Szeptem 22. óta új szelek fújnak felénk. Domi beköltözött az ágyába! Amióta levettük a rácsot soha nem használta. A hálószobába aludt, sokszor velünk, vagy nélkülünk, mert mi meg átköltöztünk a másik szobába. Így már jó ideje egyedül volt éjjel, vagy a nagy micimackóval. Mondtam, hogy a Micimackó túl nagy, és este felpörgött tőle Domi, mert birkózott, dobálta a macit, elegem lett, és mondtam, hogy a maci a szobádban alszik az ágyadon. Este ott lefektettük és ha kereste akkor mondtam, hogy tudod a nagyfiús ágyban alszik a Micimackó. Egyik este úgy gondolta, hogy akkor ő költözik a macihoz, és a saját szobájába kellett lefeküdni vele. Apa kicsit mellette maradt, és mikor elaludt,odatettünk nagypárnát, hogy ne tudjon leesni. Azóta a szobájában alszik reggel 6-ig, majd mellettem folytatja fél 8-ig.
Korábban már próbálkoztunk az ottalvással, fokozatosan próbáltam szoktatni, de nem ment, most ő hozta meg a döntést, és működik. Azt hiszem kevés család szenved ennyit a gyerek altatásával, éjjeli ébredéseivel, mint mi, de úgy látszik pont kerül a dolgog végére. Még így is van este egy kis sírás, és néha hajnalban, de ez már elviselhetőbb, mint pár hónapja.
