Nem olyan közkedvelt téma "mifelénk" az óvoda,mint ahogy az az elején indult. Vagy lehet, hogy akkor is csak nekem volt érdekes, mert bejött valami új az életünkbe,és büszke voltam Domira,hogy kilépett a "Nagybetűsbe". Most az ovi olyan,"ne is beszéljünk róla" kategória.
Domit nem csigázzák fel az ottani események,nincs túl sok élménye, ha választhat akkor inkább nem is megy. Velünk sok élmény éri, sokfelé járunk, mindig csinálunk valamit,talán ezért...nem tudom.
Pénteken hideg zuhanyként kaptam meg az összes óvodai gaztettét. Rágódtam rajta pár napig,de már nem érdekel. Én tudom milyen és kész. Nem ül le rajzolni és virágokat ragasztani csak mert azt várják el tőle. Amikor kint száz ágra süt a Nap. Elmesélete itthon, hogy ragasztani kellett dombot, arra meg virágokat, de ő motort szeretett volna ráragasztani, de azt nem lehetett.
Verekszik néha és lökdösődik. Sokat magyarázzuk neki, hogy ez nem helyes, és itthon sem látja nyomát sem agressziónak. Ennél többet nem tehetek, és ezt nem is fogom bizonygatni senkinek.
Nem lehet elaltatni délben...hát igen, vannak napok amikor nem. Mert nem fárad el. Hétvégén ha jó a program, pl. a múltheti fehérvári kirándulás után úgy elaludt, hogy csak másnap reggel kelt fel. Le kell fárasztani. Autótologatásban, és 1 óra udvari semmittevésben nem fárad el, valóban.Fúrni, faragni szeret. Minden nap százszor pakolja elő a szerszámait, hol ecsetet és hengert ragad, mert ő a festőbácsi,majd fúr-farag,mint asztalos. Imád biciklizni, mászókázni, hintázni. Egyre szívesebben kirándul,meglepődtem, hogy már városnézésre is vevő.Szereti a természetet, minden tücsköt bogarat begyűjt. Macskamániája kezd egyre erősödni,már nevet is kitalált mi lesz az ő "tajkacicájának" a neve. (ami valószínű soha nem lépi át ezt a küszöböt)
"csak néha csinál kicsi butaságot"-ahogy ő mondaná...azt is "vénetlenül"..."na jó dijekt vót"
Ő márcsak ilyen.Csupa rejtély 3 éves... Mi így szeretjük:)
