Ez a legnagyobb esemény jelenleg a házunk táján.
Mióta bejött a jóidő, próbálkozunk, hosszabb-rövidebb időt pelus nélkül tölteni. Eleinte csak sokat beszélgettünk róla, hogy ki hova pisil, mire való a bili, a wc, a wc papír, a törlőkendő, ha lehúzzuk milyen hangja van, jutalomból lehetett egy kis papírt dobálni bele, néha letoltuk a pelust, próbálkoztunk a pisivel, de inkább csak elcsípni lehetett, messze voltunk a tudatos ürítéstől. A kakit Domi már egy ideje délben intézi, mert a sok evéstől nyom a pocija, szerinte ez nagyon fáj, és rájött, hogy a kakilástól megkönnyebbül, így más időpontban csak extra esetben volt termés a pelusba.
Pár napja próbálkoztunk a pisiléssel, amikor egyszer csak rájött, hogy hogyan kell akkor pisilni amikor szeretné. Előtte hiába ültünk a wc-n és mondtuk, hogy nyomjad a pisit nem akart parancsszóra működni.
Aztán mikor rájött a dolog nyitjára, és naponta többször kértem, hogy pisiljen, rájött, hogy ez kényelmetlen, abba kell hagyni a játékot, közölte, hogy ő többet nem pisil csak a pelusba.
Nem adtam fel, jött a "papa mama hova pisil, milyen jó lehúzni a wc-t" szöveg, és ígértem, hogy aki már ilyen nagyfiú, hogy a bilibe pisil, az egyedül választhat cukrot a boltba, vagy ha pisiltél, akkor építünk házikót, és belebújunk, amíg ülsz a bilin fújom neked a buborékokat, stb.. Kicsit zsarolásnak tűnik, de soha nem voltam erőszakos, sőt ha bepisilt is csak inkább nevettem, mint hogy megszidjam.Inkább ő pánikolt, mert utálja ha nedves a zoknija,és azonnal mondta, hogy vegyük le, mert bepisilt. Ez az ösztönzés visszahozta a kedvét, és már nem is kellett kérdezgetnem, hogy "Kell pisilni?" Hanem időnként mentünk, pisilt, és természetessé vált, hogy a bilibe pisilünk, különben pisis lesz a nadrágunk, az meg kényelmetlen dolog.
Kezdetben takarítottam pár tócsát,már csak nagyon ritkán.El merek indulni vele pelus nélkül, de azért váltás ruha mindig van nálam.
Mostmár jóval előtte szól, hogy pisi/kaki lesz, és önállóan is elvégzi a dolgát.
