Nagyon nehéz estig fejben tartani a kedves kis szólásait, de azért igyekszem gyűjtögetni.
Nyaraláson:
Mi a játszószobában, a recepció mellett, ahova épp ebédet hoztak. Én rajzoltam:), Domi az ajtóban leskelődött. Visszalép hozzám: Aja! Bósó!(Anya, borsó) Néni!
Néztem bután!
Milyen borsó?? Néni borsót eszik???
Aja mányé! (Anya, menjél) VAgyis gyere, mert a kezemet húzta!
Kimegyek, kérdezem a recepciósokat-biztos nem néztek hülyének-, hogy evett-e valaki borsót. Azt mondták, nem de most hozták az ebédet. Kikövetkeztettem, hogy látott kistálat, amiben ő a müzlit ette, ami nála borsó (pici, kerek). Szóval azt hitte azt esznek a lányok!
De olyan édes csillogó szemekkel magyaráz.
Bemegy a fürdőbe, becsapja az ajtót. Kérdezem, mit csinálsz ott??
Válasz: Pisiiiil! (persze már csak látnám)
Kiabál fel a Fanninak:
Paaaiiii! Tocsiiii! (Fanni kocsi) A Fanni hozza le a babakocsit, mert imádja tolni:)
Ma szuri kapott (3. prevenar) Azt kiabálta a rendelőben, hogy ajtó, ajtó!
Mit kaptál a doktornénitől?
Néni szujit! Mutatja, hogy bibi!
Ha nem ért valamit akkor áll, néz bambán, és azt mondja Jóóó! Jóóó!
VAnnak dolgok, mint pl. a telefontöltők, zsinórok, az a papáé. Találegyet, akkor ismételgeti, hogy papáé, papáé!
A férfi cipők, papucsok a Karcsié.
Ha valamit még nem látott itthon, újdonság neki, akkor az a nénié/bácsié! Így van ez az egyik bugyimmal is. Ha meglátja azt mondja, hogy nénié:):)
Ha valahova megyünk, akkor nem "-hoz", hanem vidékiesen, csak "-hó" Ákóhó, mamáhó:)
Uborka az ukuku, a pulyka pukka, a krumpli puppi, aztán van még cipo és okki(zokni), papi(papir) A szállodában ő szólt vacsora után, hogy papi, vagyis a papíron írjuk alá a fogyasztásunkat:):):)
