Tegnap apukánk végre egy teljes napot töltöt velünk, és azt hiszem mostmár kezdi érteni, hogy mi az amit én esténként magyarázok neki, hogy van alapja a panaszaimnak, és hogy az Ő kis édesen alvó, cumizgató, nézelődő, kisautó kerekét pörgető "Bubukája" egy megvadult, makacs egyévessé cseperedett.
Nagyon nehéz vele, ezt túlzás nélkül állíthatom. Mindent önállóan akar, mindenbe belekotnyeleskedik, felmászik, sikít, ellenkezik, akaratos.
Már reggel indította a műsort 7 órakor amikor az alvó apával közölte, hogy Tám-tám, vagyis kapcsolja be a számítógépet és indulhat a buli. Mivel mi azért nem 9-kor fekszünk le, mint ő, azt sem tudtuk melyik bolygón vagyunk, és legkevésbé hiányzott a tám-tám.
A reggeliből szokás szerint egy falatot nem evett, csak mindent a földre dobált. A délelőtt asztalra mászással, tv és számítógép kapcsolgatással telt, apa 10x biztos leimádkozta az üvegasztalról. Mindent szétdobált, ahogy szokott, pedig mindketten próbáltunk a különböző játékokkal a kedvébe jártni, ő a fakanalakat és műanyag edényeket választotta, teljesen beborította a konyhát (ez is megszokott). Vásárlásból hazatérve,Apa ki akarta pakolni a szatyrokat, nem tudta, hogy ébren lévő Dominik mellett ez lehetlen, mert áll a hűtő előtt, és amit beraksz azt ő kiszedi. Ki is vett egy tejfölt, amit apa ölébe dobott, persze szétfolyott, tejfölös lett Apa is,fia is.:) Elmentek megmosakodni, és kicsi Domi 1 perc alatt szétrombolta a fürdőszobát.:) Apa totál kiborult, szegényt nagyon leszúrta, de úgy látom kell néha ez az apai szigor, mert délutánra csökkent az asztalon töltött órák száma. Még délben megküzdött a sikító gyerekkel, aki nem akar aludni:) Ez sem újdonság nekem.
Ma az ebédet is totál szétszorta, csak egyedül hajlandó enni, és csak savanyúuborkát fogyasztott. Ha ellenkezni merek annyi nekem, mert hangos üvöltés, visítás, sikítás a jutalmam.
Azért imádjuk ezt a kis maszatoló, keveset alvó, sikító, hisztiző ördögöt, nem cserélném el egyetlen jógyerekre sem:)
