cipőket vettünk neki a Deichmannban. Nagyon puha, bőr, a talpát szinte félbe lehet hajtani, a sarkát tartja, és nincs benne harántemelő, vagy eyéb betét, hagyja a pici lábakat magától fejlődni. Ezt, annyira imádtam, hogy egymás után két méretünk is volt.

Most kipróbáltuk a szintén Deichmannos Baren Schuhe cipőket és van edzőcipője is ami csak a divat miatt, hogy melegítőhöz, sportos ruhához tudjak valamit ráadni, de ez egyáltalán nem egészséges.

Most tanácstalan voltam, hogy  milyen szandit vegyek nyárra, és a Falcon mellett döntöttem. Furcsa neki a kemény talp és a nyitott orr, de hátulról látom, hogy szépen tartja a lábát, és nem dől befelé. Tegnap még az elefanten volt rajta abban kicsit dőlt.(egészséges lábú gyerekre még mindig inkább az elefantent adnám)

A dokinéni is nézte Domka lábát ő is csak azt mondta, hogy a bokája dől, de nem csámpás, és a láboltozata is megfelelő, egy ilyen kis babának, még nem alakult ki ezért olyan kis telitalpasak.

Ma volt a Marcika első kenu versenye, persze hogy lementünk, bár korábban ment így lemaradtunk róla, de ha ilyen jó idő lesz akkor az edzéseit is gyakrabban megnézzük majd.

Nagyon magas a Duna vízállása, de még mindig messze van attól amiket már láttunk. Remélem így marad.

A bajnok:

A jövő bajnokai:

Esti program, pedig egy kis vonatnézés, "vezetés" volt. Domi a "kiku"mániáját most egy igazi mozdonyon is kiélhette, hála Laci egyik barátjának.

Mára rossz időrt jósoltak, ezért fedett helyet kerestünk a gyereknap megünneplésére.

Reggel gyorsan összeszedtük a cuccunkat, és elindultunk az Eleven Parkba. 100 ágra sütött a nap, így csak akkor lettünk bitzosak abban, hogy jól döntöttünk, amikor láttuk, hogy Domkának fülig ér  a szája a játszóház láttán.

Óriási 4000nm-es területen ugrálóvárak, trambulinok, "dühöngők", csúszdák, és minden amire a mi kis elevenünknek szüksége van.

Már a bejáratnál van 3 trambulin, ahol a gyerekek derekára erősített kötél segítségével hatalmasakat tudnak ugrani.Dominak tetszett a dolog, de nem engedte a hevedert a derekára tenni, így ennek a kipróbálása a következő alkalomra maradt.

Mellette van egy tramblin, amin csak úgy szimplán lehet ugrálni, na ő inkább ezt választotta.

Aztán következett a baba játszó, kicsi ugrálóvárral, labdatengerrel, mini mászókával, csőcsúszdával. Itt épp ez a korosztály dühöngheti ki magát, és szerintem nagyon jól fejleszti is a mozgását. Vannak óriási szivacs építőkockák, libikókák, henger, és mindenféle gumi állat aminek a hátán lehet ugrálni.

Van több légvár, elektromos autók, és egy lövöldözős játék ahol puha labdákat kell ágyúból kilőni, de ez már a 4-5 éves és idősebb korosztálynak való.

Van egy óriási mászótorony, azt hittem Domi még ide sem mehet fel, de ő kérdés nélkül nekivágott a több méteres magasságnak. Az elején nagyon féltettem, de mire felmértem volna a veszélyeket, Domi már el is indult lefelé az óriási csúszdán.

A végén már nem volt nálam fényképező, pedig egy nagyon jó játékot találtunk, egy bobba ült Domi és egy lejtőn csúszott. Alatta görgők voltak, túlságosan nem gyorsult fel a bob, de nagyon élvezte. Én is lecsúsztam a fenekemen, hát no comment.:):):)

A gyereknapot a Régió játékáruházban zártuk, ahol megkapta az imádott "kikut"., vagyis az első kisvasutat. Thomas sínkészlet és egy elemmel működő mozdony. Délután fél 5-től lefekvésig ezzel játszott.

Én annnnnyira elfáradtam...

A sok baleset után szombatra jutott egy kis móka is.

A Parázs Varázs egy olyan évente ismétlődő rendezvény, ahol a város apraja-nagyja levonul a "Dudá-partra", és sütnek, grilleznek, égetnek, készítenek ehetőt, és ehetetlent.  Koncertek,mini vidámpark, pónilovaglás, sétahajózás szórakoztatja a teli hasúakat.

Miután Domi túl volt az 5. balesetén, gondolkodtunk, hogy itt van-e a helyünk, de már megígértük neki, és hát az imádott Dudá ami egy givő (aki nem értené a Duna egy river) aztán van ott brümbrüm(motorcsónak) és kutyák akik a  vizes bundájukat viccesen rázzák.

Végül lementünk és nem bántuk meg. Domi pónilovagolt, de másra még nem mertük felültetni. Menéztük a Dudát (Dunát) Tűzoltóautót, hajót, és jól kirohangálta magát. Nem kellett este ringatni az én kis füstszagúmat.

Délutáni ébredés után nem tudom mi volt vele, de esett-kelt. Már megint felállt az üvegasztalra, de mivel arra játszik, hogy fogjam meg a kezét és ő akkor majd jól leugrik, nem segítettem. (én hülye) csak rászóltam, hogy azonnal szálljon le. Sikerült! Le akart ülni, mellé ült, a feje húzta is lefelé. Nem tudom mi ért le előbb, de nem ütötte meg magát ,csak megijedt. (én jobban).

Utána a ház előtt elesett a betonon, lenyúzta a karját, és a térdét. 2 perc múlva beborult a virágoskertbe.

A mamánál a lépcsőn lefelé a terasz szélébe beverte a fülét ami óriási dagadt és bekékült. Na, ez nagyon fájt neki, még később is piszkálta, biztos feszült.

Ha nem érkezem időben akkor hanyadt leesik a hintaágyról. Este mikor leesett egy padról, már meg sem lepődtem. Ő sem:)

Annyira nincs veszélyérzete, kellenek ezek a balesetek, csak ússzuk meg sérülés nélkül.

Tegnap valamit számoltam, Domka érdeklődve hallgatta. Az egyet már az első szülinapja óta mondta, ha kérdeztük hány éves, azt válaszolta "EK!"

Most utánozni próbált és velem számolt. Ety, keto, áom,éty, őt, at, ét, oc, kic, tííz!

Minden számot mondott utánam. Ma is többször gyakoroltuk, már a hatot teljesen kihagyta, rögtön rávágta, hogy hét! "ÉT!"

Este megkérdeztem, hogy hogy kell számolni, Mondom, tudod, eeeegy... erre ő: keto, áom!

Jól haladunk, jövő héten olvasni tanítom:):):):)

Mikor indulunk itthonról, bekopog minden szomszédnak és kiablál, hogy "kopp-kopp, néni!"Ha sétálunk, keresi a Angyát(hangya), szagolja a"ci"-t (virág). Talál egy kavicsot, az ko.

Felkiabál a Csillának, hogy "Csicáááá".

A játszótéren mondja, hogy intá, cuzdá, és énekeli, hogy inta-palinta.(már amikor sikerül kimondani)

Ha jön egy kisbaba, az tuti csak az Ákó lehet, az nem zavarja, hogy Ákó, már magasabb mint ő, és pár kilóval nehezebb is.

Ha boltba megyünk akkor az a bót, így egész egyszerűen, és ott iszit, vagy mammát veszünk. A legtöbb gyümölcs, még a paradicsom is "ama"

Hallgatja az "Ama" együttest, és a Tetejét (Nád a házam teteje). Vagy Csicsit.

Bármit mondok utánam mondja. Ma mondta, hogy elfogyott, csak néztünk az apjával, de másodszorra nem sikerült kimondani. A játszin is mondta, hogy Gergő egy kisfiúnak:):)

Mindenkinek tudja a nevét, csak a sajátját nem. Ő a Baba!

De a két kedvencem Aszi(Marci) és Lőisz (Lőrinc)...jaaa és Ági egyszerűen, csak Ágh.

Ha valamit mondok neki ,vagy kérek, néz rám a nagy kék szemeivel, bólogat, és mondja, hogy "Jó, jó!" De látom, hogy érti is amit mondok. Pl. utálja a köhögésre a szirupot, vagy az orrspray-t, de magyarázom, hogy miért kell mondja, hogy "jó" és beveszi, vagy engedi fújni.

Ha valamivel végzett, mondja hogy "kész". Ha tilosat csinál, akkor, hogy "nee-neee"

Domi ugye náthás ,már egy hete folyik az orra. Ez mostanra csökkent, de iszonyúan köhög. Kapja a Stodal szirupot, kicsit szakad fel, de még mindig elég elkeserítő.

Az imádott "Ápá" is elkapta, kezdődött az orrfolyással aztán szombatra a szeme is piros letté és kicsit bedagadt. A kontaklencsét szinte be sem tudja rakni. Már ő is köhög, egyszer melege van, majd meg akar fagyni. Elakpta  a bölcsisbetegség így úton a 40 felé:):):):)

Régóta próbálkozik az önálló evéssel, de volt időszak, amikor nem érdekelte a dolog. Több  is volt a ruháján, mint a pocakjában, ezért nem is bántam, ha nem kérte a  kanalat. Az előkét utálja, így az szóba sem jöhet, néha egy konyharuhát tudok az ölébe csempészni. Mostanra sokat ügyesedett, nem engedi, hogy etessem, kiharcolja magának a kanalat. Eszik tányérból, és hosszú kanállal a bébiételes üvegből is. Újra előkerülta botmixer, mert a levessel vannak még gondok. Merít, a lé lefolyik csak a többi kerül a szájába. Ezért inkább összeturmixolom, és külön teszek bele egész zöldségeket. A főzelékek, tejbegríz, falatkák csipegetése jól megy, mindkét kézzel eszik, de általában  jobbot használja.

Azzal vagyok gondba, hogy kerül jócskán a földre is, és nem tudom, ha elmegyünk valahova hogy fogom megoldani az etetését, mert  nem mindenki veszi jónéven, ha a gyerekem maszatol. Nem beszélve arról, hogy készülhetek egy rakat váltócuccal.

Tegnap a Duna-parton voltunk, motorcsónakverseny nézni, aminek a végére értünk oda, de nem is lényeg, mert Dominak bőven elég volt egy köröző motorcsónak látványa, mivel még nem látott ilyet, teljesen lenyűgözte ez az új brüm-brüm.

Imádja a "Dudát" (mert ő így mondja), csak még azt nem érti miért nem lehet belemenni. Szivesen fürödne, vagy pacsálna. Majd eljön ennek is az ideje, csak nem a Dunában, hanem a Balatonban, de neki mindegy.

Megnéztük a kutyákat, akik a labdájukért, vagy egy fadarabért lelkesen úsztak, és mikor kijöttek megrázták magukat. Ezt Domi is utánozta, mikor már jött ki a kutya rázta a fejét.

Az utánzásról jut eszembe, nem tudom honnan vette, én soha nem mutattam meg neki, de mivel az utcánk egy szűk körút, sokszor tolatnak a teherautók, vagy a kukásautó, közben pittyegő hanggal figyelemztetik a mögöttük haladót. Ha eszébe jut, azt játsza, hogy lépeget hátrafelé, és közben "tütütü"-zik, ahogy az autóktól látta.

Visszatérve  a tegnapra, kerestük a Duna-parton egy játszóteret, ami épp a kórház helikopter leszállója mellett van. Még beszéltük is apával, hogy mennyire el van hanyagolva, régen a piros kört és a közepén a keresztet minden évben újra festették, de már teljesen lekopott, így nyugtáztuk, hogy ide már tuti nem száll le a helikopter. Mikor sétáltunk vissza a játsziról megjelent egy helikopter az égen és láttuk, hogy fordul rá a leszállóra. Domi még soha nem látott ilyet, fogalma sem volt, hogy az égben is járnak "brümbrümök", pedig vannak játék helikopterei. Jött a mentő is a másik nagy kedvenc, tátott szájjal figyelte az eseményeket. Nagyon közel álltunk a leszálóhoz majd' elvitt minket a szél, Domka is kapaszkodott rendesen, de teljesen el volt ájulva, ahogy szinte a fejünk felettszállt fel a gép.

Mostanában lusta voltam az új recepteket leírni, aztán mikor nekiállok főzni, semmi ötletem nincs.

Galától kaptam a bolognai szósz receptet, a jövő héten kipróbálom:

Bolognai:
4 evőkanál olaj
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
kb 50 ml víz - felöntéshez
kb 3 nagy csipet só
ízlés szerint őrölt fekete bors
kb 1 púpozott teáskanál oregánó
kb 1 púpozott teáskanál bazsalikom
250 g darált sertéshús
250 g darált marhahús
200 g paradicsom püré
reszelve répa, zeller...

Cukkini krémleves (szintén Galától):

Hozzávalók (2 adag)

1 közepes cukkini, lereszelve
egy nagy marék rukkola (egy 5dkg-os zacskó fele)
1 kicsi hagyma, apróra vágva
2 nagy gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
5dl húsleves
1/2 dl tejszín
3-4 dkg pecorino, vagy parmezán, reszelve
só, bors, szerecsendió
2ek vaj, vagy olívaolaj

A sajtgombóc bele meg univerzális, jó pár krémleveshez illik: 1 tojás felhabosítva, só, bors, szerecsendió, 15 dkg sajt lereszelve, 2-3 ev. liszt. Belegombócozom a levesbe.

És a holnapi "áldozat" szintén a cukkini:

Cukkini puffancs:

Hozzávalók:
fél kiló meghámozott cukkini
2 nagyobb sárgarépa
1 kisebb vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 tojás
1 dl tej
25 dkg liszt
1 ek. ételízesítő
1 tk. só
csipetnyi őrölt bors
szerecsendió

Elkészítés:
A cukkinit és a répát durvára reszeljük. A vöröshagymát kockákra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk.
Alaposan összekeverjük a cukkinit és a sárgarépát a hagymákkal, a tejjel és a liszttel. Ízesítjük. A cukkinis tésztából kerek lepényeket formázunk, forró olajban kb. 5 perc alatt aranysárgára sütjük. Papírtörlőre szedjük.

Tanulhatnék a kisfiamtól, hogy mikor mit egészséges enni, de én egyelőre csak kesergek rajta, hogy ennyire keveset eszik. Válogat, vannak napszakok, hogy semmit nem fogad el, és az édességet minden formában utálja.

Hogy lehet pont nekem ilyen gyerekem, aki az evésnek soha nem tudott ellenállni, és nem csak erről az oldalról szeretem a kajákat, hanem főzni és sütni is.

Nagyon imádjuk a sütiket, egy héten többször is készítek valami édességet.

Domi ezzel szemben nem hajlandó sem sütit, sem csokit fogyasztani. Régen a kekszet szerette, de már csak hurcolja a kezébe, aztán egyszer csak megtalálom a konyhapulton, vagy a földön, hogy letette. Max egy kis harapás hiányzik belőle. A pogácsát, a kukit,és a ropit elnyammogja.

Mikor kicsi volt imádta  a gyümölcspüréket, de már azt sem eszi meg. Kezdem feladni,pedig mindig arra vágytam, hogy egyszer lesz egy gyerekem akinek a kedvéért süthetek. Hát Domit nem hatom meg.

Lehet, példát kéne venni róla, kevés édesség, sok mozgás...én fordítva élek:):)

Új szavalat tanult Domi, de amit én mondok azt mindig utánam mondja, csak nem mindent használ.

tészta, husi, krumpli, bótba(boltba) Nem mintha enné ezeket, de legalább a nevét ismeri.

A buszt már szépen mondja, de a "Sz" nagyon kis pösze, kidugja a nyelvét hozzá.

kiku a thomas, sziszi az orrszívó, kagün a traktor.

Egy könyvben a páva  a kedvence, mondja hogy pááávaaa, a bárányra meg, hogy bábá.

Apa újabban Apu, vagy Apó. Én maradtam Ányá!

Mondja, hogy bam-bam(ez bim-bam akar lenni)

Újabban valami furcsaságot csinál a szájával, olyan hangja van, mint a dobnak.

A szombati babatalin a "cumibiznisz" eredménye az lett, hogy benyaltunk egy kis takonykórt. Nem lázas, nem nyűgös, csak folyik az orra ezerrel. Tegnap még balhé volt az orrfújás-szívás miatt de estére rájött, hogy jöbb kiszívni, mint megenni. Engedem, hogy egyedül csinálja, így ha mondom, hogy szívjuk ki az orrodat, akkor együtt bekapcsoljuk a porszívót, és ő egyedül kiszippantja.

Sajnálom, hogy  a kézi orrszívóm tönkre ment sokkal kényelmesebb volt, mint a porszívót kerülgetni, de ez legalább tuti munkát végez.

A legtündéribb babákkal találkoztunk szombaton. Mindamellett, hogy okosak, gyönyörűek, ők a MI csodáink.

Drága Ancinknak köszönhetően a rosszidő sem szegte kedvünket a bulizástól, a srácok pakoltak, játszottak, mi meg jókat ettünk, és nevettünk.

ŐK: