Voltunk ma urológián. Eredetileg az volt a  terv, hogy most egy ultrahang, és nyáron megyünk iztópra. Na ettől már rázott a hideg előre, mert Domi kiborulna a vizsgálattól.

Mivel az ultrahangról elkéstünk, így 1 óra 20 percet vártunk. Már a vizsgáló doktornő mondta, hogy szép a veséje, de azért még nem gondoltam, hogy itt lezárjuk a történetet.

Átmentünk a főorvoshoz, aki a Makit operálta,  megmutatni a leletet. Azt mondta, ez gyönyörű, semmi további teendő nincs. Úgy is mondhatjuk, hogy teljesen meggyógyult. Én csak álltam, néztem, átfutott a fejemen, hogy akkor se izotóp, se egyéb vizsgálat, meggyógyult és pont. Kérdeztem mikor kell jönni, erre azt a választ kaptam, hogy ráérünk 3 év múlva.

Nincs több idegeskedés, ultrahang, ennyi lezártuk!

Még gyorsan megmutattuk a kukiját, kicsit szűk, de ráér a szobatisztaságig.

Nagyon boldogan rohantunk le a lépcsőn, örültem, hogy ide sem jövünk többet, Domi vigyorgott, hogy nem macerálja már senki. Mikor leértünk, mondtam, hogy "Csapj bele!" Belecsapott, és adtunk egymásnak egy óriási puszit!