Két örökmozgó mindennapjai

Domi mindig visszakérdez, biztos voltam benne, hogy nem hall rendesen. Tegnap voltunk fülészeten, és hallásvizsgálaton. Beigazolódott, rossz lett az eredménye. 1 hét múlva megismételjük, addig csepegtetünk az orrába, és próbáljuk szívni neki. A megfázás mehetett rá, de most is kicsit náthás, és teljesen egészségesen kellene vinnünk jövő szerdán. Hát -10 fokban kinek nem folyik az orra??

Félelmetes, hogy mennyire nem hall pár napja még nem volt ilyen vészes. Nem hallja ha az apja hazajön,vagy ha csörög a telefon. A TV-t is ordíttatja. Remélem átmeneti és hamar meggyógyul.

Ezért érdemes éjjel akárhányszor felkelni! Imádom!

7100 g vagyis átléptük a 7 kilót.

Már éjjel nem olyan mintagyerek, többször ébred. Néha nagyon sokszor,és másnap zombi vagyok. De ettől függetlenül egy tündér már kacag. Figyelmes,érdeklődő,nyugis kisbaba.

Rengeteget vívódtam, hogy ott altassam-e Domkát az oviban. Itthon nem alszik, és a déli elindulás miatt a Dávid is tiszta nyügi volt, mert ő 11 körül szokott elaludni.

Már kezdtem megőrülni. Mikor nem aludt itthon és hisztis volt akkor tudtam, hogy az oviban alvás lenne a megoldás. De közben megszakadt a szívem, hogy még ennyivel többet is távol lesz. Hogy fog ez a kiskifli elaludni nélkülünk, aki vagy az én, vagy az apja karjaiban képes csak aludni (ilyenkor ő a kiskifli) ,hogy ha ottalszik több időt tölt az oviban jobban megismerik a társai, ő is jobban megszokja a rendszert, de ha meg itthon vagyok miért hagyjam ott. Ilyen gondolatok keveredtek a fejemben, de elhatároztam, hogy az első naptól a szünet után ott fog aludni, és mikor ébred negyed 3-kor én már ott leszek. Ha elhoznám délben 1-nél előbb soha nem kerülne ágyba, és ha a Dávidtól el is tud aludni, akkor is későig alszik, este nem akar lefeküdni, délután besötétedik mire elmennénk valamerre. Ezért PONT! Marad az oviban. Első nap sírt nagyon, második nap csak pityergett. Én a folyosón vártam hogy mi lesz  a fejlemény, ha nagyon sír,akkor szólnak. Másfél hétig nem aludt, csak csendben feküdt. A második hét szerdán arra mentem, hogy DOMI ALSZIK. Békésen szunyált a kis ágyon. Tündéri volt, örültem, hogy sikerült.

De még mindig nem vagyok biztos, hogy helyes döntést hoztam, mert azóta nem akar oviba menni, és azt kérdezgeti, hogy ott kell-e aludnia. És mivel ébresztik(ehhez ő nincs hozzászokva) nagyon nyűgös, sokszor sírva hisztisen ébred, és még otthon is hisztizik.

A Dávid is alakított, most épp akkor nem alszik amikor korábban Domiért mentünk, hanem alszik reggel, és dél körül lefekszik aludna 3-ig, ha nem kéne indulnunk az oviba...

Ráhúztunk egy hetet a téliszünetre, Domi újra belázasodott, és kapott antibiotikumot is. A téli szünet után ottalvást terveztem az oviban. Már nagyon vártam, hogy kinyírjuk ezt a bacit ami ennyire keresztbe tesz nekünk.

 Mivel egész téliszünetben betegek voltunk minden programot otthonra kellett szervezni, így a Szilvesztert is. A Dávid időben ágyba került, neki mindegy, hogy kétezer hányat írunk,és pezsgő helyett is kizárólag anyatejet fogyaszt.

Domival nagy játékpartyt terveztünk, persze finom rágcsálnivalókkal, lencsével, egy kis virslisalival, és meggyes rétessel...hmmm...

Kora este lementünk több kisgyerekkel, hogy kitrombitálják magunkat, és nézzék a tüzijátékot. Mikor kellően átfagytunk, otthon összeépítettük az összes legonkat a játszószőnyeg köré.Felállítottuk a közlekedési táblákat, és autókat tettünk rá. Jó kis város lett belőle. Éjfélig nem bírta a bulit:)

Karácsonykor kezdte a Dávid, hogy állandóan hasra fordult. Előtte is képes volt rá, de ennyiszer nem gyakorolta. Elkezdett a tengelye körül forogni, így messzebbre is eljut. A játszószőnyegen képtelen megmaradni, lerúgja a zokniját, kidugja a rácson a lábát.

Leszámítva,hogy apa 39 fokos lázzal, a Domi őrületes köhögéssel küzdött,felborult a Karácsonyfánk,azért imádtam ezt a Karácsonyt. Dávid 1. Domi 3. Karácsonya.án szétzilált

Domi a felborulás után a szétzilált fa mellett fogja a fejét.:) Szépen feldíszítettem ,aztán ez lett belőle:) Az első kép amikor Szenteste elaludt.Pedig hogy várta. Aztán nem ért ki pisilni...az este további részét  egy 2 számmal nagyobb pizsialsóban töltötte.

Fiúk a kedvenc ajándékokkal:

Sorba mindenki makacsul beleesett. A Dávid volt a legkeményebb csávó. Hiába, a tej, erő, egészség! Domi kezdte, hőemelkedéssel, majd jött az orrfolyás, és köhögés. Pár nap múlva apa következett rettenetes köhögéssel, magas lázzal. Domi mindig jobban lett aztán pár nap múlva újra belázasodott. Dávid csak szimplán köhögött, 1 napig volt hőemelkedése. A hűtőben már több gyógyszer volt mint kaja, azt sem tudtam kinek mit és hányszor kell bevennie. Apa még a Szentestét is 39 fokos lázzal szenvedte végig, csak az antibioikum kúra segített rajta. Végül a Domi is kapott, Dávid szerencsére nem. Én csak pár nappal később estem bele a betegségbe. Nagyon náthás lettem, fájt mindenem. Köhögni kezdtem ,és pár napra eléggé legyengültem, szédültem. Már annyira elhúzódott a köhögésem, hogy én is kaptam antibiotikumot, és tüdőröntgenen is voltam. Az egész téli szünet így telt, sehova nem tudtunk menni. De szerencsére mindenki meggyógyult.

Egy kedves eladáson voltunk. Nem is ide készültünk, úgy estünk be, mert a tornacsarnokba indultunk, ahol elmaradt a torna, így beestünk a színházba. Az előadás címe a Kíváncsi kiscsikó volt. Babaszínház néven futott, előtte megnéztem a youtube-on, voltak fenntartásaim. Az előadás alatt is azt éreztem Domi mindjárt megunja és haza akar menni, de nem. Imádta! Természetes anyagokból készült játékok, hangszerek, egyszerű díszlet, és az én modern csemetém tátott szájjal figyelt. A mai napig emlegeti, részleteket mond belőle. A Dávid letakart fejjel végig szopta az egészet, de legalább csendben volt. Ezen felbuzdulva rendszeres színházlátogatók leszünk.

Domi itthon előadott már mindent, hogy milyen verseket tanultak a Karácsonyi ünnepségre. Nagyon vártam, gondoltam tündérien fog szavalni, bekészültem kamerával és fényképezővel. Ott kezdődött a bibi, hogy úgy estünk be, mert kürtös kalácsot sütöttünk. Annyira elhúzódott a program, hogy rohannunk kellett az ünnepségre, és nem semmi kürikali vaníliás illatot húztunk magunk után. Nagy nehezen vadásztam neki, egy "kivasalhatatlan" kínai inget, és kb. a 3. gatya lett jó rá amit a nyakába kellett húzni, hogy ne lépjen a szárára Ezt is az ünnepség előtt egy nappal kipipáltuk. Aznap nem volt oviban, mert hőemelkedése volt, de most jött a hátsó rágófoga, gondoltam esetleg attól. Utólag kiderült nem attól. Baromi nyűgös volt, nem akart délben aludni,így a "Nem akarok" volt a leggyakoribb mondata.

Maga az ünnepség egy családi délután volt, nem a gyerekek adtak elő műsort, hanem a szülőkkel közösen állták körbe az adventi koszorút, énekeltek, szavaltak. Gondoltam kamerázok, mint a legtöbb anyuka, apuka. Na, itt jött a baj. Dominak bekattant az agya, hogy ő kamerázni akar és hisztizni kezdett, de én nem akartam odaadni, mert összetöri és nem is a műsorra figyel. Egy percre nem állt oda a többiekhez, csak rángatta a kamerát és hisztizett. Nekem forrt az agyam, legszívesebben kivittem volna helyre tenni, na de nem akartam fesztiválozni. Nem vettem róla tudomást,így csak duzzogott. Ritkán cseszi így fel az agyamat, de mikor kijöttünk az oviból már semmi baja nem volt, kitalálta, hogy menjünk haza és csináljak neki tarhonyát:) Bolond kölök!:)

Csupa hatos: 6600g és 66 cm. Játékokért nyúl, megfogja a felette lógó tárgyakat. fejét 45 fokba emeli, függőleges helyzetben stabilan tartja. Hátáról hasra fordul. Figyel a beszélőre, mosolyog az ismerősökre. Tündéri jókedvű, nyugis kiskrapek,békésen játszik az ágyában, vagy a játszószőnyegen. Az ujját szopizza állandóan. Sokszor szopik, éjjel előfordult, hogy este 8-tól reggel 5-ig aludt.

1 nappal a 3. szülinap után november 8-án kedden, megkezdtük az óvodát. Már nagyon vártuk mindketten. Büszke vagyok rá, hogy ilyen komoly nagyfiú lett, aki megbirkózik élete első nagy feladatával, és annyi szépet és jót meséltem az oviról, hogy ő is nagyon várta az első napot. Gondoltam, hogy majd a saját ütemünkben szoktatom be,ha látom, hogy szívesen játszik, akkor otthagyom. 1 ismerőse is volt a csoportban, így már 1. nap leléptem pár órára. Nem sírt, jól eljátszott. Másnap is csak bekísértem a csoportba, kicsit maradtam, majd ebéd után mentem érte. 1. perctől tetszett neki, nem sírt,nem is volt kérés reggel, hogy megyünk az oviba. 1 hét után kezdte kérdezgetni, hogy én miért nem vagyok ott, és egyik reggel kicsit győzködni kellet, de még mindig szívesen ment. 2 hét után betegek lettünk, kihagytunk egy hetet. Mikor újra mentünk, kérlelt, hogy ne menjek el, és hisztizett, verte az ajtót, hogy maradjak ott. Utána minden reggel mondta, hogy nincs kedve ovizni, velem akar maradni, de csak 2x volt sírás.Összességében imádta az ovit, mindig sok élménye volt mikor mentem délben érte. Aztán hamar jött a téli szünet.

Nagyon aranyos csoportba került. Nem oda, ahova eredetileg terveztem, de nem is bánom. Szivecske lett a jele, ami nem túl "Domis" de ez maradt a későn kezdőknek. Ő a legfiatalabb a csoportban. Olyan cuki, ahogy jön-megy, otthonosan mozog az oviban, hamar megtanulta az ottani szabályokat, megszerette az óvónéniket és a dajkanénit is. Tényleg nagyon kedvesek, szimpatikusak, nem bonyolítják túl  a dolgokat,de minden nap készül valami kis alkotás (na nem a Domitól) és rengeteg verset, dalt tanulnak. Mesélnek,zenét hallgatnak,mindenféle mozgásos játékot játszanak. Az egyetlen ami nem tetszik,hogy levegőre keveset mennek. Szerintem ha hűvös van, vagy kicsit sáros az udvar, akkor is ki kéne vinni őket. De nem baj, mi úgyis nagy csavargók vagyunk, délután kilevegőzi magát.

6kilós anyatejfogyasztó mintagyerek.

Éjjel 2x szopizik, és nem zavarja az alvó szüleit. Nappal vigyorog vagy az ágyában nézelődik, és magától elalszik. Nem hasfájós, sokszor eszik keveset. Imád fürdeni és mesztelenkedni, de utál öltözni.

3 évesen:

Beszéd: Be nem áll a szája. Összefüggő és összefüggéstelen infokkal tömi a fejem egész nap. Jó a humora. Sokat mesél, mindent megjegyez ami vele történik és csak mesél és mesél...Bő a szókincse, de nehéz megérteni,mert cumizik. Cumifüggő!

Játék: Szerepjátékozik, autózik,vonatozik, és újabban bármit talál mindennel lövöldözni akar.(porszívó cső, felmosónyél) Már ritkábban játszik egyedül. Szereti a könyveket. Kedvence az Anna Peti.Tévét keveset néz, de szereti a Tom&Jerryt és a Mr Beant.

Evés: Változó! Válogat de a kedvencei a levesek, krumplis ételek, spagetti,pizza. És a mézeskalács..no meg a kürtöskalács. A gumicukor és a kakaó:)

Alvás: Kizárólag a szüleivel hajlandó. Nappal nem mindig alszik ilyenkor 8-kor kidől,és éjjel min. 1x felsír. Ordít!Reggel fél7-7 körül ébred.

Az első fotókon nagyon egyformák. És a hangjuk is ugyanolyan. Ha sírást hallok, nehezen különböztetem meg éjszaka. És félelmetes ahogy a Domi utánozza a Dávid sikongatását. Az első fotókon még én is nehezen különböztetem meg őket. Most ahogy a Dávid nő, más az arca, a fejformája,az orra, az alkata.

1 naposan

2 hónaposan

A Domi mindig a vonatozással rágta a fülünket, gondoltam mi bajunk lehet ahol én ott vagyok, ott van tej, ahol van tej, ott a Dávid jól érzi magát. Így elvittük őket a Tropicariumba.

Imádnivaló, sokszorszopizós, dunduska. Sokat alszik, éjjel sokat ébred, de összességében egy tündér.

Szükséghelyzet nálunk a hordozás, hazudnék, ha azt mondanám, hogy a hobbim kilométereket gyalogolni magamon egy hétkilóssal. Képtelenség ilyenkor a Domit öltöztetni,arról nem beszélve amikor rájön a pisilés az utcán úgy,hogy a Dávid rajtam lóg. De a babakocsi a másik véglet, cipelni,emelni,szétnyitni,összecsukni. Fáj már mindenem, a hátam,a vállam...jó kis edzés minden nap. A következő variációk léteznek nálunk:

1. Dávid rajtam, Domi sétál.

2. Dávid a kocsiban, Domi a testvérfellépőn.

3. Dávid rajtam, Domi a kocsiban. (igen, nem gépeltem el, ő is beül még,mert amit a kicsinek lehet azt neki is.)

4. Dávid kocsiban Domi sétál. (Ez csak kivételes alkalom, mert felveteti magát)

Senkinek sem kívánom. Előtte soha nem voltunk külön de ez szükséghelyzet volt. Ő jól elmamázott, papázott, soha nem mondta, hogy jöjjek haza, szerintem megértette, hogy nekem most ott kell lennem a kórházban. Soha nem felejtem el a tekintetét amikor először megmutattam a Dávidot neki az üvegen keresztül. Szerintem nem gondolta, hogy így néz ki "egy kistesó" és hogy még haza is fogjuk vinni. 2 naponta jött hozzám, élvezte a mentő nézést, liftezést, de nagyon kevés volt az együtt töltött idő. Kicsit a Dávid kárpótolt, és soha nem jött jobban a pihenés,mint egy ilyen szülés után. Feküdtem amennyit csak lehetett-mit csináljon az ember lánya egy kórházban-ha 3 nap után "kidobtak" volna, valószínű nem regenerálódok ilyen gyorsan. Tejcsi is lett bőven persze az első napokban kapott tápszert a nagy bababarát kórházban alap:) akár a cukros víz.

Domi kiborult az első hetekben. Idegesítette a babasírás, az, hogy én szoptatok, megölelek egy idegen gyereket, akit óvunk, dicsérünk. a Dávid tündéri baba, kiszámítható volt az első naptól, sokat aludt, nem voltak hasfájós, nyüglődős napjai,így a Domira sok időm maradt.

De ez őt nem hatotta meg,maximális figyelmet követelt. Kezdte a pelenkára visszaszokással. Rendszerint bepisilt és bekakilt. Ordított,rosszalkodott,és ahányszor elment a Dávid mellett,megütötte. Nem akarta hogy a kis betolakodó elfoglalja a kiságyat a pelenkázót, és a játékokat is magának akarta, hiába mondtuk, hogy ő ehhez már nagyfiú. Aztán elkezdte érdekelni, hogy "hogyan is működik" egy ilyen kis bőgőmasina. Egyre többször kérte,hogy ültessük az ölébe,mellé feküdt, és már nem akarta bántani, csak kapcsolatot próbált teremteni vele. Mostanában vagy cseszteti és vagy nem foglalkozik vele, de ha nincs velünk a Dávid hiányolja.

A felkar elakadás miatt Dávid jobb keze nem festett túl jól. Csak lógatta szegénykém maga mellett. Megvizsgálták és azt mondták idegi sérülése biztos nincs, csak valami húzódás. Egyáltalán nem voltam nyugodt és abban sem voltam biztos hogy a legjobb helyen vagyunk és senki nem mondta konkrétan, hogy a keze 100%-os lesz.

Ez még nem volt elég...este éreztem, hogy meleg a kis feje. ÁÁ gondoltam meleg van kint be is van takarva, tettem rá egy vékonyabb takarót. Csak meleg..csak meleg, gondoltam utánajárok. Beigazolódott...lázas volt. Bevitték éjszakára megfigyelni, amikor mentem be, hogy mi van vele,még majdnem le is cseszett a csecsemős, hogy nem gondolom, hogy kiviszem innen a gyereket, amikor lázas és hányt is. És ezt nekem honnan kéne tudnom? Hányt is? Engem erről ki tájékoztatott, és mit hány egy újszülött?? Még nem is szopizott, max a magzatvíz van a gyomrában, azt meg kibukják. Akkor bukott vagy hányt?? Na mindegy nem volt lelkierőm vitatkozni. Gondoltam én hülye a Dominál már megszívtam ezzel a kórházzal mit keresek már megint itt...

Oda vannak, hogy alacsony a császárok száma. Hát így lehet tartani, hogy az  ember lányával megszületnek egy 5 kilós gyereket, veszélyeztetve ezzel a babát és a mamát is.

Szóval visszatérve a Manóra antibiotikum kúrára ítélték. Amikor megláttam, hogy az a gyerekorvos az éjszakás aki a Dominál közölte velem, hogy menjek ki a kékfény mellől, mert a hangom csak felzaklatja a gyerekemet, gondoltam most egy rossz húzása lesz és megfojtom. De meglepően normális volt. Az osztály gyerekorvosa is egy kedves alapos doktornő volt,ő megtett mindent ami tőle telik. Csecsemős fronton is pozitív változások történtek az elmúlt 3 évben. Ugyanazok a csecsemősök, de valamiért jobb benyomást keltettek mint a Dominál. Azért a szívem mélyén most is átkívánkoztam a gyerekklinikára,mert Domkánál is itt éreztem igazán biztonságban magam.

Szörnyű 10 nap következett, senki nem mondott túl sokat, csak hogy Dávid valami fertőzést kapott, ettől a láz, és hogy magas a CRP-je. Szuper. Napokig kapta az antibigyót, de az eredménye hol jobb,hol rosszabb. Közölték,hogy laborhiba,és hogy menjek az igazgatóhoz reklamálni. Mi az hogy laborhiba??? Egy ilyen pici baba egészségéről van szó, és belefér a laborhiba???Dehogy megyek én reklamálni,max utálni fognak ennyit érek el vele,és ki tudja hány napig leszünk még ott. Egy hétig vártuk  a javulást, közben sárgult is, de ez a mi családunkban szintén nem ritkaság. Hétvégén egy idősebb gyerekorvos volt,az osztály régi gyerekorvosa,aki szintén mondta,hogy aa labor szórakozik,és szerinte a babának már semmi baja. Végül hétfő délután kaptunk egy olyan eredményt,amivel hazaengedtek minket.

Valahogy így néztem ki az utolsó napokban:

Egészen szeptember 9-ig amikor berendeltek a kórházba vizsgálatra (indításra) mert már a 41.hetet töltöttem. Az orvosom is épp ügyeletes volt, így nem volt kétséges, hogy még ma szülünk. Bár ezt ott a váróban unatkozva nehezen képzeltem el, hogy ma otthagyom ezt a hatalmas hasat, és a Dáviddal a karomban ücsörgök pár óra múlva. Megvizsgáltak, és mondták, hogy jó is hogy jöttem, mert 2 ujjnyira nyitva a méhszáj. Szükséges előkészületek, burokrepesztés és indul a mandula.

Én már az utolsó napokban is éreztem, hogy valami nem olyan mint a Domival. Fájt mindenem, vizesedtem, alig kaptam levegőt. Bepróbálkoztam az orvosomnál a császárral még a szülés előtt. Nem tudom miért, valami belső inditatásból.Persze ő mondta,hogy felejtsem el.

A burokrepesztés után még szörnyebb lett a helyzet, ahogy a Dávid lejjebb jött, mintha egy követ kötöttek volna a derekamra.

Én ezután már nem sokra emlékszem, csak hogy tolták az oxitocint az tuti, mert a fájások megsokszorozódtak, és nagyon hamar kitágultam. A CTG állandóan csipogott, mondta a Laci, hogy nem tudja mit ír ki, de valami nagyon magas számot, talán 170-et, ha jól láttam még abban a helyzetben szemüveg nélkül. Mint utólag kiderült a Dávid pulzusa volt magas, ezért is turbózták fel az eseményeket, csak ezt ott abban a helyzetben nem kötötték az orromra. Talán jobb is...

Aztán végre megtudtam mi az a tolófájás,mert én a Dominál ilyet nem éreztem. Azt hittem már sínen vagyunk,amikor egyszer csak az addig nyugodt,halk szavú szülésznőm elkezdett kikiabálni a folyosóra,hogy jöjjön XY,mert elakadt a válla és hívjanak gyerekorvost!! Na itt nálam leszállt a lila köd és semmire nem emlékszem,csak hogy valakik jöttek,valamit csináltak és egyszer csak a Dávid sírt,de már tőlem fél méterre a mérlegen. Hogy hogy került oda, ki jött be, ki szedte ki,arról fogalmam sincs.

Kérdeztem,hogy mi a baj vele. Mondták,hogy hatalmas baba 4900g és 61cm. Na,akkor ezt éreztem,hogy óriási baba,de itt van épen,egészségesen,és ez a lényeg.

De most tényleg! Dacolva az időhiánnyal,házimunkával,természetesen nem a gyerekeim,sokkal inkább a mosogatás rovására ÚJRA BLOGOLOK!

Öregszem...szenilis vagyok...ha nem írom le hogyan is emlékeznék,hogy milyen volt az első nap az óvodában,merre jártunk,mit ettünk...stb.

Egyetlen Újévi fogadalmamat betartva mindennap firkálok valami hasznosat,és felidézek pár kimaradt eseményt!

Hallgatja a strandon a hangosbemondóban elhangzottakat.

Anya, hol beszél a néni?

Mondom, ott bent abban a házikóban, és mutatok a főépületre.

Erre ő: Nem! Szerintem a recepción!

Domi érdeklődve figyeli a Canesten Kombi reklámot. Kérdezi: Mi ez? Apjával egymás szavába vágva adjuk a magyarázatot.

Én: Gyógyszer!

Laci: Gomba!

Nem is értem minek kell a hüvelygombát, óvszert és hasonló dolgokat reklámozni kora este, amikor a gyerekek még tévézhetnek.

Vettünk egy dinnyét, amit (nem hivatalosan) meg is kóstolhattunk. Domi érdeklődéssel figyelte az eseményeket.

Most kóstolta meg először de csak otthon, mert látta, hogy én milyen mennyiséget falok fel, eddig idegenkedett tőle.

Evett pár falatot, mondta, hogy finom édes, majd értetlenkedve ezt kérdezte:

" Az a bácsi tett ennyi vizet a dinnyébe?"

Annyira vicces, hogy már csak titokban lehet megkóstolni a dinnyét, mert az ÁNTSZ aztán leharapja a fejüket. Pedig milyen jó volt régen, senki nem kapott szájfertőzést,és már hazafelé és lehetett dinnyét enni, még ha próbáltak is meggyőzni, hogy ha megeszem a léket akkor kifolyik a leve. Ez az élmény a mi gyerekeinknek már nem adatik meg.

A család legkisebb tagja abban a szerencsés időszakban növekszik a pocakban amikor az összes gyümölcs és zöldség érik. Én egész nap felváltva tömöm magamba az őszi és sárgabarackot, a dinnyét, a málnát, mikor mit kivánok meg. Nagyon jól eltelitenek, tele vannak vitaminnal és és ásványi anyaggal. Sokszor amikor ehetnékem van is gyümölcsöt kivánok, mig aki télen van ebben az áldott állapotban előbb nyúl a csokoládéhoz.

Talán ezért nem is hiztam olyan sokat.Épp a dinnyéről olvastam, hogy 92%-a viz, és a fogyókúrázóknak is ajánlott, mert jól telit és kipisiljük a sok vizet.

Pár hete még volt egy-két vádligörcsöm,  kapkodtam is a magnéziumot. Most egy kis vason kivül nem igazán szedek vitaminbogyókat,mégsincs semmiből hiány a szervezetemben. A vádlim sem görcsöl, hála neked sok-sok őszibarack:):)

Domi megy a parkolóban akkor az össze autómárkát sorolja.

Suzuki, Opel, Volkswagen...megáll a Citroen előtt.

"Ez valami paradicsom..."

Végülis citrom vagy paradicsom, gyümölcs...gyümölcs!

-Anya,Te messze vagy?

-Nem én közel vagyok!

-És a közel az messze van?

Ma hazajöttünk a játszótérről, Domi lehúzta a cipőjét, kirázta a csapba  a homokot, a helyére tette és visszament kezet mosni. Egy angyal (lenne), ha lent előtte nem kellett volna könyörögni, hogy induljunk, csapkodja az ajtót, a 10. felszólitásra sem hagyja abba. A gyerekeket lökdösi, ütögeti, a krétát dobálja, és csúnyán beszél.

Ez a legkritikusabb pontja a mindennapjainknak! Az evés! Annyira válogat, hogy sokszor nehezen birom cérnával, és inkább ráhagyom, vagy próbálom azt adni amit szeret. De ez nagyon kevés,ha tehetné, egész nap kakaót inna almalével, kukit, ropit, és bolognai spagettit.

Ezen kivül a 2 kezemen meg tudom számolni mi az amit nem undorral forgat a szájába. Szinte rossz nézni, hogy amiben tojás van arról hallani sem akar. A húst is csak a csirkét eszi meg a levesből, de a főzeléknél már kiköpi.

A leveseket alapban szereti. A bab és a lencse  a kedvence, de aminek már kicsit füstölt ize van az jöhet.

Kolbászt minden nap eszik, de sokszor kenyér nélkül. Minden más felvágottat utál, még a virsliből sem nagyon kér, csak ha majonézes salátának meg van csinálva.

Eddig megette a paradicsomot és az uborkát, már azt sem.

Gyümölcsök közül az alma,körte jöhet, a banán csak turmixnak. Az eper kicsapja az arcát, de azért pár szemet szokott enni. Most megkóstolta a meggyet, nem lett a kedvence. A dinnyéről és a barackról hallani sem akar.

A paradicsomos tésztaszószokon kivül semmit nem eszik meg ami paradicsomos.

Nem szereti  krumplit(csak levesben), a sóskát, a spenótot és a zöldbabot sem.

Ellenben a kukorica! Minden formában jöhet, főleg majonézesen.

Szereti a rántottsajtot, rizzsel és sültkrumplival is. A tartármártás jöhet, áfonyaszósztól a hideg rázza.

Nem kér sütit,max egy felet, kekszeket sem nagyon, néha pár kocka csokit. A péksütiket sem eszi meg, csak a  perecet és a pogácsát. A lekváros kenyeret eddig szerette, most ezt sem kéri. A fagyit imádja!

A főzelékek közül a borsót,a finomfőzit,a krumplit eszi meg.

Jöhet még a piritós kenyér is, és pizza minden formában.

Elég nehéz igy kitalálni, hogy mit csináljak neki, mert amit szeret abból is a 10 kanál a max. mennyiség

Néztük a TV-t volt benne egy pár hetes kisbaba. Mutatom a Dominak, mondom, hogy  "Jaaaj, de aranyos baba, ilyen lesz nekünk is, milyen jót fogunk játszani vele!"

-Én inkább egy teherautót szeretnék!!!

Hát ennyi...fiú gyerek, miért is szeretne babázni...

-Az autónak van motorja?

-Igen!

-És a motornak autója?

-:):):)

Domi este ha már fáradt, sokat kérdez, értetlenkedik, és sokszor csak ismételgeti amit én mondok!

Ma este vonatoztunk. A vonatokat kampókkal kell egymáshoz rögziteni. Odanyújtotta a vonatot, és azt mondta: Anya, csináld meg a kampónát!

Magyarázom neki, hogy a Campona ahol vásárolni szoktunk(nem mellesleg ott vannak a százas zabáló kisautók), a vonatnak meg kampója van.

-Jó, akkor akaszd rá, és menjünk a Camponába!

Másik fontos kérdés:

-A wc-t mibe vettük?

-Az OBI-ban!

-Ahol a gyerekek vannak?

-Nem, az az OVI, mi meg az OBI-ban vettük!

Ez most baromi fontos kérdés, meghatározó része az életünknek, mindent tudnia kell egy 2,5 évesnek, hogy mit hol vettünk. Az nem elég, hogy egy boltban, hanem tudni akarja, hogy melyikben. Eleinte nem akartam hazudni neki,de mikor már az ezer éves cipőt, vagy  amosógépet, esetleg egy csomag cukrot tudni akar, hogy mibe vettük, akkor kitalálom, hogy a tescoban, és akkor teljes a béke, ha azt mondom nem tudom, akkor addig kérdezi, amig nem kap kielégitő választ.

Néha olyan aranyos, felismeri, hogy illatszer, vagy ahhoz kapcsolódó dolog, akkor mondja, hogy "Szerintem ezt a DM-ben vettük!" Vagy a sportcuccot a Dekakkonba (dechatlon)

Domi nagyon sok dalt, és mondókát tud, nekem a kedvencem amikor a Kis Bencét énekeli, ezért mindig ezt kérem tőle. Mostanában az öcsikéjének is előszeretettel énekelget, és mivel mindenki el van tőle ragadtatva, túl egyszerű lenne a dalokat az eredeti verzióban énekelni, mert akkor csak dicsérnénk, de nem röhögnénk rajta.

Ezért mindig kitalál valami újat, mint például a Csiga biga gyere ki, ég a házad ide ki, kapsz tejet,vajat! Nem kapsz!

De ezt, hogy nem kapsz úgy mondja, hogy felemeli a mutató ujját és kiabálja!

A másik a Kis Bence, Kis Bence, felmászott a fára! (ez Mókuska mix) Határozottan büszke magára.

Amikor játszik is énekelget, néha a Fluortól a mizut, vagy,  hogy Gyere táncolj cigánylány!

Imádom!

29 hetesen és pár naposan úgy döntött, izgalomba hozza az anyukáját, és eddig fejvégű fekvését farosra változtatja. Ahelyett, hogy épp forditva tette volna. Most kéne befordulnia, remélem még meggondolja magát, és nem a fenekét akarja először megmutatni a világnak.

Jelen súlya  abecslések szerint 1442g, ami a korához megfelelő, Domi mindig nagyobb volt, mint ami a  korának megfelelő. De  a Dávid is nagyon hurkás, látszanak a kis gyűrődések a karján és az oldalán.

Ha már  a balkezességnél tartunk, itt a válasz arra,ha kérdezik kire hasonlit ez a gyerek...

Legtöbben azt kérdezik, hogy miért szőke kékszemű. A postásunk nő, igy csak az lehet, hogy az én családom gyökereiben dédszülői ágon van egy szőke-kékszemű vonal,ezt viszi tovább.(jóduma:):)

Amiben rám hasonlit: A makacssága, meg van győződve, hogy úgy kerek a világ, ahogy ő elképzeli. (én könnyebben meggyőzhető vagyok, a kitartása az apjáé) Ennek köszönhetjük a 2 órás hisztiket.

Jáááj és a tenxere meg a talpa olyan mint az enyém. Akár egy százévesnek!

Arcvonásaiban is sok közös van bennünk, de a szája, orra az tiszta apja.

Ami még szintén apától van: Alkata, sportossága, ujjai.

Abban egyezünk meg nehezen, hogy amikor fetrengve sikitva hisztizik, naaa akkor kire hasonlit...(az, hogy mérgében a földhöz vág dolgokat, az szintén az én "jó" szokásom.

Ebben is rám hasolit. Eddig bizonytalan voltam, de ha középre teszem a kanalat, és véletlenül jobb kézzel veszi el, akkor átteszi a balba.

Többször voltunk már itt még Domka nélkül. Véletlenül láttam meg a plakátot, hogy lesznek Pünkösdi napok. Eszembe jutott a kenyérlángos és a kukoricalepény ize,igy nem is volt kérdés, hogy itt a helyünk.

Révbérpuszta Solthoz tartozik, egy lovascentrum, de van állatsimogató, csárda, és ilyen rendezvényekkor mini vidám park, és mindenféle lovasprogramok. Ha jól tudom hajóval is le lehet menni Pestről,közvetlenül Solton áll meg a hajó, és lovaskocsi  várja a látogatókat. Hozzánk nagyon közel van, ezért maradtunk az autónál.

Dominak tetszettek a kisállatok, sokat kérdez róluk, most a tehénfejés a központi kérdése, pedig az nem is volt ott. Etetett kacsát, kecskét, lovat, mi kell a városi gyereknek?

A lényeg, a retro tűzoltó, amit lehetett vezetni. Kezdem azt hinni, hogy tűzoltó lesz a gyerekből.

Sokat beszélgetünk Dávid érkezéséről. Nem akarom túlbonyolitani, és ráerőlteni sem a "szeretjük a tündéri kistesó"gondolatát, nem kábitom, hogy amikor megszületik milyen jókat fogtok játszani együtt. Elmondtam már sokmindent, hogy milyen egy kisbaba, hol lakik most, mit fog csinálni,és azzal a gondolattal is játszunk, hogy nekem pár napra kórházba kell mennem.

A babakocsi tolást már nagyon várja, és szerintem a csörgőkkel többet fog játszani, mint a saját játékaival.

Sokat kérdez, de azt, hogy most mit keres bennem egy baba nem érti, már nem is nagyon akarom mondogatni, ha nem hozza szóba.

Még  a szoptatástnem tudom hogy fogja fogadni, szerintem ez totál kiveri nála  a biztit.

Azt hiszi, ha melleim között kotorászik, akkor belát a hasamba, és meglátja a kistesót, már meg is állapitotta, hogy nem kell doktorbácsihoz menni, ott kifér a tesó.

Azt is mondta, hogy aludni fog vele, és megmutatta, hogy melyik a kisbabáknak valócumi, azt odaadja a Dávidnak.

Még 2 hónap, már nagyon várjuk....

Az utolsó feljegyzés az oviról talán még a nyilt nap volt. Azóta kiderült, hogy mivel Domka novemberi, igy hátrányos helyzetű, mert akik betöltik a 3. életévüket szeptemberig,ők feltöltik a jó helyeket, és mi csak akkor kezdhetünk ha marad hely.

Sok utánajárás, és variálás után maradt egy viszonylag jónak tűnő csoport. Az óvónénikről jókat hallottam, és a nyilt napon is pozitiv tapasztalataim voltak. Egy anyukától hallottam, hogy keveset foglalkoztak a gyerekkel és neki nem tetszett a csoport, de más okból vették ki a kisfiút. Nem baj, a véleményekre nem adunk, ha Dominak teszik akkor belevágunk.

Először is azon aggódom, hogy miként érinti az öcsi érkezése, meg akar-e válni tőlünk, vagy maradunk a közös délelőttöknél. Vele már túl sok gond nincs, de azért a téli hosszú napok elég unalmasak, biztos jobban érezné magát közösségben. Eleinte csak 3-4 órát töltene itt, és minden attól függne, hogy szeretne-e egész napos lenni, vagy megelégszik ennyivel. Véletlenül sem szeretném azt az érzetet kelteni benne, hogy oviba passzoltam, és a kicsivel foglalkozom egész nap, de ha itthon van is megszakadna a szivem, ha unatkozna miközben én szoptatok, pelenkázok.

Mindemellett ott vannak a közösségi betegségek, ami egy pár hónapos babának a legkevésbé sem hiányzik, ha folyamatosan két taknyos orrot kell törölgetnem akkor én vetek véget az őszi-téli ovizásnak.

Meglátjuk....

Próbálom utolérni magam a bejegyzésekben. Ezek a képek a Duna-parton a gyereknapon készültek. Domit mostanában könnyű kielégiteni, legyen tűzoltóautó és dodgem.

Ez a fotó még Húsvét után készült, csak most találtam meg. Domival tojásfát dekoráltunk, ő akasztgatta a kis tojásokat a barkára és az aranyesőre. Pár héttel később elkészült az ő sajátos tojásfája, nagy büszkén hivott, és mutatta mit csinált.

elhanyagolásának oka, hogy meg kéne tervezni és elkésziteni az oldalt, de nem megy különböző okokból. A legfőbb ok, hogy béna vagyok az ilyesmihez, és csak próbálkozom, igy sokszor többet lépek hátra,mint előre. Kéne fejléc, és háttér. Már nekiálltam, ez egy jó pont.