...majdnem baleset történt. Bele sem szeretnék gondolni, csak példának írnám le, hogy soha nem lehetünk elég óvatosak, 1 perc alatt baj történhet ezekkel a kis Makikkal.
Dominikkel lementünk sétálni délelőtt, találkoztunk egy ismerős kislánnyal, az anyukájával beszélgettem, Dominik tőlem 20 cm-re nézett egy kismadarat, ahogy csipegette a zsemlét, egyszer csak elengedte a kezemet, elindult az út felé. (egy nem túl forgalmas út van előttünk, ahova csak tényleg az jön, aki itt lakik, és parkolót keres, tehát lassan közlekednek.)
Láttam mit akar, két hókupac között volt egy kis átjáró, gondolta itt közelebb kerül a madárhoz, de nem akart lelépni. Én rögtön láttam merre tart, utána léptem, de a szomszéd kislány gyorsabb volt, Domihoz futott, és hátulról jó nagyot lökött rajta. Persze épp jött egy autó, szerencsére lassan. Én Domit az út széléről a lökés pillanatában a kabátjánál fogva rántottam el. Ha ez most egy őrült fiatal, aki vagányan kanyarodik, és nem is a gyerekeket figyeli, hanem a másik oldalon a parkolóhelyet, akkor baj lehetett volna. Mondjuk akkor is elrántom, de ez csak a gyorsaságomon múlt, és hogy közel álltam. Szoktam látni anyukákat, akik nagyon bátran előre engedik, vagy maguk mögött hagyják kullogni csemetéiket, én soha de soha nem fogom, mert egy perc alatt megvan a baj.
Most is kiráz ahideg...amikor úgy féltem ezt a Maki majmot!
