Már reggel korán (8-kor) virággal ébresztettek a fiúk. Bár, én mindig azt mondom, hogy minden nap Anyák Napja, és a legszebb nap így is november 7. marad minden évben, mert akkor lettem anya.

Épp ma eszembe jutott egy vers, amit általánosban mondtunk Anyák Napján. Ezerszer elpróbáltuk álmomból felébresztettek is oda-vissza mondtam. A műsor alatt annyira izgultam, hogy összekevertem a sorokat, és elsírtam magam. Ez volt az a vers, biztos mindenki szavalta valaha a suliban.

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik,
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van,
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.