Ébredés után rögtön rámhozta a szívbajt, leesett a székről,miközben számítógépezett. Én épp lehajoltam, így nem láttamaz estet, csak a zuhanást. Apa szavaival, már várható volt.
Olyan szépen sütött ma a Nap, és egyébként sem volt sütőporom a sütihez gondotam, szánkózunk egyet Domival. Egy darabig élvezte is, húztam, aztán ő tolta a szánkót, a boltba is eljutottunk, majd egyszer csak megbuggyant. Ő kiszáll, és sétálni sem hajlandó, vegyem fel AZONNAL, így hátamon a hátizsák, karomon egy 11,5 kg-os ded, szánkó utánam. Hurrrá!!!
Egyébként félúton egy akkora pocsolyába esett bele, ami neki térdig ért. Elhasalt, mindene sáros lett, így külön öröm volt cipelni.
Csúcs, hogy a nagy Micimackónk, most be van pelusozva,mindenhova cipeli magával, megitatja, és néha megszagolja a pelust, mondja a Macinak, hogy Van kaka? Ahogy én szoktam.
Kérdeztem, hogy Domika van kaka? Erre a sajátját is megszagolta:)
