Eleinte nehéz volt rávenni Domit az alkotásra, nem tudta mit akarok, miért kenjen ő bármit is a kezére, vagy a papírra, de egyre jobban érdekli a dolog, miután látja, hogy a sok ecsetvonásból összeáll valami.
Amikor a dédinek ajándékba készítettem egy "tabló"képet rajta az unokákkal, Domi nem jött oda, nem is gondoltam, hogy figyel de amikor végeztem akkor odament az asztalhoz, ő is megfogta a vonalzót, és mért, rajzolt, firkált.
Firkálni már régóta szoktunk, de mióta a Gulliverben vettem egy kifestő könyvet, amihez csak víz kell és előjönnek a színek, azóta nagyon lelkes.
Ma 2 képet is kifestett, hozta a kis tálkát, hogy adjak még vízet neki, mert hát jól el kell áztatni a papírt:)
Ujjfestéket is kapott, eleinte kiborultam, hogy a hasára keni, aztán kitaláltam hozzá különböző feladatokat.
Ezek készültek:
1. egy almafa( ha nem lenne felismerhető)
Színes papírból vágtam ki a lombkoronát, és rajzoltunk neki törzset. Domi kézlenyomata az ágak, és ő pöttyözött piros kis almákat.
2. Rajzoltam eg méhkaptárat, köré sárga Domi ujjlenyomatok kerültek, majd kiegyészítettem őket szárnyakkal és csíkokkal.
