Annak ellenére, hogy beteg, az utcán össze-vissza rohangált, egy óra alatt értünk a doktornőhöz, huncutul vigyorgott vissza, mikor tudta, hogy tilosban jár. Már a rendelő előtt a vizes, sáros úton egy óriásit perecelt, nem baj, úgy szép a gyerek, ha mocskos.
Az igazi baleset kifelé történt. Mindig vissza akar menni a rendelő ajtaját becsukni, aminek az alján rács van. Megfogta rács szélét, ahol kicsi rés volt az ajtó széle és a rács között, ide beszorult az ujja. Az ajtót közben lökte, elesett, és a keze ott maradt, csak azt láttam, hogy az ujja teljesen kitekeredett. Gyorsan kiszabadítottam, iszonyúan sírt szegény, raktunk rá gyorsan havat, és néztem, hogy nem tört-e el, de semmi baja szerencsére. Pár perc múlva meglátott egy ninós autót, már el is felejtette a történteket.
