Mivel mindenki azzal van elfoglalva, hogy Dominik mit szeretne Karácsonyra (egy bizonyos értékben! Ez mindig hangsúlyos) ezért nem lehet nem azon gondolkodni, hogy hogyan is fognak zajlani az első ünnepek. Ha azt válaszolom, hogy nem tudom, akkor furcsán néznek rám, hogyhogy nálunk nem kilóra mérik a Jézuskát.

Nem azért van ez, mert nem szeretném, hogy Dominik boldog legyen, egyszerűen, csak a boldogságot, nem ajándékokban látom. Rengeteg elképzelésem van amitől Dominiknek egész nap fülig fog érni a szája, és ez nem egy óriási dobozba csomagolt drága ajándékban, és a csomagoló papír tépkedésében keresendő.

Eddig az első Mikulásunka terveztem el, de már a Karácsonyról is van elképzelésem.  Minden nap mondom neki, hogy nem a Mikulás volt itt, nem ő figyel minket?(Szegény üldözési mániás lesz azt hiszi valaki figyeli hihi) Ilyenkor csendbe maradunk és hallgatózunk. 4-én már megyünk Mikulás-ünnepségre, itt fog vele találkozni először. Itthonra nem hivok Télapót, mert szerintem szívrohamot kapna, olyan kis beszari.

Már  a napokban elkészítem a kis faszánkót, amibe majd az ajándék kerül. Még le kell pácolni, és kibélelni. Minden ablakra addig elkészül a dekoráció, és reggelre minden ablakban lesz valami( keksz, túrórudi, csokigolyó, szóval a kedvencek). És természetesen a csokimikulás, ami annyira tetszik neki.Ezt majd jóól meg is esszük. Egy kis ajándékot is kitaláltam.(erről majd aznap) Megyünk a Mikulás busszal, és a kis barátaival is összejövünk egy kis csokievésre.

Rengeteget énekelek neki a Télapóról, és a hóról (így 10fokban) szegény azt sem tudja milyen a hóóóó!

A Karácsonyt is hasonlóan képzelem, fenyő, és mézeskalács illattal, szép zenékkel, sok dísszel, és gyertyával, csillagszóróval, és finom közös vacsival, persze azért lesz ajándék a fa alatt, de még nem tudom pontosan mi.