Neeeeeem! Neeeee! Neeee! Ordítja naponta kb. 100x, mindig próbálkozik, az ellenkezőjét csinálja amit kérek, közben nézi a reakcióimat. Bárhol képes elfeküdni, földhöz csapni magát, és elücsörög percekig a betonon a ház előtt, ha ő nem akar hazamenni. Ha felemelem, ordít, és próbál kiszabadulni a szorításomból, ordítva, hogy Neeeeem! Semmi ész érv nem érdekli, bár hiába is mondok bármit nem hallja az ordításától. A boltban visít, mint egy kismalac, ha a kosárba próbálom ültetni, mert már elegem lett, hogy mindent lepakol. Közben rugdos, és teljesen ellehetetleníti a helyzetemet.
Bárhol képes egy apróságért hisztit csinálni, és nagyon jól tudja, hogy rosszat csinál, akkor is kitépi pl. a zacskókat a boltban, lepakol a polcokról, eltolja a kukát.
A gyógyszertárban pár napja mire fizettem, kitépett kb. 10 sorszámot, és a fejére húzta a papírkosarat.
Bármit kínálok ebédre az tuti nem jó, persze a végén elfogadja, csak olyan jó ellenkezni. Minden kérdésemre gondolkodás nélkül a "Nem" választ kapom egy huncut vigyor kíséretében.
És mikor már teljesen kiveri nálam a biztosítékot, és legszívesebben ordítanék vele együtt, akkor megkérdezi, hogy vicces vagyok? Nem vagy az kisfiam...
Olyan jó kisfiú volt, most a szeme sem áll jól, azt nézi milyen bajt lehet keverni, hova lehet felmászni, majd leugrani.
