Van egy nagy Micimackónk, aki Domi testvérévé fogadott. Mindenhova viszi magával, ma délben még együtt is ebédeltünk. Meg is kell itatni néha, és az sem mindegy, hogy milyyen pelust visel a maci, aki rendszerint bekakil, bepisil, és már abilit is használja. Npont 4x-5x le kell fektetni aludni. Domi csikizi, és beszélget vele, énekel neki. Tegnap még a játszira is vinni akarta, de azért mondtam, hogy azt nem kellene. Egyszer talán kirándulhat velünk, de nem szeretném, hogy a kabalája legyen, mert ahhoz túl nagy.
Egy altatásnál történt:
Maci fekszik, gondosan betakarva, a 40 fok ellenére.
Domi megsimogatja: Maci, okos! Bocó niiiincs! (vagyis Bohóc nincs, nem létezik, én szoktam este mondani, hogy ne féljen:):)
