Ma van Domi dédijének az én nagymamámnak a 80. születésnapja. Éljen sokáig!!!
Péntek délután titokban összejött a család apraja-nagyja, hogy felköszöntsük a dédikét. Papa a gyerekeknek szervezett egy kicsit elfuserált bohócot, így ők tök jól elvoltak a lufijaikkal, és egyéb dolgaikkal.
Domi baby odafelé úton kibukott, mivel délben nem aludt. A mamánál húzta volna a lóbőrt estig, de felébresztetem, mert nem akartam, hogy éjfélkor lepkehálóval kelljen levadászni. Lett is egy síró ordító gyerekem, aki félt a bohóctól, kapaszkodott a nyakamba, és azt sírta "a bácsi, a bácsi, a bácsi!" És mutogatott a bohócra. Ha ő már nem volt ott, de én a bohóccal beszélgettem, megint rázendített, félt, hogy engem is bántani fog.
Mindemellett ismét jót ettünk, jót ittunk, és a dédit is sikerült lefárasztani meglepni. A nagyok fürödtek, Domka szerencsére nem, semmi kedvem nem volt bemenni a medencébe, de neki sem.
