HTML

Két örökmozgó mindennapjai

„Azért, mert szerettek, jöttem a világra,

Lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.

Szeressetek mindig, igaz szeretettel:

A kincsetek vagyok: kicsi kincs, de ember!”

Bemutatkozás

Lilypie Fourth Birthday tickers

Lilypie First Birthday tickers

Üdvözöllek a blogomon!

Két imádnivaló kisfiamról írok mindenfélét...fejlődésükről,oviról,sütésről-főzésről, dackorszakról, nevelésről, gyerekprogramokról, játékról és sok minden másról.

A vesemedence tágulattal kapcsolatos kérdéseiteket a dorothy_f@freemail.hu email címen tehetitek fel, vagy csatlakozzatok a www.anyatanya.hu weboldalon a Heim Pál Urológia fórumhoz.

Naptár

Tik-tak

Dominik születése

2009.08.08. 22:44 :: dorothy84

Dominik egy nevezetes napon November 7-én született. Mivel 6-án délelőtt voltam vizsgálaton, és az orvosunk azt mondta, hogy szerinte hétvégén szülünk, nem ért teljesen meglepetésként, amikor este 19.30 körül jelentkeztek az első fájások.

Ezelőtt még egy jósló fájást sem éreztem soha, így örültem is, végre már nekem is fáj valamim. Aztán a fájások újra és újra jelentkeztek, de ezt nem is fájásnak nevezném, mert én ennyire még semminek nem örültem. Mindig a kádban vajúdás volt az álmom és a szülésznőnk is ezt javasolta, ezért egy jó nagy kád vízben töltöttem az éjszakát. Hajnali 3-4 körül amikor már jól kiáztam felhívtam a szülésznőnket, és mondtam neki, hogy mi a helyzet. Megbeszéltük, hogy lassan összeszedjük a jól előre elkészített batyunkat és elindulunk a Szent Imre Kórház felé.

Mikor beértünk a szülőszobára, és eljátszottam a gondolattal, hogy én is hamarosan itt fogok vajúdni, elmúlt az összes fájásom. Következett a CTG, és egy icipici fájást sem mutatott. Évi, a szülésznőnk azt mondta, hogy szerinte még menjünk haza, mert lehet, hogy az elkövetkezendő 1-2 napban sem lesz bébim. Nem akartam bizonygatni, hogy nekem tényleg fájt, és ráadásul rendszeresen. Gondoltam, „Na most jó hülyének néztek!”.

Hazaértünk, és mivel 30 órája talpon voltam aludtam egy óriásit. Most már tudom, hogy akkor utoljára aludtam úgy, hogy nem sírásra ébredek. Hanem valami másra. Dominik baba ismét akcióba lépett, és addig ügyeskedett, míg egy hatalmas fájás kíséretében elfolyt a magzatvíz.

Elkezdtem a lakásban össze-vissza szaladgálni, de hogy minek azt máig sem tudom, bizonyára megint az adrenalin dolgozott. Felhívtam ismét Évit, és másodszor is elindultunk a kórházba. Törölköző alattam, felettem, de  azért a Mekinél még csak meg kéne állni, ki tudja mikor jutok újra kajához.

 4 órakor felvettek minket a szülőszobára, megvizsgáltak, és azt mondták estére megszületik a kisbabánk. Visszakérdeztem, hogy MA estére?? Ez a kijelentés nem illett bele a képbe, ami bennem a szülésről kialakult. Mindenki a 20-30 órás első gyerekes vajúdásokkal rémisztgetett, és a terhességem alatt végighallgattam az összes véres horror történetet, elszúrt szülésekről, oxigénhiányos, és egyéb sérül gyerekekről, lepukkant szülészetekről. Ehhez képest én ott álltam egy színesre festett, barátságos folyosón, azzal a gondolattal, hogy 4-5 óra múlva anyuka leszek.

 A szülőszoba szép barackszínű volt, apával ketten bementünk, én a fittball labdán ücsörögtem. A fájások sűrűsödtek, néha bekukkantott az orvosunk és a szülésznő, de nem avatkoztak be semmibe, csak egy kis oxitocinra volt szükség. Akkor már pórázon voltam az infúzió miatt, túl messzire nem mehettem. Végülis nem is volt semmi dolgom.

Kaptam egy fájdalom csillapítónak nevezett szurit, de soha többet ilyet, alig tudtam állni, tőle, és tiszta bódult lettem. Annak viszont örülök, hogy epidurálist nem kértem ezért teljesen felesleges lett volna. Vártam a rémtörténetekben elhangzott hatalmas fájdalmakat, amiért a nők jórésze kéri ezt a bénító izét. Hát volt egy két kellemetlen fájás, de mire azt gondoltam volna, hogy ez most „húúú de fáj!”, addigra már el is múlt. Gugoltam, rugóztam, mert Bucifej, nem igazán találta a kivezető utat. Aztán közös munkánk gyümölcseként, -amiben részt vett Apa, Évi, a Doktor bácsink, Én és persze Dominik- 20.50 perckor a mi kis Mókuspofi kisfiunk Dominik László meglátta a napvilágot. Dundi kis hurkás baba volt, rögtön átöleltem, szegény olyan fáradt volt, sírni sem nagyon volt ereje. Mindig a kis tappancsáról álmodoztam, rögtön meg is kerestem őket, azóta is minden nap százszor megpuszilom és megcsikizem neki.

Következett a fürcsi, és a mérlegelés, addig engem is rendbe tettek, egy kis picuri varrattal megúszam a dolgot. A pontos mérete 4000g és 59cm. A feje 35cm-es volt, a kis Bucibabánknak.

Szép élmény maradt, azóta is minden nap gondolok rá, és ettől csak egyre jobban imádom az  én kis családomat!

 

 

 

„Nemcsak gyermek születik az anya által, hanem anya is a gyermek által.”

Szólj hozzá!

Címkék: születés

A bejegyzés trackback címe:

https://domibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr791297408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása