Domi mostanában napi rendeszerességel produkál földön fetrengős, sikítós hisztiket.
Tegnap az utcán vonaglott négykézláb, ma az ebédnél fesztiválozott.
Jött egy teherautó, mondja, hogy kakus.
Erre én: Ez nem a kukásautó, most ebédelünk. Ő természetesen nem fogadta el ezt a választ, hisztizni kezdett, hogy kinéz az ablakon.
Kinéztünk sehol semmi, de mit ad Isten, abban a pillanatban bekanyarodott a kukásautó az utcánba. Így végleg elveszítettem a hitelességemet a gyerek szemében.
Mondtam, hogy megnézzük, de töröljük meg a kezünket, ne tapogassuk így össze az ablakot. Ettől még dühösebb lett, de a kukásautó látványa lenyugtatta. Aztán elment a kukás, és vissza akartam tenni az etetőszékbe, na itt jött a probléma, olyan sikításba kezdett, hogy sehogy nem tudtam beültetni, hiába próbálkoztam.
Letettem a földre, mondtam, hogy akkor befejeztük az ebédet, viszlát!
Hatalmas sikítás, le négykézlábra, majd hasra, felpattant, és elkezdett ütni. Berohantam vele aszobájába, aztán átgonodoltam, hogy ha itt hagyom, akkor játszani fog.
Futás a nappaliba, Domi még mindig sikít, innen ki tud jönni ez sem jó. Maradt a hálószoba, betessékeltem és rácsuktam az ajtót, mondtam, ha lenyugodtál, akkor kijöhetsz.
Sikított és püfölte az üveget, de fél perc alatt lecsillapodott,kihoztam, és hüppögve ücsörgött az ölemben, majd elvonult játszani.
