Ma megkaptuk a 18 hós oltást, párban a bárányhimlő ellenivel. Abból ugye már a második. Időben-már 2-3 hete elkértem a receptet- és szombaton jutott eszembe, hogy "Úúúúr Isten, nem váltottam ki!!" Körbetelefonáltam, az összes gyógyszertárat, természetesen sehol nem tartanak, mert drága is, macerás is a tárolása, csak rendelésre lehet. Na, ugye mi mára 11.40-re be voltunk írva oltásra, és gondoltam kivágnak, ha beállítok oltóanyag nélkül, így azonnal megoldásként az egyik patikában valaki másnak rendelt Varilixet kaptuk meg, az illetőnek, meg délutánra kérnek másikat. Húú ezt ki is pipáltuk, már 11.15-re ott voltunk a tanácsadóban, egy "gyors" mérés, és seggre esés után be is jutottunk.

A gyors mérés abból állt, hogy Dominik nem akart ráülni a csecsemőmérlegre, ezért a nagy mérlegen mértünk, pontosan 12,5 kg-ot. Aztán jött a magasságmérés, ahol szintén sikított, és nem akart elfeküdni. erre elmagyaráztam a problémámat, hogy milyen nehéz így Thomasos cuccokat rendelni a netről, ha nem tudom hány cm, mert a múltor is rövid lett a thomasos farmer. Ezt meghallotta, a polójára mutatott, mondta, hogy "kikuku", és elfeküdt. Megértette!! Most jutalmul be is kell szereznem egy újabb Thomasos felsőt. 87,5 cm-t mértünk.

Megmutattam a bokáját, és a járását  a védőnőnek, hogy szerinte szükség van-e ortopédiára, vagy bármiféle korrigálásra, azt mondták szerintük nincs. De megdicsérték, hogy milyen jó, hogy mindenre felmászik, mert dolgoznak a talpizmok. (Ekkor épp a két pelenkázót összekötő bútorlapon állt) Amikor lépett le, megcsúszott, és nagyon beverte  a fenekét. Ordított, én meg megijedtem, reméltem, hogy nem a kukiját ütötte meg, de látszott a fenekén a piros folt, szóval még lehetek nagymama:)

Az oltásnál én feladtam a harcot, így a doktornő, a védőnéni, és az asszisztens próbálta lefogni, sikertelenül, az egyiket így is láttam, hogy újra szúrta a doktornő. Mondták, hogy iszonyú erő van benne.

Szegény Domi baby sikított, és potyogtak a könnyei, azt hüppögte, hogy Neee, Neee! Anyaaa! A szívem majd' megszakadt.

A végén akartak adni neki matricát, de rácsapott a doktornő kezére, hogy nem kell neki, aztán mikor visszaadták kiskönyvet,arra is rácsapott.

Itthon mutogatta, hogy "néni", és bökdöste a cicijét, hogy hol vizsgálták, meg mutogatta hogy "bibi, bibi".

Húú még egy Prevenar elmaradásunk van, aztán 6 éves koráig nem megyünk oltásra.

Ma sikerült a szájába kukkantanom, és 10 kis fogacskát találtam. Ezeknek a nagyrésze még nagyon kicsi, ép a hegye tört át.

Most felül elől 4 van és mellette szünet, majd egy-egy mindkét oldalon. Vagyis felül 6db.

Alul az első kettőnek kint a  hegye, és mindkét oldalon van egy-egy rágó. Összesen 4 db.

Ma Tűzoltós napon voltunk, Dominik a mentős hivatását tűzoltósra cserélte. Szokás szerint mászott az autókra, kormányt tekert, dudált, szirénázott. Volt rabszállító is, naná, hogy Marcival ezt is bírtokba vették.

Domi a tűzoltó

A rabszállító és a veszélyes bűnöző, Marci, akit hátra bezártuk.

Majd végül Marci kipróbálhatta azokat az eszközöket, amiket a börtönben használnak a fegyőrök. Fülig ért a szája.

Tegnap megvolt az első fodrászos élményünk. Először tűrte, de hamar megunta és sírni kezdett, majd amikor nem engedtük el, akkor szokás szerint sikított. Mivel annyira rángatta a fejét, hogy a fodrász belenyírt, így a végén rövidebbre kellet vágni, mint gondoltuk. 8 hónapos kora körül votl ilyen kis rövid haja, olyan kis csibészes.

Ma a Dunaújvárosi Mentőállomáson gyereknap volt, azt hiszem a Közbiztonsági Hét keretében rendezték.

Ha lehet ninózni, menetőt, tűzoltót nézni, akkor nekünk ott a helyünk. Olyan szerencsénk volt, hogy ahogy kiléptünk a házból jött a kukás. Domi kakuzott mint akit felhúztak, aztán felváltva ismételgette, hogy busz és iű-iű (ez a  ninó akar lenni)

Busszal mentünk, ahogy meglátja a buszt már rohan is, lök félre mindenkit, hogy ő szálljon fel elsőnek, aztán az első megállónál már le is szállna. Nagyon aranyos volt, szépen kézenfogva sétáltunk a ninóállomásra. Először bátortalan volt, de aztán felélélénkült. Vezette a  mentőket, dudált, bekapcsolták neki a szirénát, beült hátra is, bár a mentő valódi funciója nem igazán érdekelte, csak az, hogy lehet kormányozni, és gombokat nyomogatni.

Felmászott a tűzoltó autóra is, de ezt sem értette még, itt a vezetőfülkébe nem mehetett be.

Csak telefonnal fényképeztem, de megpróbálom áttölteni.

Nagyon élvezte, volt ugrálóvár, amin ilyen picik is tudnak játszani.

Még meglátogattuk a Titit, és hazabuszoztunk.

Makikám ma másfél éves! Nagyon boldog szülinapot kicsi kékszeműm.

Voltunk ma urológián. Eredetileg az volt a  terv, hogy most egy ultrahang, és nyáron megyünk iztópra. Na ettől már rázott a hideg előre, mert Domi kiborulna a vizsgálattól.

Mivel az ultrahangról elkéstünk, így 1 óra 20 percet vártunk. Már a vizsgáló doktornő mondta, hogy szép a veséje, de azért még nem gondoltam, hogy itt lezárjuk a történetet.

Átmentünk a főorvoshoz, aki a Makit operálta,  megmutatni a leletet. Azt mondta, ez gyönyörű, semmi további teendő nincs. Úgy is mondhatjuk, hogy teljesen meggyógyult. Én csak álltam, néztem, átfutott a fejemen, hogy akkor se izotóp, se egyéb vizsgálat, meggyógyult és pont. Kérdeztem mikor kell jönni, erre azt a választ kaptam, hogy ráérünk 3 év múlva.

Nincs több idegeskedés, ultrahang, ennyi lezártuk!

Még gyorsan megmutattuk a kukiját, kicsit szűk, de ráér a szobatisztaságig.

Nagyon boldogan rohantunk le a lépcsőn, örültem, hogy ide sem jövünk többet, Domi vigyorgott, hogy nem macerálja már senki. Mikor leértünk, mondtam, hogy "Csapj bele!" Belecsapott, és adtunk egymásnak egy óriási puszit!

Május 1-jén a Veszprémi Állatkertben voltunk. Nagyon szépen felújították, még kisgyerek voltam amikor itt jártam.

Dominik végig rohangálta a napot, alig bírtuk vele tartani a tempót. Alig aludt, odafelé fél órát és a visszaúton max egyet, de annyira fel volt pörögve, hogy se enni, se aludni nem volt ideje.

Rohangált, játszóterezett, néha megnézet egy-egy ismerős állatot. Az oroszlánt megkinálta kukival, de elmagaráztuk, hogy nem szeretik, csak a husit. Szerintem nem értette, hogy épeszű lény miért nem eszik kukit és kekszet, de hamar tultete magát, amikor meglátott egy lépcsősort amin még 2x-3x nem rohant végig. Az állatsimogatóban 2x oldalba veregette a kecskét, megcibálta a farkát, és futott, mint egy kis eszetlenke.

A majmok nagyon tetszettek neki, szerintem magára ismert. Mi is pont ilyenek vagyunk, mint ezek itt a képen.

Már reggel korán (8-kor) virággal ébresztettek a fiúk. Bár, én mindig azt mondom, hogy minden nap Anyák Napja, és a legszebb nap így is november 7. marad minden évben, mert akkor lettem anya.

Épp ma eszembe jutott egy vers, amit általánosban mondtunk Anyák Napján. Ezerszer elpróbáltuk álmomból felébresztettek is oda-vissza mondtam. A műsor alatt annyira izgultam, hogy összekevertem a sorokat, és elsírtam magam. Ez volt az a vers, biztos mindenki szavalta valaha a suliban.

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik,
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van,
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Egy hét múlva másfél éves...Milyen ő most? Akaratos, dacos, eleven tele élettel, jókedvvel.

Az evést hanyagolja, a reggeli és esti kakaó a biztos pont, amikor hozom rohan a "kakaó sarokba, és várja az imádott kákáóóóót. Napközben általában 2x eszik egy fél adagot, néha megrág egy kis almát, beleharap egy kekszbe, felszed ezt-azt  a földről az utcán, megeszi a homokadagját a játszótéren és ezzel kihúzza a következő kakaóig.

Ha véletlenül kérne valamit akkor azt mondja, hogy "eszel", de amint rájön, hogy ez azzal jár, hogy nyugton kell maradni 3 percig, máris meggondolja magát. Ez lett az én jóétvágyú kisbabámból.

Egész nap rohangál. Járni már nem is tud, csak futva közlekedik. Mindenre felmászik, önállóan lépcsőzik fel és le is. A mászóka tetejére pillanatok alatt feljut, és lecsúszik a csúszdán segítség nélkül. Imádja a függőhidat, a mérleghintát a homokozót.

Elszalad előlem az utcán is nagyon kell vigyázni, mert nem érdekli semmi veszélyhelyzet.

Hiába magyarázom, hogy az autók milyen veszélyesek, neki jó poén lelépni, mert ezzel felháborodást vált ki belőlem. Már egy percre sem lehet ilyen helyen a kezét elengedni.

Újra babakocsis lett, szereti a kényelmet, gyakran felveteti magát, ilyenkor én a kocsiba ültetem, és veszélyes útszakaszokon is babakocsizunk.

Autófüggő!Meg kell nézni minden buszt, kukásautót, kamiont, teherautót, és a személyautóknak el kell sorolni minden alkatrészét.

2 új kép. Kevence ez a diszperzites vödör tele érdekességgel. Ecsetek, henger, glettvas és csupa nem gyereknek való koszos szerszám.

Kicsit elmaradtam a képekkel és a beszámolóval, legalább annyira mint a takarítással és a vasalással.

Múlt szombaton ünnepeltük az imádott Papa születésnapját. Ahol buli van és lehet rohangálni, ott Dominik porondon van. Élvezte a homokozót, az unokatesókat, akiktől mindig el lehet lesni valami rosszaságot, a zenét, és a pörgést. Az evés itt is elmaradt, de kinek van étvágya ilyen eseményen? (nekem lett volna)

Ma belenyúltam Domi szájába és 8 fogacskát találtam. Felül 5, alul 3. (na jó, csak 2,5)

Utálja a fogszámlálást, és a szájban matatást, de mostanában a fogmosás is szigorodott, nem csak fogkrém evés van, hanem alapos sikálás.

Dominik ha talál a játszótéren egy játékot akkor elvonul és egyedül játszik. Mindig van egy olyan gyerek, aki odamegy és kikapja a kezéből. Domi ilyenkor csak néz, de nem tesz semmit. Egy darabig nézi a játékot látom rajta, hogy vágyik rá, de nem veszi el, keres magának valami mást.

Annyira sajnálom ilyenkor, de nem akarok beleszólni, nem tudom mi a helyes. Remélem azért nem lesz ilyen jellem, hogy mindent átenged, tőlem nem ezt látja:):)

Alul sem maradunk fog nélkül, elől tegnapra áttört egy fogacska. Elég rossz éjszakáink vannak valószínű ezért.

Beszereztem az Osanitot, remélem hatásos lesz.

Dominik ma annyira iborított, hogy ilyenre még nem volt példa.

Délelőtt virágokat ültettünk ládába.20x szóltam, hogy ne dobálja a földet, erre ideges lett mikor elhoztam a virágföldtől, visszarohant, felkapott egy lapáttal és beledobta a klíma kültérijének a ventilátorába. Ekkor magam elé állítottam,  és elmagyaráztam, hogy ez elromlik, stb.Gyerünk befelé!!!
Sikítani kezdett, rámcsapott, odarohant az elültetett virágokhoz, és kitépte őket  a földből, majd elszaladt. Odamentem, ordítottam és rácsaptam a kezére.  Mondta, hogy auuu és mutatta a kezét. Ekkor megint rámcsapott, erre felkaptam, bevittem és beleraktam  kádba. Nem tudom miért pont oda, szerintem olyan ideges voltam, hogy azt sem tudtam merre van előre. Egyből lecsillapodott, levetkőztünk, és lemostuk a földet.

Utána egyszerűen nem fért a fejembe ez a viselkedése, mert ez bosszú volta javából, és azt is bántam, hogy kiabáltam, és ráütöttem a kezére. Betettem a babakocsiba és sétáltunk egyet, kellett a nyugalom...

Délután megkéreztük hogy mi volt a virágültetésnél, körbeírtam neki a sztorit, és Domi rácsapott a saját kezére, majd vigyorgott.

A világot kell felfedeznem!

Egész nap nem hagyott semmit csinálni ezért gyorsan sétálni menekülünk. Előtte még a monitort összefirkálta grafitceruzával.

Voltunk a bölcsiben ahol szintén csak a mozgalmas dolgok kötötték le. Elég unalmas mostanság neki, mivel ő egyébként is sokszor gyerekek között van, és itt még a játékok is olyanok amilyenek.

Délután elmentünk egy kertészetbe növényeket venni. Volt egy kis tó halakkal. D. cumija eltűnt. Kérdezem hol a cumid? Nézelődik, " óózik" jön-megy a tó körül, nem találjuk. Egyszer csak látom úszik a víz felszínén és a halak vizsgálják...

Aztán cipővásárlás Deichmann. Sikított, mint egy őrült, zokniban elszaladt, nem akart próbálni, bőgött, és mikor ráadtam a cipőt, megállt egy nő előtt sírva és mutogatott a cipőre, mintha 2 számmal kisebb lenne. Mutatta, hogy vegyük le. Itthon meg már büszkén cipelte.

A nap érdekessége: Énekel... Annyira aranyos, totál értelmetlen a szöveg, leginkább egy japán gyerekdalra hasonlít, de a dallam már felismerhető.

Domikám reggelre kinövesztette a baloldali szemfogát. Így most elől,  felül 3 foga van, alul semmi.A többi hátul van azok nem látszanak.

Mától 6 fog büszke tulajdonosa. (2 egész, 4 fél)

Szép mosolya lesz, ha így folytatja elmehet a Maunika sóba:)

Van egy szomszéd kiskutyus, Bubunak hívják. Domi ma gyakorolta, hogy Bubu Bubu, aztán hogy ul, ul, Egyszer sikerült is összerakni, hogy Bubu ul, aztán délután mikor újra kértem, hogy ismételje, ez lett belőle: Bubu öl!:)

Ha egy kutyu épp a dolgát végzi az utcán odaáll mellé, berogyasztja a térdét, kinyomja a fenekét, hátra teszi a kezeit, és azt játsza, hogy ő is kakil, vagy pisil.

Mondja még: Bogár, eszel, Lőrinc (Lőisz)

Ha valamit megcsinál, kinyit becsuk, a helyére rak, akkor mondja, hogy "Na!"

Ma ment a ninós, hallani akarta, én épp beszéltem hozzá, és rámszólt, hogy "Cccct", közben az ujját a szájához tette.

Mutatja még, hogy stik-stik!:)

Almát falatozó

A prolémás spagetti. A villára nehéz felszúrni, a kanálról meg lecsúszik.

A szomszéd néni sajtos sütije és almája mindig finomabb, mint az itthoni kaja.

Nem találtam a fényképezőgéphez tartozó adatkábelt. Apa mondta, hogy  a komódra tette, de ott nincs. Hogy lehet ez?

Dominik megtaláta, behozta a számítógéphez, mert tudta, hogy ahhoz való, de ez semmi, alulra tette az USB csatlakozóhoz, valószínű megpróbálta bedugni.

De honnan tudhatta, hogy ide való, akár telefon töltő is lehetne, de ő tudta, hogy a számítógépbe kell dugni.:)

Ma egy kolleganőmnél és kisfiánál voltunk látogatóban. Dunaföldváron laknak, ami tőlünk kb. 20 km. Busszal mentünk, ettől Dominik nagyon izgatott volt. Egész nap nyűgös, és nehéz rávenni bármire, de amikor mondtam, hogy megyünk a busszal, már sziszegett, és rohant az ajtóhoz. Ilyen sokat még nem buszozott, de teljesen odavolt.

Nagyon jót játszottak a fiúk, Balázs is okos, és nagyon kedves kissrác. Domi egész nap semmit nem evett, lefoglalták az események. Dömperezett, triciklizett, targoncázott, csupa fiús dolgokat játszott. Hazafelé még sokat gyalogoltunk, de így sem fáradt el, sírás volt lefekvésnél...azt hiszem a jó nap ellenére sokszor felsírós éjszakára számíthatok.

 Mehetünk, Anya?

Egész nap hisztizik ,cipelteti magát. Csak filmet néz, nem akar játszani sem velem, sem egyedül, cumi jóg a szájában reggeltől estig.

A főzésben sem akart segíteni, csak ücsörögni az ölemben.

Belenéztem a szájába, tiszta duzzadt az alsó ínye, néhány fogacska csücske is kikandikál. De össze-vissza  alul, felül, semmi szabályosság.

Kapott egy viburcolt, és bekentük dentinoxxal. A D-tól azonnal abbahagyta a sírást, és azt mondta : Naaa!

Délben már el is aludt, minden könyörgés nélkül. Remélem a délutánunk jobb lesz, mert vendégségbe megyünk.

Ma a rosszidő miatt már nagyon unatkoztunk itthon, ezért felhívtam Judit barátnőmet, hogy átugrunk, Dominik úgyis nagy Hanna rajongó. Nagyon jószövege van a kiscsajnak, nem lehet röhögés nélkül bírni. És tombol a miért korszak. Kiváncsi a miért miértjére is.

Egy kis részlet...

-A Dominak kukija van?
-Igen.
Miért?
-Mert fiú...
-Miért?
-(erre nem tudtam mit mondani) Mert fiú!
- A kukiján, vagy a fenekén kakil?
- A fenekén.
-Miért?
-???
Csend...
- A Dominak nagy kukija van?
-Nem, kicsi.
-MIért?
-Mert kisfiú..
-Apának is kukija van.
(na ebből mi lesz, gondoltam)
-Láttam apát pisilni. Eldugta a kukiját a wc-be, hogy ne lássam.
És ezt fokozta még egy órán keresztül!

Tegnap óta Dominik egyedül eszik. Mindig kért kanalat, de legtöbbször csak kevergetésre, és maszatolásra használta. A villa már régi kedvenc volt, arra fel tudta húzni a falatkákat, és bekapta, de a kanalazás nem ment.

Tegnap olyan kanalat adtam neki amivel még nem evett, egy Nestlés reklámkanál. Kicsi fejű, vékony nyelű.

Úgy lapátolta a nokedlit, mint aki már évek óta ezt gyakorolta. Ma  akrumpli levest is megette vele egyedül. Próbáloztam más kanállal is, de pl. az Ikeás kanálról gyakran lefordul a falat. Kilestem a technikáját: Óvatosan felkanalazza a kiszemelt falatot, a kanalat a nyél alján fogja meg, és óvatosan a szájához emeli.

Készült video is, hamarosan feltöltöm..

Domi ma valamit csikorgatott. Gondoltam bekapott egy kavicsot, keresni kezdtem a szájába, de semmi. Aztán újra csikorgatott. Mondom csak nem vagyok ilyen hülye, valami van a gyerek szájába. Hát, 3 db hátsó fogacska:)

Sem erőm, sem időm nem volt Húsvétkor géphez ülni, most is csak egy képek nélküli gyors összefoglalóra van időm.

A képeket majd a papától beszerzem pár napon belül.

A vasárnapot a konyhában töltöttem, főztem, gyúrtam, nyújtottam,  sütöttem, tojást festettem.

Domit nem érdekelték a konyhai műveletek, jól eljátszottak Ápával, hiába csalogattam, hogy segítsen, néha benézetta  sütőbe, mondta, hogy "Hammm" és továbbszaladt. Néhány ajándékot pár nappal korábban hozott a nyuszi, de ez így jó is volt, mert eljátszott az új játékokkal.

Mamától kapott kukásautót, na ez most a sláger, éjjel-nappal tolja, ma már építettünk neki garázst, tettünk bele szemetet, és gyorshajtásért a ninós is megállította:)

Este 9-kor úgy kell eldugnom a kukást, de reggel mikor felkel kikészítem az asztalára, hogy hamar megtalálja.

Vissza a Húsvéthoz. Találtam pár aranyos nyuszis verset, Domi érdeklődve hallgatta, de amikor átmentünk a csajokhoz annyi érdekes dolgot talált, (pl. babakocsi) hogy eszébe sem volt a begyakorolt pár szót, vagy koreográfiát bemutatni.

Csillánál kezdtünk, majd következett a Titi, majd a Fannika, és az imádott Hannája. Sajnos sehol nem tudtunk sok időt tölteni, mert a mamáéknál már várt a "kis" család. Mikor beléptünk, akkor velünk együtt 21-re duzzadt a létszám, ebből 9 visítozó, rohangáló gyerek. Dominik itt pláne nem foglalkozott Húsvétolással, meg locsolással. Néha nyomtam volna egy Pause gombot rajtuk, de sajna ilyen egyik gyerekre sincs szerelve. Kár!

Újabb játékok, és rengeteg sok csokoládé, nyuszi és tojás. Este ezekkel játszott.Kosárból ki, másik kosárba be.

Összeségében jól teltek az ünnepek, de azért örülök, hogy vége.

Holnap lesz csak, de gondolom egy nap alatt nem változik túl sokat.

Mostanra egy majdnem másfél éves, önálló akaratú, szaladgáló, beszélő kisfiúvá cseperedett.

Néha próbálom dajkálni, ringatni, de már nem is fér el a karomban, és nem is igazán igényli. Csak a puszit., amit előszeretettel osztogat mindenkinek.

Beszéd: Rengeteg új szó: ko=kő, fa, Ábaba=áll a baba, Tente, Ita=hinta, babáé, kopp-kopp(majd eszembe jutnak folytatom...)

Határozottan kéri a tárgyakat, rámutat, ha nem tudja a nevét, akkor azt mondja "ezt!"

Játék: Még mindig elsősorban autózik, de próbálom a figyelmét értelmesebb dolgok felé terelni, mint építkezés, bábozás, fa puzzle. A könyveket nagyon szereti.

A maciját eteti, pelusozza, az orrát szívja.

A Húsvétra kapott állatos könyvének a szélén van 10 háziállat, ami hangot ad. Sorolom az állatokat, felismeri, és megnyomja.

A jóidőnak köszönhetően szeret játszóterezni, fűben rohangálni, labdázni, motorozni, bébitaxit tologatni.

Mozgás: Fut, mint a nyúl. Felmászik mindenre, a lépcsőn felfelé egyedül megy, és lefelé is ha csak pár lépcsőfok van lelépeget egyedül. Imádja is ezt próbálgatni, minden olyan helyen megáll ahol van lépcső, vagy magas küszöb, és vagy százszor átlépi.  A babakocsi feljárókon is fel-le rohangát. Bebújik mindenhova, felmászik a bútorokra, alacsonyabb mászókára, lefelé segítséget kér.

Evés: Nagyon keveset eszik , állandóan menni akar, szinte lehetetlenség leültetni, hogy egyen pár falatot. Naponta 1x eszik meg rendes adagot. Válogat is, állandóan baba, vagy kakaó kellene (baba a kecskeméti bébiétel, mert az üvegén baba van) Azért erőltetem a házikosztot, de mindenből csak 3 kanállal eszik. A sütiket, és a palacsintát nem szereti. Laktózmentesen kap mindent, napi 1 dl tejet is ihat, vízzel és kakaóval higítva.

Alvás: Változó, általában este úgy kell lelőni, vannak felsírós éjszakák, és nyugodtabbak is. Átlagban 1x ébred. VAn, hogy 6-kor már kukorékol, de előfordult, hogy 8-ig szundikált. Az első a gyakoribb. Ettől nem függ a déli alvása, mert az mindig küzdelem, hogy lefeküdjön.

azért a hisztin kívül mást is csinált.

Pl, néztük a babyeinsteint, amiben volt egy tyúk, mondtam neki, hogy válassza ki az állathangokat utánozó mesekönyvben a tyúkot és nyomja meg. Sikerült kb. 10 állat közül kiválasztani.

Ette a kenyeret, a héját nem tudta elrágni. Felém nyújtotta, majd a kukára mutatott, és mondta, hogy kaku. vagyis ezt már kidobhatjuk.

Simogatja a fejemet és mondja, hogy ókó, ókó, vagyis okos.

Egész nap osztja a tárgyakat, hogy apájjjé, anyájjjé, mamájjé, papájjjé. Még a kavicsokat is elosztotta, hogy melyik a papájjjé, és melyik a mamájjjé.

Olyan édesen mondja, megnyomja  j- betűt, és felhúzza az orrát.

Domi mostanában napi rendeszerességel produkál földön fetrengős, sikítós hisztiket.

Tegnap az utcán vonaglott négykézláb, ma az ebédnél fesztiválozott.

Jött egy teherautó, mondja, hogy kakus.

Erre én: Ez nem a kukásautó, most ebédelünk. Ő természetesen nem fogadta el ezt a választ, hisztizni kezdett, hogy kinéz az ablakon.

Kinéztünk sehol semmi, de mit ad Isten, abban a pillanatban bekanyarodott a kukásautó az utcánba. Így végleg elveszítettem a hitelességemet a gyerek szemében.

Mondtam, hogy megnézzük, de töröljük meg a kezünket, ne tapogassuk így össze az ablakot. Ettől még dühösebb lett, de a kukásautó látványa lenyugtatta. Aztán elment a kukás, és vissza akartam tenni az etetőszékbe, na itt jött a probléma, olyan sikításba kezdett, hogy sehogy nem tudtam beültetni, hiába próbálkoztam.

Letettem a földre, mondtam, hogy akkor befejeztük az ebédet, viszlát!

Hatalmas sikítás, le négykézlábra, majd hasra, felpattant, és elkezdett ütni. Berohantam vele aszobájába, aztán átgonodoltam, hogy ha itt hagyom, akkor játszani fog.

Futás a nappaliba, Domi még mindig sikít, innen ki tud jönni ez sem jó. Maradt a hálószoba, betessékeltem és rácsuktam az ajtót, mondtam, ha lenyugodtál, akkor kijöhetsz.

Sikított és püfölte az üveget, de fél perc alatt lecsillapodott,kihoztam, és hüppögve ücsörgött az ölemben, majd elvonult játszani.

Ma Húsvéti játszóház volt a "bölcsinkben". Már úgy járunk oda, mintha Domka igazi bölcsis lenne. Ismerik a gondozónénik(mint a rosszpénzt), ma meg is kértek, hogy írjak pár sort a játszóházas tapasztalatokról.

Azért volt rendhagyó, mert a csoportszoba előtt mindenféle Húsvéti díszt lehetett készíteni. Dominiket ez egy kicsit sem izgatta, mindeféle autóval játszott, macival birkózott és rohangált fel-alá.

Nyitogatta a csapokat, turkált a wc-ben, és összetörte a tojásdíszt amit ajándékba kaptunk.

Itthon délután fogalmunk sincs, hogy hogyan, de lekapta a függönyt karnisostól, csavarostól, tiplistől.

Domi olyan átéléssel szokta inni a reggeli kakaóját, hogy ma gondoltam lefényképezem.

Úgy szeretném, hogy először reggelizzen és csak utána igya, de már két falat után alkudozik, hogy "kákáóóó!"

Az utolsó cseppig megissza, néha közben majd' elalszik, és mikor végez, az orra tiszta piros, mert odanyomja  az üveget.

Dominik talált egy számológépet, nézegette, majd úgy döntött felhívja róla  a Papát:):)

Ma végre nem itthon volt cirkusz,hanem pár utcával odébb, ugyanis kicsi városunkba érkezett az Eötvös Cirkusz. Én még Domit kicsit fiatalnak, és szeleburdinak találtam egy ilyen előadáshoz, de egy kedves ismerőstől kaptunk jegyeket.

Gondoltam lesz ami lesz,próbára tesszük Domka türelmét és az én idegrendszeremet. Marci is velünk tartott, de ő már inkább a felnőtt kategóriába sorolandó, vele gond egy szál sem.

Domikám is végigülte az eladás első részét, csak szünet után unt rá a dologra, és szaladgált fel-alá.

Szerencsére csak addig, míg megérkeztek az elefántok, akik teljesen lekötötték a figyelmét. 2 lábra álltak, az egyik előrehajolt és a hátsó lábát emelte fel. Domi kiabált nekik, hogy hoppá-hoppá!

Azóta itthon ha mondom, hogy hoppá, és magam elé mutatok, akkor ő is előre hajol, és produkciózik, mint az elefánt!

Köszi Adrinak!

Ma Bátor Nyúl megint megcsinálta  a fesztivált az unokatesója láttán. Míg oda nem értünk minden házra mondta, hogy Ákó-Ákó (vagyis hogy ott lakik a Márkó) de ahogy beléptünk olyan ordításba kezdett, hogy meg sem lehetett vigasztalni. Aztán szépen lassan megbarátkozott, de csak távolról figyelte a kiabálós Ákó-Ákót.

Itthon is állandóan emlegeti, akkor miért félhet tőle ennyire?

A lazulj.com-on fent vannak a bölcsis játszó fotói, valamint a bölcsis beszoktatásról egy cikk, amin épp a mi képünket választották. Pedig Domi lehet nem is lesz bölcsis. Nem baj, biztos az értelmes tekintete miatt érdemelte ki a szereplést.

Dominik nevet a Baby Einstein egyik epizódján.

szólj hozzá: Domi nevet

Itt próbálja utánozni az angol szavakat.

szólj hozzá: angol nyelvlecke

A tavaszról még nem is tettem említést, pedik kicsi kaszkadőrünk már az első napsütéses napon megrohamozta  játszóteret, és a mászóka tetején mutatott be hajmeresztő mutatványokat. Csúszdára fel, csúszdáról le, hinta és mászóka, csak bírja anya dereka. Készülök már fotókat csinálni, de valahogy mindig itthon marad a fényképező.

A bébi taxi állandó utitársunk, de már a kismotort is hajtja szépen lassan.

Domi tegnap megkapta a bárányhimlő elleni védőoltást.

Ahogy  a doktornőt meglátta, azonnal mutatta a bejárati ajtót, hogy akkor ő most azon távozna. Nagy nehezen becipeltem a rendelőbe, ott már nem érdekelte semmi csak sikított ahogy a torkán kifért. Nagy nehezen belevarázsolták a szurit, még a doktornő nekem magyarázkodott, hogy ez csak bőr alá megy, nem fáj ennyire.

Gondoltam nekem nem kell magyarázni, Dominak egy kézmosás is hasonló traumát okoz néha.

A következőt valószínű a 18 hónapos kötelezővel együtt kapja, és akkor a Prevear csúszik pár hetet. Remélem ezzel a bárányok kipipálva, nem lesz semmi pöttyös betegségünk.

Dominik egymás után kéri adalokat, hogy mit énekeljek.

Tám-tám :Még mindiga Ricsi Bohóc

Quack-quack: Five little ducks

Teteje: Nád a házam teteje

kukurikúúúú: Pál,Kata,Péter jó reggelt..

Apájééé: Ültem ringó kis ladikon...

Tapsol, mama,papa: Süti, süti pogácsát

Mostanában Domi beszédfejlődése nekem úgy tűnik kicsit megtorpant. Eddig nagyon gyorsan fejlődött, és korán kimondta az első szavait, de most nem fejlődik ilyen ütemben.

Sok új szónál csak az első szótagot mondja, pl. Kanál=kan

Nem is igazán bővült a szókincse. A régi szavai jobban érthetőek, talán, most erre gyúr.

Persze ez nem baj, minden gyereknek egyedi a fejlődési üteme, csak gondoltam feljegyzem.

Azért a másfél évesek között így is az erősebb mezőnyt gyarapítja.

Először is a bili sztori amit szerintem nem írtam le. Domi esténként a bilin ül, és "próbálkozik" Általában a pisi  a padlón landol, a kaki még a pelusban.

Egyik nap végre sikerült biliznünk, éppen kakilt, amikor elfogyott a türelme, és felpattant, és a termés elrepült 3 irányba. Takaríthattam. Egyébként mániája a bili állandóan cipeli, ráül, mondja, hogy kaka, de amikor élesben megy a dolog, nem igazán sikerül. Ráérünk még, és most a kedvem is elment a bilizéstől, inkább veszek szűkítőt, a WC-t is szereti, ott van egy csomó érdekes dolog.

A bölcsiről: Még mindig járunk heti 2x a játszócsoportba, Dominik egyre jobban szereti. Már bátran megy be a csoportba, otthonosan mozog, ismeri a gyerekeket, a gondozónéniket, Ica néni a kedvence. Nem megy oda hozzá, de a szeme sarkából figyeli.

A másfél évesek még nem játszanak együtt, de figyelik a másikat, néha utánozzák egymást, és előfordul, hogy az egyik gurít, dob valamit  amásik elkapja, nevet rajta.

Domi egy pusziosztó, ma este azt játszotta, hogy egy puszi apának, egy anyának.

A bölcsiben is kapott mindenki puszit, aki nem állt sorba annak is dobott egyet.

Rájöttem, hogy néha lényegtelennek tűnő dolgokat nem írok fel, és fogalmam nincs, hogy először mikor csinált egyes dolgokat.

Domival a youtubeon találtunk egy vicces videot, amiben a két baba fürdik, és pukiznak a kádban. Nagyon értelmes, de neki tetszik, jókat röhög rajta.

Az egyik kisfút elnevezte Ákónak (Márkó) bár nálunk minden kisbaba Ákó.

szólj hozzá: Dominik vicces videot néz

Nem elég, hogy  a napközben történteket elfelejtem estére, de ha valami eszembe jut, azon kell gondolkodnom, hogy már leírtam-e. Azt hiszem szednem kell valami agyserkentőt.

Vagy Domi seggébe egy viburcol kúp és kialudnám magam.:):)

Tényleg nem jut eszembe semmi...

Voltunk bölcsibe, kedden elaludtunk fél 5 kor ébredtünk, nem akartam elhini, hogy ennyi az idő.

Szóval Domka a bölcsiben már elég magabiztosan mozog, eszébe sincs sírni, és nem húz magával, ha játszani akar, felfedez mindent egyedül.

Ja, igen! Leesett a hóóó! Nem hiszem el, nekem már elegem van, azért ma szánkóztunk egyet, remélem idén utolsót. Őszinte leszek, legkevésbé sem élveztem.

Dumál egy csomót, nem jut eszembe mit! ÚÚÚúr Isten, hát milyen Anya vagyok én? (Fáradt)

Nézi a Ricsi Bohócot naponta 5x-6x, annyira utálom, hogy inkább ki is megyek a szobából.

Nem alszik valami jól, az evés meg csak inkább maszatolás. Egyedül szeretné, még a levest is, és élvezi, ha kiborul. Olyankor én is kiborulok.

Ez, most egy negatív hangulatú bejegyzésre sikeredett, inkább megyek aludni:) Minek kezdtem bele, azt hittem kikerekedik valami, de nem...tényleg őőő izé milyen is vagyok? amnéziás...a szó sem jutott eszembe

Nem jutok géphez, képeket feltölteni pláne nincs lehetőségem. Veresenyt futok magammal, az idővel és sokszor egyetlen fiacskámmal is.

Rengeteg a tennivalónk, és napközben amikor eszembe jut, hogy feljegyzem az elhangzottakat, mire este lesz elfelejtem. Hiába..már a memóriám sem a régi.

Igaza volt Galának amikor javasolta a blog írást, gondolta már én sem fiatalodom.

A napjaink rendszere még a régi, Domi 2 délutánt mostanában a mamával tölt, kedden és csütörtökön pedig a játszóbölcsibe járunk.

Még mindig porondon van Ricsi Bohóc és az ő Tamtamja, és a youtube-os zenék. Ezek miat megy a harc. Visszakerült a monitor, Dominik rá is startolt, amin úgy berágtam, hogy újra eltettem. Eredetileg azért tettem vissza, mert megtalálta, hogy hova dugtam. Kivezetett a folyósóra, és a szekrény tetejére mutatott. (Hát, anya, eeez nem jött be) Most a vasalni valók alá dugom, de pssszt! Mindig van belőle bőven, ott tuti nem találja meg a kis kutató.

Történt tegnap, épp egy ilyen számítógépen való veszekedés hevében, hogy Dominik egy jól irányzott pofont lekevert nekem dühében, amiért nem nézhette meg századszorra  ahüyle videoit. Annyira váratlanul ért, hogy meg is lepődtem és dühös is lettem. Magam elé állítottam, és magyaráztam egy sort a verekedésről, arról, hogy anyának ez fáj, én is simogatlak, akkor Te se bánts...blablabla. érdekelte is hisztizett tovább.

Húúúú azt hiszem kezdődik a dackorszak! Kemény lesz! Ma lefekvéskor közölte, hogy "Hagyjááál!" És ezt ismételegette míg totál ki nem dőlt.

Közben vasárnap betöltöttük a 16. hónapot!