Hétvégén apa valamit keresgélt a szerszámok, csavarok között, ez engem túlzottan nem szokott érdekelni, sokszor elmondja, hogy ez+az mire jó, én meghallgatom, de két perc múlva nem tudnám elismételni. Ezúttal komoly segítsége akadt. Dominik mellé ült, és lelkesen pakolta a szerszámokat, csavarokat, közben mondta a magáét, és ha valami érdekeset talált, felemelte, és nekem is megmutatta. Nem szótam semmit, csak figyeltem őket, és fotóztam ezeket a "férfias dolgokat". Apa még értetlenkedve rá is kérdezett, hogy mit fényképezek, ez pont olyan női dolog, mint neki a csavar pakolászás. Úgysem értené. Domka olyan nagyfiús volt, egy lányt ez biztos nem kötné le.
Imádja az apját, mikor hazaér, kiugrik a bőréből, csak mondja, és mondja a magáét, olyan mintha mesélné, hogy mi történt velünk napközben. Aztán kéri, hogy APA vegye fel, és innentől egész estig a nyomában van.
