Az ünnepi menet nálunk a következő. Szenteste Anyuéknál, egy nap itthon, majd egy nap a másik mamánál. 23-ra igyekeztem mindennel elkészülni, bár hajnali fél 1-kor még zombiként díszítettem a karácsonyfát, ami az idén fehér-ezüst öltözéket kapott, és minden képen kopinak néz ki, mintha kevés lenne rajta a dísz, de élőben tök jó. Na, mindegy!
Apa még este 11-kor faragott, mert egy baromi vastag törzsű fát sikerült választanunk. Azóta is jobbra dől, balra dől, talán csak az imádság tartja a talpban.
Jövőre változtatunk a koreográfián, de erről majd máskor.
A legszebb a Karácsonyban a gyerekek öröme. Amikor meglátja a fát, az ajándékokat, és nem annak az értékére gondol, hanem örül a szaloncukornak egy szép fenyődísznek. Domi ajándékát becsomagoltam és a doboz tetejére szaloncukrokat szórtam. Először nem is értette, hogy alatta a dobozban mi lehet, hanem örült a szaloncukornak is. És a Karácsonyfának. Mondta, hogy Szia Karácsonyfa! Szia! Szia!
Itthon megkapta az autópályát, este a mamánál a kőfejtős Legot. Nagyon jó játék mindkettő, és nagyon jó kis versenyeket nyomunk az autópályával. Domi átlátja a lényegét a távirányítót ügyesen használja.
