A napjaink megint rohanásssal telnek, próbálom utolérni magam a házimunkában és a blog írásban, de reménytelen.
Dominikem mostanában jó gyerek kopp-kopp, néhány hisztit leszámítva.
Mikor főzöm sokszor bevonul játszani, vagy nézi a DVD-t. még mindg a Ricsi Bohóc a menő. A monitor is előkerült, és ismét keveset nézi, mint régen. Ma volt érte egy kis hiszti, de vendégeink voltak, így nem foglalkoztam vele.
Busz("sz"), és kukásautó ("kakus") őrületben szenvedünk, egész nap ezeket vadásszuk. Élvezzük a jóidőt, sétálunk, játszóterezünk, mostanában a bébitaxit is visszük. Az éjszakáink rémesek, Domi állandóan ül, és beszél, vagy egyszerűen fekszik és üvölt.
A bölcsit nyomjuk heti 2x, már nem sír, nagyon jól eljátszik, kipróbál új játékokat, és a nagy csoda, hogy bebújt az alagútba. D. soha sehova nem bújt be, de kedden a játszóban annyira jól érezte magát, hogy a legszűkebb csőbe is bemerészkedett. Azért engem az ujjamnál fogva húz mindenhova, legyek a közelébe, de nagyon élvezi a kiskuckót, ahova a bebújik, kukuccsol a gyerekeknek, és a gondozónéniknek.
Nemsokára ébred, és ma is megyünk, remélem nem rohanva, és pozitív tapasztalatokat szerzünk.
