Így jellemezném a napjainkat.
Van, hogy Domi oltári hisztit rendez, aztán 2 perc múlva egy angyal lesz.
Mostanában nem készült fotóm, de jövő héten a Balcsin pótolom.
Egyik nap nem eszik semmit, kiborulok, soványnak látom, és vitaminhiányt "diagnosztizálok"...
Aztán másnap megeszi az ebédet, és leküldi 2 palacsintával. (amit eddigi tudásom szerint utált, most szereti:)
Napokig nem fekszik le délben, majd egyszer csak meggondolja magát, és órákig durmol.
Újabban a kényelem a legfontosabb az életében, mindent felpakolt lábakkal, vagy fekve csinál. A babakocsi elengedhetetlen a sétához, és jól meggondolja, hogy mikor száll ki. Felteszi a lábait, és eszik, iszik. Semmit nem csinál egyedül, mindent anya segítségével. A pelenkázón úgy fekszik, mint egy pár napos újszülött és várja a kényeztetést.
Ha véletlenül bedőlnék neki, és valami járművel indulnánk útnak, 2 perc múlva a karomon cipelem a 13,5 kilóját, plusz a másik kezemben a motort/dömpert.
Rájött, hogy a "bíz" annyira nem finom. Ha töltök a poharába, akkor megnézi, víz van-e benne, ha az akkor szinte hozzám vágja. Persze szomjas gyerek megiszik bármit, így továbbra is ezt hordom a tásámban.
Tegnap meg is kérdezte: "Bíz?" Mivel az volt, így visszaadta a poharát, már nyitotta is a hűtőt, és vette ki az almalevet.
Mindent egyedül intéz, az evésnél nem segíthetek, mert mérges lesz.
Bár ebben is kettős, mert ma meg hagyta, hogy a borsót a kanalára kotorjam. Pohárból ügyesen iszik, 5-ből egyszer tuti valahogy kiborítja.
Akaratos, sikít, dobálózik. De szerencsére a többi gyerekkel szépen játszik, nem irigy, és nem üt vissza, még ha ő kap is pár fülest.
A bili szóba sem jöhet, a másik mumus a fogmosás, összeszorítja a száját.
Barney rajongó! Aki nem ismerné az a lila Dinó a gyerekekkel. Szuper történetek, sok mindent tanítanak, és szép dalok vannak benne.
