Egész nap megállás nélkül kúszik, pakol, és be nem áll a szája. Olyan mintha mesélne valamit, persze senki nem érti. Váltogatja a szótagokat, hangokat, kiabál, magyaráz.
Köszönjük a nagymaminak!: A legújabb okosságot tanulta tegnap a kisunoka. Már eddig is csinálta, hogy kiabálja, "vávává", és ütögeti a saját száját, így nagyon érdekes hang jön ki, és órákig képes csinálni. Tegnap a mamával továbbfejlesztették. Mi ütögetjük a száját, és ő hangosan kiabálja, hogy "ÁOÁOÁO"! Így olyan, mint egy kis indián. Ezen jókat röhög, és ha látja, hogy figyelünk rá, egyre hangosabban csinálja. Mikor az én kezem elfárad, akkor folytatja a sajátjával.
Eddig annyira természetes volt, hogy ücsörög, hogy soha nem figyeltem meg, hogy hason fekvésből hogy ül fel. Ma néztem ahogy jön-megy, felül, pakol, feláll, még nézni is fárasztó. Azt hiszem ez a felülés lett volna a szabályos, és nem ahogy ő kezdte, hasizomból.
Új szavakat ért meg:
Tánci-tánci(ehhez zenét is kell kapcsolni), és rázza a fejét.
Kacsintsál!(ilyenkor én is hunyorítok) utánozza és hunyorít, vagyis kacsint.
Kérem a cumit! A tenyerembe köpi, egyszer már kivette a szájából és a kezembe adta.
Tudja az összes játékot, hogy kell bekapcsolni, zenéltetni, a Tanuló székre nem is kell ráülni, elég ha kézzel verjük, és zenél is:):)
