Éjszakai ordítás ide vagy oda, azért imádjuk! Annyira nagyfiús! Figyelem a mozgását, mindent tologat, ügyesen kerülgeti a tárgyakat, nagyon sokat megy, felmászik mindenre, ahogy feláll és leül, olyan kisgyerekes már, és nem babás. Felmászik a bútorokra, kisszékre, és leugrik. Ezt jó mókának tartja, képes számtalanszor ismételgetni. Kifejezi amit akar, ha valamit felfedez felhívja rá a figyelmem, megért sok mindent amit kérdezek, szótfogad(néha nem!), és úgy érzem, ha valamit nem engedek meg, és elmagyarázom, hogy miért ne, vagy megmutatom, hogy mi történhet ha azt dolgot mégis megcsinálja, akkor elfogadja amit mondok, és új szórakozást keres. Azért néha akaratos. A napokban nem is volt olyan kis szétszórt, ma nagyfiússá alakítottuk az ágyát, és odakuporodott rá mellém képeskönyvet nézegetni. Pedig hogy el voltam keseredve, hogy eddig csak keresztül mászott a könyveken, vagy dobálta őket. Most eljött a lapozgatás időszaka. Kedves kis korszak ez, olyan sokat menős, felfedezős, de én szeretem.
Apának is kötelező minden este a közös könyv nézegetés. Mikor már álmos hozza a tanuló könyvet, belekuporodik apa ölébe, és csendben lapozgat. Mikor valami tetszik neki huncutul felnéz, és mosolyog.
