Nem egy földre szállt angyal, még ha kívülről úgy is tűnik. Veszekszik, dacol, verekszik, felesel, és sokszor vendégeskedik a sarokban. Ha épp olyan kedve van szerelmet vall, majd 5 perc múlva kikarmol egy darabot az orromból.
Sokszor táncol az idegszálaimon, aztán hazajön az apja és jógyerekké változik. Legtöbbször nem hajlandó az asztalhoz ülni velem enni, ha az apja itthon van, ő az első aki a székre pattan és békésen vacsorázik, bámit teszek elé.
Az evése kritikán aluli,a kakaó jelenti a napi fő táplálékát a többi csak desszert. Semmit nem szeret, a húst totál elutasítja, és csak trükkökkel lehet ebédhez csábítani.
Viszont bármilyen keveset és rohangálva is egyen, minden étkezés után kérés nélkül megköszöni az ebédet. Néha többször elmondja, hogy Anya, köszönöm ebédet, mint ahány falatot evett.
Trükkös csávó, rákattant egy társasjátékra, ami nagyon egyszerű. A dobókockán formák vannak, nem számok, és amit dobunk arra a mezőre kell lépni. Na, ő ha napocskát akar dobni, akkor addig bűvöli a kockát, amíg napocska nem lesz rajta. Csal, és nézi a szememet, hogy figyelek-e. Ezt egyébként sokszor csinálja, ha valami rosszban sántikál, még a szobából is ki szokott küldeni.
Hihetetlen a szövege.
- Anya, kicsit szomorú vagyok!
-Miért?
- Fáj a kistesó a hasamban, megyek lefekszem!
Nem azt mondja, hogy nézelődök, hanem látogatok.
Az ágyat nem kipróbálja, hanem "megkóstolom az ágyat anya!"
-Fejbe doblak, mint a Süsüt! (kedves hasonlat)
Egyfolytában kérdez: Anya, mi az, mi volt az? Mit csinálsz?
Apa, mi a baj? Apa, hava mész?
