A "Nagy" vagyis Domka: Mostanában nem győzöm csodálni. Teljesen tisztává és összefüggővé vált a beszéde, gyönyörűen énekel, és mondókázik. Akik eddig nem értették mit mond, csak ámulnak, hogy milyen ügyes lett.
Annyira édes mikor eszébe jut egy dal, és elénekli.
Persze ha kérjük rá, akkor "nem mondom, nem énekelem" a válasz.
Megmondja a nevét, hogy hány éves, és hol lakik. Már elveszni nem fog.(most tanuljuk a taj és a személyi számot-vicc volt)
Mindent megkérdez, megköszön, és bocsánatot kér, ha például elmegy mellettünk, és hozzánk ér. " Bocsánat, elférek!"
Szívesen kameráznám és fotóznám egész nap, de kérésre nem hajlanó szerepelni, és amikor meglátja a fényképezőt azt mondja megnézzük a Domikát. De ahogy énekli, hogy este van már 8 óra...azt fel kell vennem, mert haláli.
A " Kicsi" vagyis pocaktesó hétfőn tölti a 12. hetet. Szép kor. 24-én többet tudunk róla, és 26-án megyünk a genetikai ultrahangra. Meglesném, hogy mi van a lába között. A napközbeni hányinger, és rosszullét 2 napja szünt meg, bár utolsó nap, szerdán még megviccelt.
Napról napra több energiám van, jobban tudok játszani Domival, és a főzésre is jut energiám. Este sem fekszem már 6-kor mint egy hulla, szóval jó uton haladunk.
