Sokat gondolkodtam, hogy hova lehetne elmenni egy hétre egy izgő-mozgó 8 hónapossal, ahol nincsen tömeg,lehet pancsolni, és azért főzni is szerettem volna neki. Ha nem is 3 fogásos ebédeket, de szükségem volt egy kis konyhára, hogy a túrókrémett, tejpépet, főzelékeit össze tudjam kutyulni.
Végül a Balcsi mellet döntöttem, és egy olyan apartman mellett, ami elég nagy, van konyha, és Domkának is marad mozgástere. Emellett csendes, saját medencéje van, de ha akarjuk a Balcsiban fürdeni, vagy csak sétálni a partján, az is karnyújtásnyira van.
Jó választás volt, kedves vendéglátás, sok zöld növény és Domka örömére egy lusta macska fogadott minket. Garfield-mert így hívták ezt a nem éppen fürge jószágot- a hét főszereplője volt, mert minden nap meg kellett keresni, Dominik sikongatott, és babanyelven gagyarászott neki, ha engedtem volna a szőrét is jól megcincálta volna.
Garfield kapóra jött, mert mindig azt mondtuk, hogy ha nem eszi meg az ebédet, jön Garfiel és megeszi, és a cumit is ő vitte el, amikor nem találtuk:)
Nagyon jól éreztük magunkat, sokat strandoltunk, Domika bármilyen jéghideg vízben szívesen pacsál, bár szerencsére kánikula volt, így a vízhőmérsékletre sem volt panasz.
Jókat aludt, szépen evett, mindegy volt neki mit rakok elé, a nagy fürdőzésben mindig megéhezett.
Sajnos hamar eltelt az egy hét, de azért már jó volt itthon lenni.
Pár kép a Pancsimanóról...
