Tegnap a Duna-parton voltunk, motorcsónakverseny nézni, aminek a végére értünk oda, de nem is lényeg, mert Dominak bőven elég volt egy köröző motorcsónak látványa, mivel még nem látott ilyet, teljesen lenyűgözte ez az új brüm-brüm.
Imádja a "Dudát" (mert ő így mondja), csak még azt nem érti miért nem lehet belemenni. Szivesen fürödne, vagy pacsálna. Majd eljön ennek is az ideje, csak nem a Dunában, hanem a Balatonban, de neki mindegy.
Megnéztük a kutyákat, akik a labdájukért, vagy egy fadarabért lelkesen úsztak, és mikor kijöttek megrázták magukat. Ezt Domi is utánozta, mikor már jött ki a kutya rázta a fejét.
Az utánzásról jut eszembe, nem tudom honnan vette, én soha nem mutattam meg neki, de mivel az utcánk egy szűk körút, sokszor tolatnak a teherautók, vagy a kukásautó, közben pittyegő hanggal figyelemztetik a mögöttük haladót. Ha eszébe jut, azt játsza, hogy lépeget hátrafelé, és közben "tütütü"-zik, ahogy az autóktól látta.
Visszatérve a tegnapra, kerestük a Duna-parton egy játszóteret, ami épp a kórház helikopter leszállója mellett van. Még beszéltük is apával, hogy mennyire el van hanyagolva, régen a piros kört és a közepén a keresztet minden évben újra festették, de már teljesen lekopott, így nyugtáztuk, hogy ide már tuti nem száll le a helikopter. Mikor sétáltunk vissza a játsziról megjelent egy helikopter az égen és láttuk, hogy fordul rá a leszállóra. Domi még soha nem látott ilyet, fogalma sem volt, hogy az égben is járnak "brümbrümök", pedig vannak játék helikopterei. Jött a mentő is a másik nagy kedvenc, tátott szájjal figyelte az eseményeket. Nagyon közel álltunk a leszálóhoz majd' elvitt minket a szél, Domka is kapaszkodott rendesen, de teljesen el volt ájulva, ahogy szinte a fejünk felettszállt fel a gép.
