Tegnap a nagyfiam újra mehetett az oviba. Majdnem 3 hét kihagyás nagyon sok volt. 1x a múlt héten benéztünk,hogy kicsit felelevenítsük az ottani élményeket. Nem volt túl lelkes. És ma sem.
A tegnapi indulásnál már az ajtóban ordított. Gondoltam az első nap az oviban mindig nehéz ügy, ezért vigasztaltam, hogy milyen jó lesz a gyerekekkel játszani. Jött a sajnálkozó szomszédnéni, ő is megerősítette a dolgot. Majd a gyerek közölte:
-Anya, én azért sírok, mert odacsuktad az ujjamat az ajtóhoz!!!!
-ÉÉÉÉnnnn???Ja, bocsi:D
Majd a ház előtt sikerült megrántanom a szánkót, a Domi fejen landolt, gondoltam inkább haza kéne menni és még aludni egy órát.
Az oviba gond nélkül bement, hála a dajkanéninek, csak délután volt egy kis sírás, mert felijedt. De akkor már a folyosón vártam, így volt kihez szaladnia.
Ma apa vitte. Nem sírt, remélem délután is jókedvűen ébred.
