Nem jutok géphez, képeket feltölteni pláne nincs lehetőségem. Veresenyt futok magammal, az idővel és sokszor egyetlen fiacskámmal is.

Rengeteg a tennivalónk, és napközben amikor eszembe jut, hogy feljegyzem az elhangzottakat, mire este lesz elfelejtem. Hiába..már a memóriám sem a régi.

Igaza volt Galának amikor javasolta a blog írást, gondolta már én sem fiatalodom.

A napjaink rendszere még a régi, Domi 2 délutánt mostanában a mamával tölt, kedden és csütörtökön pedig a játszóbölcsibe járunk.

Még mindig porondon van Ricsi Bohóc és az ő Tamtamja, és a youtube-os zenék. Ezek miat megy a harc. Visszakerült a monitor, Dominik rá is startolt, amin úgy berágtam, hogy újra eltettem. Eredetileg azért tettem vissza, mert megtalálta, hogy hova dugtam. Kivezetett a folyósóra, és a szekrény tetejére mutatott. (Hát, anya, eeez nem jött be) Most a vasalni valók alá dugom, de pssszt! Mindig van belőle bőven, ott tuti nem találja meg a kis kutató.

Történt tegnap, épp egy ilyen számítógépen való veszekedés hevében, hogy Dominik egy jól irányzott pofont lekevert nekem dühében, amiért nem nézhette meg századszorra  ahüyle videoit. Annyira váratlanul ért, hogy meg is lepődtem és dühös is lettem. Magam elé állítottam, és magyaráztam egy sort a verekedésről, arról, hogy anyának ez fáj, én is simogatlak, akkor Te se bánts...blablabla. érdekelte is hisztizett tovább.

Húúúú azt hiszem kezdődik a dackorszak! Kemény lesz! Ma lefekvéskor közölte, hogy "Hagyjááál!" És ezt ismételegette míg totál ki nem dőlt.

Közben vasárnap betöltöttük a 16. hónapot!