Ez egy végeláthatatlan történet az életünkben. Eddig valamiért nem írtam róla, talán, mert felidegesít.
Domival kezdtük pár hetesen még a Heim Pálban az arcán lévő ekéma kezelését. Bőrgyógyász jött, adott krémet, és meggyógyultunk. De itt nincs pont, mert ez az ekcéma minden ősszel visszajön, mostanra már kiírthatatlan, makacs, és csúnya. Volt pár hétig csupa vörös, viszketős, aztán száraz, majd újra belobbant. Végigjártuk az összes bőrgyógyászatot, most egy alapos kivizsgálás kezdetén tartunk. Találtunk egy kedves bőrgyógyásznőt, aki nem adta el nekünk a kozmetika- és gyógyszeripar összes termékét, hanem góckutatást javasolt. Kaptunk egy enyhén szteroidos kenőcsöt, és vérvételre, fogászatra, és fül-orr-gégészetre kell vinnem a Manót. A vérvételen túlvagyunk. Szörnyű volt, szegénykém teljes erejével próbált szabadulni, és ordított ahogy bírt. Én is megkönnyeztem, nagyon nehezen bírtam lefogni.
A laboreredményen nem látszik semmi rendkívüli, most következik a fogászat.
