Amikor kicsi fiam teljesen kiborít, egész nap rohangálok utána, hogy gyere le az asztalról, leesel, ne mássz fel, gyere játszunk, ne dobj fejbe, ne csípj, ne harapj! Ez most egy ilyen korszak? A számítógép asztalra 2 irányból tud felmászni, ha onnan levadászom, akkor az üvegasztalra mászik, tegnap a konyhaasztalra is felment, a kanapé szélére áll, és hajszálon múlik, hogy nem esik le. Szerencsére egy szempillantás alatt ott vagyok, rövid távon nagyon jó időt futok. Tegnap este már a fejemet fogtam, és úgy éreztem mikor ötödször emeltem le az asztal tetejéről,mintha egy sziklát kéne mozgatnom. Csábítom mindenféle játékkal, autókkal, építőjátékkal, formabedobóval, könyvekkel, megnézi, hogy mit játszik anya, aztán keres egy újabb meghódítandó csúcsot.
De közben valamivel mindig levesz a lábamról. Tegnap megtanult orrot fújni. Ez nagy segítség, mert nem kell az orrszívóval kínozni.
Tündérien eszik kanállal(egy darabig) és villával, aztán mikor megunta akkor mindent a földre borít.
És megjegyzi: Hoppá! Ejtette! Brüm-brüm( hozzam a porszívót:) Na persze! Hahaha
Elesik, imádom ahogy mutatja, hogy hol ütötte meg. Ma leült a radiátor mellé (pont láttam) és a széle kicsit elérte a derekát. Sírt, kérdeztem, hogy ott ütötted meg és mutatom a derekát, erre ő is mondja, hogy "Ok"=ott, és mutat a radiátor felé. Végülis igaza van:)
A boltban köszöntem, hogy hello, erre, ő is ugyanazzal a hangsúllyal, mondta, hogy "havó" vagy hevó valami ilyesmi. Utána kértem, hogy mondja, hogy hello, erre ismétli nagy huncut vigyorral.
Választott magának fogkefét, mondta, hogy "esszt", gondoltam, ha már így tetszik neki, megveszem, és elkezdjük mosni a másfél fogát:)
Orrfolyás még van, hasmenés elmúlt, marad a laktóz mentes diéta ami úgy néz ki beválik, mert alszunk éjszaka. Ez van velünk mostanság!
