Nem akartuk neki korán elmondani, de ő mindenhol ott van, hallgatózik, memorizál, és véleményt alkot.
Végül elmondtuk neki, hogy lesz kistesója, mert ha most valami mégsem jönne össze, akkor is lesz tesója előbb-utóbb, ő meg még úgysincs tisztában a dolgokkal, hogy mennyit kell várni, és egyáltalán ki is az a kistesó.
Meséltem neki, hogy majd anya hasában fog növekedni, és megnéztük együtt az Élet anyaméhben című film egy kis részletét. Azt még nagyon nem tudja elfogadni, hogy az én hasamba hogyan kerül egy baba, de az a gondolat tetszik neki, hogy kicsi sírós baba lesz.
Egyik este idétlen hangon vinnyogott. Kérdeztem, hogy mit csinál, azt mondta sír, mint a kisbaba. Egyből leesett, hogy a testvérére gondol, meg is kérdeztem, hogy mit fog csinálni, ha a kistesó így sír.
Válasz: Adok neki Mikuláscsokit!
Én jót nevettem, és visszakérdeztem, hogy Mikuláscsokit?
Erre ő elgonolkodott, és helyesbített. Neeeem! Kukoricát!
Na ezen mégjobban nevettem majdnem kifeküdtem, hogy honnan vesz ilyen szövegeket.
Megtalálta a babakádat, amiben meg kellett (délben!) fürdetni, és mondta, hogy a kistesóval ebben fognak fürdeni.
Azt hiszem szeretne, egy játszótársat, de nem egy kis újszülöttre gondol, aki eszik-alszik egész nap.
