Dominik ma délelőtt megint annyira elszabadult, hogy betessékeltem a szobájába, és becsuktam az ajtót. Jól megijedt, rám sem bagózott, de nekem legalább elég volt az idő, hogy a kiborított ebédjét összeszedjem anélkül, hogy belelépne.
Érdekelte is őt, hogy bent kell maradni, őrületes fiókpakolásba kezdett. Igen ám, de ha az ajtó csukva van, akkor a mögötte lévő szekrény fiókját kihúzva nem lehet bemenni a szobába, mert az ajtó befelé nyílik. Ő ezt is kihúzta természetesen, így mikor ki akartam szabadítani, hiába magyaráztam, hogy told be a fiókot az ajtó csak résnyire nyílott. Ordító gyerek bent, tehetetlen anyuka kint. Hiába magyaráztam, hogy told be a fiókot, nem értette. Próbáltam egy felmosónyéllel benyúlni, a fiókot belökni és az -akkor már vagy 10perce- visító gyerekemet kiszabadítani. Harmadik próbálkozásra sikerült, és kiszabadult a kis gézengúz:)
Hogy nálunk mindig történik valami?!
