Rengeteget vívódtam, hogy ott altassam-e Domkát az oviban. Itthon nem alszik, és a déli elindulás miatt a Dávid is tiszta nyügi volt, mert ő 11 körül szokott elaludni.
Már kezdtem megőrülni. Mikor nem aludt itthon és hisztis volt akkor tudtam, hogy az oviban alvás lenne a megoldás. De közben megszakadt a szívem, hogy még ennyivel többet is távol lesz. Hogy fog ez a kiskifli elaludni nélkülünk, aki vagy az én, vagy az apja karjaiban képes csak aludni (ilyenkor ő a kiskifli) ,hogy ha ottalszik több időt tölt az oviban jobban megismerik a társai, ő is jobban megszokja a rendszert, de ha meg itthon vagyok miért hagyjam ott. Ilyen gondolatok keveredtek a fejemben, de elhatároztam, hogy az első naptól a szünet után ott fog aludni, és mikor ébred negyed 3-kor én már ott leszek. Ha elhoznám délben 1-nél előbb soha nem kerülne ágyba, és ha a Dávidtól el is tud aludni, akkor is későig alszik, este nem akar lefeküdni, délután besötétedik mire elmennénk valamerre. Ezért PONT! Marad az oviban. Első nap sírt nagyon, második nap csak pityergett. Én a folyosón vártam hogy mi lesz a fejlemény, ha nagyon sír,akkor szólnak. Másfél hétig nem aludt, csak csendben feküdt. A második hét szerdán arra mentem, hogy DOMI ALSZIK. Békésen szunyált a kis ágyon. Tündéri volt, örültem, hogy sikerült.
De még mindig nem vagyok biztos, hogy helyes döntést hoztam, mert azóta nem akar oviba menni, és azt kérdezgeti, hogy ott kell-e aludnia. És mivel ébresztik(ehhez ő nincs hozzászokva) nagyon nyűgös, sokszor sírva hisztisen ébred, és még otthon is hisztizik.
A Dávid is alakított, most épp akkor nem alszik amikor korábban Domiért mentünk, hanem alszik reggel, és dél körül lefekszik aludna 3-ig, ha nem kéne indulnunk az oviba...
