Tegnap fél 4 kor jelenésünk volt az első Anyák Napi ünnepségen az óvodában. Mivel 1-kor Domi ezzel lepett meg, kicsit ideges voltam, hogy mi jöhet még:
Ha nem egy ilyen kedves,megható családi ünnepségre készültünk volna, akkor tuti leordítom a fejét, de mégis csak Anyák napja van.
Tőlünk nem megszokott módon időben, tisztán érkeztünk, Domi lelkesen csatlakozott a csapathoz, és énekkel verssel, tánccal próbálta feledtetni velem a sok csínytevését. Tündéri volt, láttam rajta, hogy érzi, hogy ő most nagy dolgot tesz, bemutatja mit tanult az oviban. Folyamatosan kereste a tekintetemet, hogy mit szólok, figyelem-e. Ezért nem is nagyon kameráztam, mert nem az a lényeg, a kép úgysem adja vissza.
Mindig tudta mit kell csinálni, megzabáltam, a végén odaintett, hogy " Hello Anya itt vagyok!" A kiscsoportosoknak egy rövidebb szerep jutott, majd ők odaadták az ajándékot az anyukájuknak, vagyis Nekünk, és az ölünkből figyelték csendben a műsor hátralévő részét. Vagyis figyelték volna, de a Domi felháborodott, hogy ő még szerepelni akar. Duzzogni és vitatkozni kezdett, majd jól összevesztünk. Ahogy ez nálunk lenni szokott. Utána még az átöltözzek, ne öltözzek dolgon volt egy kis nézeteltérésünk, de egy kis sütizés-fagyizás jót tett a vércukorszintemnek, és az idegeimnek.
LoveLoveLoveLoveLoveLoveLoveLoveLoveLoveLoveLoveLoveLoveLove
