Dominik ide-oda jön megy, egyik ponttól a másikig, aztán vissza. Ma amikor épp a fal és köztem ingázott, mondtam neki, hogy menj apához a konyhába. Gondolt egyet, és a szobából kibaktatott apához. Lassan járni még mindig nem tud, olyan gyorsan szedi az apró lábait, hogy pillanatok alatt eléri a kiszemelt pontot. Apánál felbátorodott, és visszasétált. Ügyesen kanyarodik, átlépi a küszöböket. Fotózni nem jut eszemben egy ilyen megható pillanatban. De majd legközelebb.
Ügyesedik a srác...Formabedobóval próbálkozik, már nem csak a bödönke tetején, hanem a lyukakon is. Apát állandóan szólítgatja, kedves hangon, hogy "Appa-appa", én meg csak akkor hallom, hogy "Naaaanaaaa!" ha valamit akar (vagy nem akar). Végre a könyvek is kezdik érdekelni, bár még mindig elég hamar a végére ér. Kettőt lapoz, félre dobja, jöhet valami mozgalmasabb játék.
